Page 1 - DIAKKONFERENCIA_VAC
P. 1
BESZĂMOLĂ“ A XXII. NEMZETKĂ–ZI
ÉPĂŤTÉSZ DIĂKKONFERENCIĂRĂ“L
Iskolánk idĂ©n is rĂ©szt vett a Nemzetközi ÉpĂtĂ©sz
Diákkonferencián, amit 2016-ban XXII. alkalommal
rendeztek Vácott. Váci kollegáink és a Porta
Speciosa EgyesĂĽlet kiválĂłan elĹ‘kĂ©szĂtette a
találkozót. Ennek első eleme a pályázatok hirdetése
volt tavaly decemberben. „Kőkedvenc” téma alatt
olyan faragott Ă©pĂtĂ©szeti alkotást kellett rajzban
feldolgozniuk a tanulĂłknak, amelyhez valamilyen
formában közük van. Tőlünk Szilágyi Eszter és
Molnár Tamás 11.n-es diákjaink mérték és
szerkesztették a főlépcsőházunk legfelsőbb szintjén
található kőelemet Csák László és Opánszki Tamás
tanár urak segĂtsĂ©gĂ©vel. Alapos felmĂ©rĂ©s után nem csak szabadkĂ©zi rajzolással, hanem számĂtĂłgĂ©pes feldolgozással is
prezentálták az általuk minden tanĂtási napon látott kĹ‘faragványt. UgyanebbĹ‘l az osztálybĂłl Balogh Vivien Ă©s Buzás
Balázs, valamint SĂĽtĹ‘ Szilvia Ă©s Páll Attila 14.b-s tanulĂłk vettek rĂ©szt a másik pályázatban, amelynek tĂ©mája „Ăllomások –
pályaudvarok” volt. Mindkét „páros” Opánszki Tamás rajztanár támogatásával egy állomásépületet mutatott be.
A konferencia első napján, 2016. április 8-án, pénteken reggel, indultunk a Nyugati pályaudvarról Vácra, vagyis
Magyarország legrégebbi vasútvonalán érkeztünk a konferenciavárosba. Miután az iskolai kollégiumban beköltöztünk
háromágyas szobáinkba, első utunk a Duna-partra vitt minket. Ebéd után a hivatalos megnyitóra mentünk.
A pénteki nap nagy eseménye természetesen a négyórás városi séta volt. Bátran kijelenthetjük: nem maradt olyan zug Vác
belvárosában, ahol nem jártunk volna, amit nem ismertünk volna meg. Helyi tanulók vártak minket minden állomáson, és
jókedvűen előadták nekünk azt, amit Vácról tudni kell. A séta egyik fénypontja a Püspöki Palota, és ezzel együtt a püspöki
dolgozĂłszoba meglátogatása volt. UgyanĂgy maradandĂł nyomokat hagyott bennĂĽnk a klasszicista stĂlusban Ă©pĂĽlt
szĂ©kesegyház megtekintĂ©se – amelynek szomszĂ©dságában Madách Imre járt gimnáziumba – vagy a sok copfstĂlusĂş Ă©pĂĽlet.
Az este a játéké és a pihenésé volt.
Szombaton korábban keltünk, mint ahogy szoktunk, hiszen nyolckor indult
a busz a Börzsönybe. Nagybörzsöny például olyan német-magyar falu,
ahová biztosan vissza fogunk térni: a gótikus Bányásztemplom és a
román stĂlusĂş Szent István templom szinte nyitott Ă©pĂtĂ©sztörtĂ©neti könyv.
Itt is tapasztaltuk: a helyi lakók teljes odaadással mindent megosztottak
velĂĽnk, amit tudni Ă©rdemes a közĂ©pkori szakrális Ă©pĂtĂ©szet börzsönyi
gyöngyszemeiről.
Ebéd után korszakváltásban és ritka túraélményben volt részünk: a Duna
alatt sétáltunk át a visegrádi partra. A meg nem épült bős–nagymarosi
vĂzlĂ©pcsĹ‘ rĂ©szekĂ©nt megvalĂłsult infrastruktĂşra-alagĂşton át röpke 10 perc alatt Ă©rtĂĽnk a folyĂł tĂşloldalára. A körĂĽlbelĂĽl három
mĂ©ter átmĂ©rĹ‘jű betoncsĹ‘, amely a Duna medre alatti szinten fekszik, kĂ©tsĂ©gkĂvĂĽl az egyik legizgalmasabb átkelĹ‘hely. Nagy
öröm lehet minden Ă©pĂtĹ‘ipari közĂ©piskola tanulĂłja Ă©s tanára számára ezt egyszer saját szemmel-lábbal látni-vĂ©gigjárni.
KevĂ©sbĂ© számĂtott Ăşjdonságnak a visegrádi vár. De: mivel itt is nagynevű szakember
várt minket, aki rengeteg új és érdekes információval állt rendelkezésünkre,
okosabban távoztunk az Európa egyik legszebb helyén fekvő várból. Az utána
következő dunai hajóút Vácig a legjobb utazási megoldásnak bizonyult.

