Page 35 - SZERVUSZ 2019/3. szám

ÉLŐDONOROS TÖRTÉNETEK

Az élet másképp hozta…

n 2010-ben megismerkedtem mostani férjemmel,
Gyurkó Attilával, aki betegségem ellenére velem képzel-
te el a további életét.
n Kaptam vele TÁRSAT, vidámságot, felszabadultsá-
got, BARÁTOKAT. Így ismertem meg gyerekkori barát-
ját, Huszárszki Sándort és feleségét, Huszárszkiné Han-
kovszki Évát. Ekkor még nem is gondoltam, hogy ő lesz
a megmentőm.
n Sokszor voltunk együtt, jó barátok lettünk. A közös
programoknál már nem mindig tudtam aktívan részt
venni, mert ütemesebben romlott a vesefunkcióm, la-
boreredményeim is egyre rosszabbak lettek, én pedig
egyre fáradékonyabb és kedvetlenebb. Évának feltűnt,
hogy gyakran járunk Debrecenbe. Megkérdezte, hogy
miért járunk mi oda.
n Elmondtuk a betegségemet, annak lefolyását.
Döbbent csend, kérdések, hogyan tovább? Felvázoltuk
a számunkra már ismert lehetőségeket, kizárva a mű-
vesekezelést. Elmondtuk, hogy Attilát vizsgálják, mint
lehetséges szervdonort a transzplantációhoz. Ekkor
Éva csendben azt mondta magától értetődő természe- Éva és Judit

Attila és Sanyi n Ekkor elkezdtem félni, nem tudtam, hogyan tovább.
Azt tudtam, hogy művesekezelést NEM akarok! Gyakran
bezárkóztam a négy fal közé, elbújtam a világ elől. Évával
beszéltünk az állapotomról a lelkemről. Aztán egy ilyen
látogatásánál megismételte, hogy ő itt van, de többször
nem mondja, szóljak, ha szükségem van rá, és ha én is ké-
szen állok. Ekkor már a meggondolom volt a válaszom.
n Pár héttel ezután, egy baráti hosszúhétvégés fel-
ső-tiszai vízitúra utolsó megállóján, odasomfordáltam
Évához, és megkérdeztem, hogy komolyan gondolta-e
a felajánlását, mert ha igen, akkor szükségem lenne rá.
n Nem tudom azt az 1-2 percet leírni, az önzetlensé-
get, az elfogadást.
n És elindultunk a kivizsgálásokra, lépésről lépésre
előre, bizakodva a végső célban. Jött sorban minden, de
mi csak mentünk hősiesen előre.
n Szerencsére Éva veséje alkalmas volt számomra, és a
vizsgálatok eredményeként 2015. február 16-án megtör-
tént a transzplantáció!
n A műtét sikerült, csak szegény Éva megfázott a mű-
tőben és nagyon rosszul volt. Én nagyon jól voltam, éb-
redés után rögtön kerestem a szomszéd ágyon. Ott volt,
csak elesetten, fájdalommal… Nagyon jó volt odaadni
neki a plédemet! …cserébe megettem az ebédjét.
n Én majd kibújtam a bőrömből, csak örömöt érez-
tességgel, hogy neki is van két veséje, egyet nekem ad, tem, fájdalmat nem, olyan volt, mintha sok évet fiata-
szóljak, ha szükségem van rá. Ekkor magától értetődő lodtam volna. Van belül hála, aggódás, öröm…, de nem
természetességgel nemet mondtam. nyomasztóan.
n A férjem kivizsgálása során kiderült, hogy nincs n Mit kaptunk? Azt, ami eddig is volt ismeretségünk
vércsoport egyezőségünk. Nem gond, ekkor már lehe- kezdetétől: támaszt, segítséget, barátot…, nem válto-
tett élni a keresztdonáció adta lehetőségekkel! Elindul- zott a kapcsolatunk, és ez az egészben a legjobb!
tunk ezen a vonalon, majd kiderült, hogy a férjemnek Éljük az életünket mint korábban, tudva, hogy vagyunk
magas vérnyomásra utaló eredményei miatt nem tudják egymásnak.
felhasználni a veséjét transzplantációra. Szuhai Judit
SZERVUSZ MAGAZIN · 2019. DECEMBER 35