Page 1 - DIAKKONFERENCIA_VAC
P. 1

BESZÁMOLÓ A XXII. NEMZETKÖZI

    ÉPÍTÉSZ DIÁKKONFERENCIÁRÓL

Iskolánk idén is részt vett a Nemzetközi Építész
   Diákkonferencián, amit 2016-ban XXII. alkalommal
   rendeztek Vácott. Váci kollegáink és a Porta
Speciosa Egyesület kiválóan előkészítette a
találkozót. Ennek első eleme a pályázatok hirdetése
volt tavaly decemberben. „Kőkedvenc” téma alatt
olyan faragott építészeti alkotást kellett rajzban
feldolgozniuk a tanulĂłknak, amelyhez valamilyen
formában közük van. Tőlünk Szilágyi Eszter és
Molnár Tamás 11.n-es diákjaink mérték és
szerkesztették a főlépcsőházunk legfelsőbb szintjén
található kőelemet Csák László és Opánszki Tamás
tanár urak segítségével. Alapos felmérés után nem csak szabadkézi rajzolással, hanem számítógépes feldolgozással is
prezentálták az általuk minden tanítási napon látott kőfaragványt. Ugyanebből az osztályból Balogh Vivien és Buzás
Balázs, valamint Sütő Szilvia és Páll Attila 14.b-s tanulók vettek részt a másik pályázatban, amelynek témája „Állomások –
pályaudvarok” volt. Mindkét „páros” Opánszki Tamás rajztanár támogatásával egy állomásépületet mutatott be.

A konferencia első napján, 2016. április 8-án, pénteken reggel, indultunk a Nyugati pályaudvarról Vácra, vagyis
Magyarország legrégebbi vasútvonalán érkeztünk a konferenciavárosba. Miután az iskolai kollégiumban beköltöztünk
háromágyas szobáinkba, első utunk a Duna-partra vitt minket. Ebéd után a hivatalos megnyitóra mentünk.

A pénteki nap nagy eseménye természetesen a négyórás városi séta volt. Bátran kijelenthetjük: nem maradt olyan zug Vác
belvárosában, ahol nem jártunk volna, amit nem ismertünk volna meg. Helyi tanulók vártak minket minden állomáson, és
jókedvűen előadták nekünk azt, amit Vácról tudni kell. A séta egyik fénypontja a Püspöki Palota, és ezzel együtt a püspöki
dolgozószoba meglátogatása volt. Ugyanígy maradandó nyomokat hagyott bennünk a klasszicista stílusban épült
székesegyház megtekintése – amelynek szomszédságában Madách Imre járt gimnáziumba – vagy a sok copfstílusú épület.
Az este a játéké és a pihenésé volt.

                                                        Szombaton korábban keltünk, mint ahogy szoktunk, hiszen nyolckor indult
                                                        a busz a Börzsönybe. Nagybörzsöny például olyan német-magyar falu,
                                                        ahová biztosan vissza fogunk térni: a gótikus Bányásztemplom és a
                                                        román stílusú Szent István templom szinte nyitott építésztörténeti könyv.
                                                        Itt is tapasztaltuk: a helyi lakók teljes odaadással mindent megosztottak
                                                        velünk, amit tudni érdemes a középkori szakrális építészet börzsönyi
                                                        gyöngyszemeiről.

                                                        Ebéd után korszakváltásban és ritka túraélményben volt részünk: a Duna
                                                        alatt sétáltunk át a visegrádi partra. A meg nem épült bős–nagymarosi
vízlépcső részeként megvalósult infrastruktúra-alagúton át röpke 10 perc alatt értünk a folyó túloldalára. A körülbelül három
méter átmérőjű betoncső, amely a Duna medre alatti szinten fekszik, kétségkívül az egyik legizgalmasabb átkelőhely. Nagy
öröm lehet minden építőipari középiskola tanulója és tanára számára ezt egyszer saját szemmel-lábbal látni-végigjárni.

Kevésbé számított újdonságnak a visegrádi vár. De: mivel itt is nagynevű szakember
várt minket, aki rengeteg új és érdekes információval állt rendelkezésünkre,
okosabban távoztunk az Európa egyik legszebb helyén fekvő várból. Az utána
következő dunai hajóút Vácig a legjobb utazási megoldásnak bizonyult.
   1   2