Page 83 - SZERVUSZ 2018/1. szám

ÉLŐFEJ/FEJLÉC/KITEKINTŐ

Angyali találkozás Várakozás

Egy – állítólag – vidám természetű, kissé befelé forduló, Várom a tavaszt
koros férfi vagyok. Idegrendszerem, testalkatom rendben van.
Gondjaim halmaza a családom és a szívemhez közel álló em- Amikor arany napsugár,
berekkel kapcsolatos. Szeretem a kihívásokat, szeretek küzdeni
– más ember fizikai bántalmazása nélkül –pusztán érvekkel és Simogatja arcomat.
szeretettel. A szerelmetes szeretet alaptermészetem része. Az
igazi – életet átívelő – szerelem híve ( testi-lelki) szerelem híve Amikor langyos esõ szitál.
vagyok. Kinézetre magas, barna (kevésbé őszülő), eredetileg
barna szemű, kissé nagy orrú, hosszú arcú ember lettem. Vékony
testalkatom sokszor soványságnak nevezik, testalkatom idők
során tartósan nem változott. Csak egy kissé izmosabb lettem. Várom kedvesem
Ezt a bemutatkozást azért tartom szükségesnek, hogy
szemléltessem jelen körülmények között is normális életvite- Amikor arany kis keze
lemet. Műszaki végzettségű vagyok, ahol a reális szemlélet az
uralkodó. Érinti testem.
A történet, amit leírok csak néhány pillanat, mely gondo-
lataim és érzelmeim részévé vált. Egy nem hideg hétköznapon, Amikor a tavasz jön Vele.
minden a megszokott módon telt, valahonnan indultam haza
kora délután. Sétáltam a Kishegyesi úton a buszmegállókhoz,
közben szokásomhoz híven az emberek arcát néztem. Megpró-
báltam következtetni emberi problémáikra. Ugyan a 4-es trolit Várom a megújulást,
vártam, de mégis felszálltam az első felénk közlekedő buszra.
Szokásom, hogy a buszon, villamoson nem ülök le, hanem állva Amikor zöldbe öltöznek a fák.
folytatom az előzőkben említett szemlélődésemet. Érdekes,
hogy sok ember lehajtja fejét és szomorúan fürkészi a talajt, Várom testem tavaszát,
ahol biztos nem talál semmire megoldást. Visszatérve a tör-
ténetre, a busz „csuklós” részénél álltam meg. Nyugodt, talán Amikor jön az új világ.
egy kissé vidám is voltam a nap során szerzett apró sikerélmé-
nyeknek köszönhetően. Egyszer csak, ahogy ránéztem a busz Zoltán
„csuklós” része előtt lévő kettős üllőhelyekre, amelyek röviddel
azelőtt üresek voltak – egy érdekes jelenségre figyeltem fel. A
kettős ülés busz belseje felőli részén, egy csodálatos női alak
ült és nézett rám mosolyogva. Ez az egymásra nézés harminc
másodpercnél nem tartott tovább. Ezalatt, ahogy gyönyörű
égszínkék pillantásától sikerült elszakadnom, a következőket
állapítottam meg: Csodálatosan szép, sugárzó arcát aranyszőke
haj koronázta. Hófehér, láthatóan pihekönnyű ruhája arányos,
karcsú, igazi női termetet takart. Rám mosolygott, ami szívemig
elért. Valami jó lelki és testi erőt éreztem. Elforditottam fejem,
hogy majd újra odafordulva még egyszer láthassam szépségét
és fürödhessek mosolyában. Eközben a busz beért a Csokonai
Színházzal szembeni megállóba. Ekkor sikerült újra odanéznem,
ahol a tündéri nő ült, de ő már nem volt sehol. Hiába néztem
ki a buszból minden irányba, a kiszálló utasok között még csak
hasonló alakot se láttam. Később – szeretek olvasni – olvas-
tam egy könyvben, hogy egy balesetet szenvedett férfi, az én
általam is leírt hasonló jelenséggel találkozott, akit a könyv írója
segítőnek nevezett. Sajnos az eset óta nem láttam a tündéri nőt,
de napjaimban, kritikus pillanatokban érzékelek segítségemet
szolgáló eseményeket. Bárki is volt az a jelenség, akaratomat a
szépre, jóra, életre megnövelte.

SZERVUSZ MAGAZIN · 2018. MÁRCIUS 83