Page 26 - SZERVUSZ 2019/2. szám
P. 26

DONORTÖRTÉNETEK







          A másik oldal


                         TÖRÖK ISTVÁNNÉ
                      jászszentlászlói donor
              hozzátartozó meséli el történetüket


            2014. szeptember 15-én a férjem a kanapéról felkelve rosz-
          szul lett, hanyatt esett, elvesztette az eszméletét. Mire a mentő
          kiért, ugyan magához tért, beszállították a kecskeméti kórház-
          ba. A vizsgálatok során kiderült, hogy a fejére kapott ütés miatt
          hematóma keletkezett, sürgős műtétre volt szükség. A műtét
          után azt az információt kaptuk, hogy csütörtökig mélyaltatás-
          ban tartják. Nagyon vártuk a csütörtököt, hogy felébresszék, a
          lányom is hazajött Budapestről, együtt jártunk be hozzá. Sajnos
                      mindennap ugyanabban az állapotban talál-
                      tuk, nem tért magához, lélegeztették, kiderült,
                      hogy agykárosodást szenvedett.
                        Tíz  évvel  korábban  a  fiunk,  István  egy  au-
                     tóbaleset után 8 hónapig volt kómában. Saját
                     felelősségünkre hoztam haza a kórházból, és
                      az itthoni gondos, szeretetteljes ápolásnak
                      köszönhetően felépült, itthon pár hét múlva
                       kommunikálni tudtunk, elhagyhattuk a szon-
                       dás táplálást és beszélgetni is tudtunk, mert
                       előtte  csak  szemkontaktussal  kommunikál-  A fiam Kiskunmajsán a sérültek napközijében tölti a napokat, és ez a közös
                       tunk. Sajnos a kóma alatt felvette a csecse-  kép egy ünnepi összejövetelen készült. Ketten éldegélünk együtt,
                       mőtartást ezért ’96-ban felvették az ORI-ba,   a lányom Budapesten él, és az unokákkal, a munka miatt, ritkán
                       többször megműtötték, nyújtották a lábát, egy   látogatnak haza.
                      egész évet bent volt. Azt mondták, hogy soha
                      nem fog tudni járni, csak ápolni lesz könnyebb,   Mi a családdal együtt azonnal igent mondtunk, ugyanis
                      de a közös kitartó munkánknak köszönhetően   2013-ban úgy volt, hogy új tüdőt kell kapnia, de hál’ isten-
                       ma már egy bottal tud járni.           nek másként alakult, és nem lett rá szüksége. Így számunkra
                         A fiunkkal elért sikerek bátorítottak abban,   természetes volt, hogy a donációra igent mondjunk, hogy
                       hogy talán a férjem is felépülhet. Istvánnak a  más emberek életét megmentse. Vasárnap délelőtt 10 óra-
                       kóma alatt egyáltalán nem voltak reflexei, a   kor hívtak fel a kórházból és közölték velem, hogy a szerveit
                       párom pedig, ha a talpán végighúztuk az uj-  eltávolították, délutánra mindegyiket beültetik, és minden
                       junkat,  akkor  megrántotta  a  lábát.  Ettől  úgy  szerve Magyarországon marad, majd újra megköszönték.
                       éreztem, hogy nagyobb remény van arra,    A Szervkoordinációs Irodától kapott levélben tájékoztat-
                       hogy a férjem felépüljön, mert a fiam hónapo-  tak, hogy az egyik veséjével egy 66 éves nőbeteg élhet to-
                       kig egyáltalán semmi fájdalomra nem reagált.  vább, a másik vese beültetése orvosszakmai okok miatt nem
                          Pénteken és szombaton naponta kétszer   történhetett meg. Transzplantációs céllal a szaruhártyáját is
                       is benn voltunk Jászszentlászlóról a kecs-  eltávolították.
                       keméti kórházban a lányommal, nagyon      Tavaly a Félegyházi Szuperinfó újságból értsültem arról,
                        bizakodóan. De az orvosok semmi jóval  hogy Kiskunfélegyházán emlékhelyet avatnak az ismert dono-
                         nem biztattak, mindennap arról tájékoz-  rok emlékére. Úgy éreztem, hogy nekem erre el kell mennem,
                         tattak, hogy az agyhalál jelei észlelhetők  ott ismertem meg Csikósné Kiss Irmát, akivel később a Fiumei
                         a férjemen. Szombaton este 10 óra körül  úti Sírkertbe is elmentünk az Ismeretlen Donorok emlékére állí-
                         csörrent meg a telefon. Amikor a kórház  tott kopjafánál tartott megemlékezésre. A transzplantáltak any-
                         bejelentkezett  azonnal  a lányom  kezé-  nyira kedvesek voltak velünk, és nagyon örültem annak, hogy
                         be nyomtam a kagylót, mert gondoltam,   a férjem életet tudott adni beteg embereknek. Volt, aki meg-
                        hogy nem jó hírt fognak mondani. Közöl-  kérdezte, hogy megölelhet-e. Örömkönnyeket csalt a szemem-
                       ték, hogy beállt az agyhalál. Itthon mindany-  be ez a gesztus. Hetente többször járunk ki a fiammal együtt a
                       nyian sokkos állapotba kerültünk, majd kb.  temetőbe, megnyugtató érzés, hogy rendben tudjuk tartani a
                       fél óra múlva a lányom megszólalt, hogy va-  férjem sírját és ápoljuk az emlékét, aki halálával életet mentett.
                       lamit még meg kell beszélnünk, mert a szer-                                    Lejegyezte:
                       veit szeretnék felhasználni átültetésre.                                      Berente Judit
          26    SZERVUSZ MAGAZIN   ·   2019. SZEPTEMBER
   21   22   23   24   25   26   27   28   29   30   31