Page 82 - SZERVUSZ 2019/2. szám
P. 82

MŰVÉSZET                                              MARIANN VAGYOK, 3 ÉVE

          ÉLETEM KÉPEI                                          MÁJTRANSZPLANTÁLT, ÉS


                                                                VÉGRE MEGMUTATHATTAM
                                                                A KIS FALUMNAK ANNAK A
                                                                3 ÉVNEK A FOTÓANYAGÁT,
                                                                AMI EZALATT AZ IDŐ ALATT
            Izzad a tenyerem, feszül-  a kettőnkben felvillannak   JÖTT LÉTRE.
          ten  szorongatom a kezem-  az előkészületek. A feszült
          ben tartott cetlit. Pár szót  percek, a vihogások, amikor
          firkantottam rá, hogy tud-  már fogtuk a hasunkat a ne-
          jam, miről is szerettem volna  vetéstől. Minden pillanatban
          beszélni azoknak, akik meg-  ott voltam én is, és minden  és mind a kettőjükre roppant  peimen az Alföld ezer arcát.
          tiszteltek a jelenlétükkel. Ke-  pillanatot végig élveztem  büszke vagyok. Egyetemre  Száztíz kiragadott fotó abból
          vesen vannak, több ember-  vele. Nagyon jó volt együtt  készülnek, két kiváló fiatalja,  a rengetegből, amit készítet-
          re számítottunk. De ahogy  dolgozni. Megértő volt, ha  büszkesége a falunak. Ne-  tem a pár év alatt. Érzelmek,
          nézem a csillogó szemeket,  elfáradtam, és inspiráló mi-  kem pedig a lányaim még na-  hangulatok. Bólogató virá-
          a büszkeséget a tekintetük-  kor úgy érezte bírom még. A  gyobb büszkeségek és kicsit  gok, naplementék, viharok,
          ben, arra gondolok, hogy  megnyitóbeszédén érződött  magamra is büszke vagyok,  vagy csak egyszerűen a ter-
          nincsenek is kevesen. Azok  is a feszültség, mert mindent  hogy betegen, egyedül ilyen  mészet. Pár  helyen  megfor-
          jöttek el, akik számomra  ki akart hozni belőle. Imád-  remek felnőtteket neveltem  dultam,  ezeket  is  megörökí-
          fontos emberek. Akik tudják,  tam érte.             belőlük.                  tettem, és az egyik falat csak
          hogy ennek mekkora jelentő-                                                   a gyermekeimnek, unokáim-
          sége van. Mint nekem annak                                                    nak szenteltem portrékkal.
          a felfogásában, hogy mit is                                                   Hiszen ők voltak azok, akik ál-
          jelent. Félig üres, vagy félig                                                tal erőt tudtam meríteni a be-
          tele van az a pohár. Számom-                                                  tegséggel küzdő évek alatt.
          ra most tele volt.                                                            Még várólistás voltam, mi-
            Három éve kezdődött                                                         kor a lányom az első babáját
          el  ez  a  szerelem.  És  bár                                                 várta, és már transzplantált,
          már régebben is fotóztam,                                                     mikor megszületett. Azóta
          három   éve   másképpen                                                       pedig a második is. Értük élek
          tekintek a világra. Kaptam                                                    és harcolok. A szeretteimért.
          egy új lehetőséget az életre,                                                    Kis csoportok és beszél-
          egy új májat az életben                                                       getések alakultak ki, sokan
          maradásra. Három éve, hogy                                                    írogattak az emlékkönyv-
          májtranszplantált vagyok és                                                   be is, ezeket méltó helyen
          most ez a fotókiállítás is azt a                                              fogom őrizni. Nem csak a
          célt szolgálja, hogy van élet a   Hirtelen elvonja a figyel-  Gondolataimból hirtelen  szekrényemben, hanem a
          szervátültetésen túl is.  mem a lányom felcsendülő  kizökkentenek, hiszen én  szívemben is. Elindult ben-
            Mikor hazajöttem a kór-  hangja. Egyike, akik elsőnek  következem  a  beszéddel.  A  nem egy lavina, hogy van
          házból, lecseréltük a telefo-  jelentkeztek, hogy a meg-  gyomrom görcsbe rándul.  értelme annak, amit csinálok,
          nomat egy megbízhatóbb  nyitón szerepeljenek. Boldog  Elkezdtem beszélni, de hir-  és bár néha nehéz órák vár-
          márkára. Bár nem egy felső-  mosollyal fordul felém és úgy  telen olyan nyugalom szállt  nak rám, de nem adom fel,
          kategóriás készülék, de arra  énekel. Végigjáratom a sze-  meg, hogy a gondolatok  folytatom. Sajnos sportolni
          pont jó volt, hogy megnyíljon  mem a családon. Unokám  simán jöttek. Mosolyogtak  nem  tudok egy bokatörés
          a világ. Mivel tanyán élek, a  éppen kislisszol az ajtón a  rám, én pedig visszamoso-  következménye miatt, de írá-
          természet játszik a legfonto-  két és fél évesek öntudatával,  lyogtam és  csak mondtam,  saimmal és fotóimmal is sze-
          sabb szerepet az életemben.  hogy neki dolga van. Nem  mondtam.               retném biztatni a sorstársai-
          A gyógyulásom felé pedig ez  zavar meg semmit, hiszen   Megnyitottuk a kiállítást.  mat és leendő sorstársaimat
          az út vezetett, még ha néha  egy nagy család van most itt,   Hittem én.       is. Remélem, hogy egyszer
          rögös is. Órákat tudok sétálni,  akiknek egy a cél. Kivételesen   Azonban  jöttek  virá-  majd sor kerül arra is, hiszen
          vagy csak ácsorogni és nézni  én. A másik szereplőre kerül  gokkal köszönteni, hiszen  tervbe vettem, hogy a máj-
          a naplementét. Úgy érzem,  a sor, aki nagyon meghatott  a másik apropója ennek az  és  veseambulancia falát egy
          minden pillanatot meg kell  amiatt, hogy elfogadta a  eseménynek az volt, hogy a  pár képem díszítse. Olyan jó
          örökítsek és tovább is kell ad-  meghívást. Fiatal kora elle-  születésnapomat is  ünnep-  hangulatot teremtve a hosz-
          jak. Szerelem ez, a szerelmet  nére jó barátságba kerültünk.  lem. Méghozzá kereket, az  szú várakozás alatt, amilyen
          pedig nem titkolom.       Voltunk együtt versmondó  ötvenediket. Könnybe lábadt  jó hangulattal én ezeket a
            Nézem a szervező arcát,  versenyen is, és ígéretet is tet-  a szemem, meghatódtam a  képeket készítettem. A szere-
          egymásra mosolygunk. Cin-  tünk, hogy ezt a szálat még  kedvességektől, és innen már  tetemet adom át.
          kos mosoly ez, mert biztos  folytatjuk együtt. Ők ketten  simán mentek a beszélgeté-  Tőlem, Nektek.
          vagyok benne, hogy mind  a lányommal osztálytársak  sek  is.  Végigmutattam  a  ké-      Nagy Mariann
          82    SZERVUSZ MAGAZIN   ·   2019. SZEPTEMBER
   77   78   79   80   81   82   83   84