Page 82 - SZERVUSZ 2021/2. szám

ÉLES ANETT VERSEI

Anett gyermekkora óta foglalkozik írással. Fiatal felnőtt korában egy nagyobb kihagyás után
ismét visszatért ahhoz, amit szeret: felnőtt- és gyermekverseket ír. Eddig négy antológiában je-
lentek meg zsűrinyertesként felnőtteknek szóló versei, illetve kislánya születésekor jelent meg
ifjúsági regénye, amelyet néhány iskola felvett az ajánlott olvasmányok közé. Jelenleg egy kö-

tetnyi gyermekvers vár kiadásra, amelynek grafikai munkái hamarosan elkezdődnek. Munkáját

tekintve nyolc éve alapították meg saját vállalkozásukat férjével és egy üzlettársukkal együtt,
amely logisztikával és vámmal foglalkozik. Így nemcsak a magánéletben, hanem a munkában
is társa a férjének. Két gyermekük mellett egy harmadik – új – élet is született, amikor Anett
2019-ben a férjének adta a veséjét.

Õszi pillanatok Nekem minden

A nyár kifáradva nyújtózott elénk, Nem jelent semmit a kék ég,
kacéran kacsintott, s lángoló haja lopott mosolya a napnak,
ezernyi színét úgy ontotta felénk, nélküled a hold sem fényes,
táncolt a napsugár fénylő aranya. az este is csak egy napszak,

Hajukat simítva bólogattak ők, virágok színét nem látom,
a forróság perzselte, sokszínű fák, fekete-fehér itt minden,
mint gyönyörű, érett, karcsú testű nők, csend sikít hófehér vásznon,
játszott lombjukon ezernyi karát. elfogyott, festékem sincsen.

Már készült az ősz a színpadra lépni. Csillagfény pihen ölünkben,
Hűvös reggelen harmatot lehelve lágy szellő kibontott ingem,
elégedetten jött díszletet nézni, a számra te csókolsz hajnalt,
széllel a csendes utcákat seperte. sóvárgó lángokat itt lenn.
Elmúlt a nappal, didergett az este, Nevetek nyári esőben,
gyönyörű az ősz, eljött megint, újra! és ősszel is szürke fagyban,
Lopakodott az éjjel hűvös teste, veled a mindenség kék ég,
együtt melegedtünk, kabátodba bújva. bennünk örökké tavasz van,

mert mindent olyannak látunk,
amilyen lelkünk zenéje,
ősszel sem siratunk semmit,
Reggel
épp csak a nyárnak lesz vége.

Behajol az ablakon a fény, hogy lássalak,
gyönyörű arcodra reggel ráfekszik a nap.
Csend van még, és csak a bágyadt pirkadat túrja
arany ujjakkal tincseid újra meg újra
homlokodon.

Nézlek. Az idő is megáll, a másodpercek

mellénk bújnak, nem sietnek. Én csak figyellek. Látod, kedves
Egy vidám madárdal surran közénk a fáról,
és egyszerre lesz minden oly közel és távol. Látod, kedves, napsárga hajnalt
Gondolkodom. követve rózsaszín alkonyon
hogy duzzad patakból folyóvá
Hogy férhet a pillanatba millió emlék, ereimben a szívdobbanás;
s a tíz évvel ezelőtt, hogy lehet nemrég?
Hogy úszhat egy egész tenger egy harmatcseppben, a holdsugár vállamon pihen,
és mondanom, mint lehet, hogy szeretlek, szebben? és szemedből lobbanó fénnyel
Nem is tudom. hűvös éjszakán forró csókot
pirít arcomra a szerelem;
Talán csak nézlek. Köszönöm a nap sugarát,
a tavaszi szellő borzolta bozontos fát, látod, kedves, surran az idő,
melyről a perc madárdal szárnyon közénk repült, és évekké nőnek a percek,
és forró ölelésedre a hajnal csendje ült. belesimulnak tenyerünkbe
Én hallgatom. áldottan a szelíd holnapok.

82 SZERVUSZ MAGAZIN · 2021. SZEPTEMBER