Page 50 - vendegkonyv1982
P. 50
Federico Garcia Lorca :
Siratóének 19nacio Sánehez l\'Iejias torreádor fölött
(Fordította: Nagy László)
Me rt meghaltál, mert elmentél örökre,
mint minden halandó, ki földbe tér meg,
m int minden halott, akit e lfelednek,
akár a kutyát, ha dögkertbe dobták!
Nem isme r téged senki. Nem. De én dalolla k.
Derítem glóriá ba arcéled gráciá ját.
Tudásod é rettségét da lommal di cső í tem ,
m ert á brá ndod halá l volt, a halá l szá jaíze,
s v i tézl ő vígságodra köddel vonult a bá nat.
Soká születi k párj a - tá n sose jön világra
ily andalúz, ily tiszta, kala ndokban ily gazdag.
Elcsukló szavaimma l siratla k délceg fenség,
s a gyászos szél örökké reszket az olaj fá k közl.
Fk.: Kapu Pál - 300, 82-14394 szsz-h
