Page 73 - SZERVUSZ 2018/1. szám

Útkeresők EGYESÜLETI HÍREK

a határok feszegetése
TRAPPANCS hírek

A Trappancs csoportos beszélgetéseinek új helyszíne a
Semmelweis Egyetem Transzplantációs és Sebészeti Klinikája:
kéthetente egy estére birtokba vehetünk egy helyiséget, ahol
nemcsak meleg van, hanem még projektor is, melyet ezúton is Útkeresők
köszönünk.
„Egyszer. Mindig csak egyszer. Mindig először, mindig utol-
kodni. Elhatározni. Nem a megszokás. A váratlan. A kaland. A Anna örök
jára. Nem a törvényt keresni. Szabadnak lenni. Nem alkalmaz-
veszély. A kockázat. A bátorság… a küszöbön állni. Folytonos
átlépésben lenni. Élve meghalni, vagy meghalva élni. Aki ezt Lendvai Annáról – kétszeres
elérte, szabad. És ha szabad, belátja, hogy nem érdemes mást, tüdőtranszplantált társunkról – beszél-
csak a legtöbbet…” (Hamvas Béla) gettünk férjével, Tóth Fefével, aki elme-
Az első találkozás témája a határok feszegetése témakörben sélte az óriási küzdelmet, amit vívtak és
Jakab Ivett – kötetlen – előadása volt arról, hogy hogyan és mi- amit nem nyerhettek meg, elmesélte,
ért döntött úgy a májtranszplantáció után 9 évvel, hogy nekivág hogy hogyan adtak egymásnak erőt a mindennapokhoz, mesélt
a Szent Jakab útnak, legalábbis a felének, hogy érezte magát a láthatatlan kötelékről, amely ahhoz vezetett, hogy az intenzív
közben, mit cipelt oda a valós és képzeletbeli hátizsákjában. osztályon tartották az esküvőjüket.
„Miután eldöntöttem, hogy nekiveselkedem az útnak, „Megtörtént az esküvő. Igazán mélyről szívből szóló összekötés
szépen lassan beadagoltam a családnak, hogy mi fog történni – történt. Ez nem azért történt, hogy biztosíték legyen a nehézségek-
elmegyek egyedül gyalogolni egy idegen országba –, átestünk a re és az eskünk összefogjon minket a bajban… Azzal a szándékkal
szokásos fázisokon: történt, hogyha létezik életen túl, akkor majd ott is több esélyünk
Az első említés: legyen a találkozásra…”
„Úgysem lesz ebből (részlet a Csak levegőt! blog bejegyzéséből)
semmi!” Nem veszik
komolyan.
Egy hónap múlva: Fefe felolvasta nekünk Anna kedvenc versét Linda Dillow:
„Még mindig nem Akinél a szív lecsendesül című könyvéből:
verted ki a fejedből?” „Tavasz volt, de én a nyarat vártam;
Kezdenek aggódni. a meleget, a patakok hűs vizét.
Amikor megve- Nyár volt, de én az őszt vártam;
szem a repjegyet: a színes leveleket, és a hűvös, száraz levegőt.
„MIÉRT CSINÁLOD EZT Ősz volt, de én a telet vártam;
VELÜNK?!” Könyörgés, a ropogós havat, és a karácsony örömét.
sírás, érzelmi terror. Eljött a tél, de én a tavaszt vártam,
Két héttel az a rügyfakadást, a nap melegét.
indulás előtt: „Kötök Gyermek voltam, de felnőtt akartam lenni;
neked biztosítást!” szabad és önálló.
Beletörődés, segítség, Húsz éves voltam, de harminc akartam lenni,
informálódás. érett és sokat ismerő.
Induláskor: „Még Középkorú voltam, de húszéves akartam lenni;
meggondolhatod ifjú és szabadlelkű.
magad!!!” Utolsó remé- Nyugdíjas lettem, de középkorú akartam lenni;
nyek elillanása. tevékeny élettel.
Életem elmúlt, és sohasem kaptam meg, amit akartam.”
Amikor onnan hívom őket, és elmesélem, milyen: „MI IS
MENNI AKARUNK!” Nyaggatás, hogy mikor, hogy s mint A beszélgetés első fele megrázó volt, őszinte, megható, óri-
vigyem el őket legközelebb. ási csendben hallgattuk Fefét.
„Sok érdekes emberrel hozott még össze az út, az éppen nagykorútól a 70 évesekig minden- A második részben válaszolt a kérdéseinkre, majd saját, sze-
féle korosztályból, országból, vallási kultúrából az élet minden területéről. Ha kérdeznétek, miért mélyes, kedves és mosolyogtató történeteket mesélt a korábbi
pont ide és pont így mentem – az úttal való csodás névrokonságomon kívül –, azt válaszolnám, mindennapjaikból, a lányról, aki mindig képes volt nevetni és
hogy pont ezt akartam. Egyedül utazni, de nem magányosan. Erre pedig kevés jobb hely van a mindig megtalálta a jót mindenben és mindenkiben.
világon, mint az El Camino. „Szívvel-lélekkel élni akart, de teste cserbenhagyta az álmait”
Minden ember máshogyan járja a saját Caminóját. Ki sétál 800 kilométert, ki csak a felét, – mondta édesanyja.
vagy hétvégente járja a Kéktúrát. Ki új életet kezd egy új országban, kilép egy rossz munkahelyről Fefe mesélt nekünk a megismerkedésükről, az eljegyzésük-
vagy kapcsolatból. Ki megbirkózik egy szerette elvesztével, vagy éppen egy transzplantációval. ről, Anna ÉLETÉRŐL. Mert mindannyian azt szeretnék, ha Anna
Ahányan vagyunk, annyiféle utat járunk be, és néha még az irányán is változtathatunk. Visszük a élete maradna meg az emlékeinkben. A beszélgetés legfonto-
hátunkon a terheinket, néha leteszünk belőle, vagy jól megpakoljuk. Elviseljük a minden lépésnél sabb üzenete az volt, hogy KEZDJETEK EL ÉLNI.
sajgó vízhólyagokat, a könnyen gyógyuló sérüléseket és a hosszan fájóakat. Egyedül sétálunk, Köszönjük Fefének, hogy elvállalta ezt a beszélgetést: na-
aztán mellénk csapódnak, ki pár órára, ki hosszú hetekre. Megyünk gyorsan és lassan, hegynek gyon készült rá és gyönyörűen beszélt és mi most is rengeteget
felfelé és lejtőn le. Pihenni lehet. Csak megállni nem szabad.” tanultunk.
„Az úttörők sokszor nem jönnek vissza. Csak az út marad utá-
(Részlet Jakab Ivett: „A békés Zsiráf útja” c. cikkéből – nuk. Mindig van értelme!” (Dr. Remport Ádám)
Csudamadár újság, 2017. augusztus) Feszt Tímea
SZERVUSZ MAGAZIN · 2018. MÁRCIUS 73