Page 30 - SZERVUSZ 2021/2. szám

EMLÉKEZZÜNK

mentél baromira elég volt. Gyakorlatilag 17 éves korod óta
beteg vagy, átestél 3 vesetranszplantáción, és ha mindez
nem lenne elég még nagyon sok egyéb probléma is jött
szinte állandóan. De te mindegyikből kijöttél valahogy. Saj-
nos a Covid okozta bezártság már sok volt Neked. Lelkileg
nem bírtad már, és ez újabb betegséget hozott.
Nagyon sok mindent köszönhetek neked, hiszen amikor
én még új voltam a trapik között, te már akkor is ismertél
rengeteg embert, és így engem is megismertettél a transz-
plantáltakkal. Nagyon sok közös programot csináltunk, ami-
vel megkönnyítetted az első éveimet a műtétem után.
A gasztronómia és ezzel együtt a szakmád a szakács-
ság mindig is a nagy kedvenced volt, sok embernek segí-
tettél főzési tanácsokkal, engem is megtanítottál egy-két
fortélyra. Minden nap el kellett mesélnem, még akkor is,
amikor már nagyon rossz állapotban voltál, hogy mit főz-
tünk ebédre.
Másik kedvenced a pingpong volt, amit még akkor is
Kéri Tamás nagy kedvvel űztél, amikor már szintén egy betegség mi-
att, elég nehezen tudtál mozogni. De nem adtad fel, sőt
1977-2021 szerettél volna fejlődni is, pedig tudtad, hogy ez nem na-
gyon lehetséges.
Drága Tomi! Tomikám! Ugyan csak nyolc éve ismertelek, de a ba-
rátom lettél elég hamar, mindenben számíthattunk egy-
Nem ezt beszéltük meg, baromira nem ezt! Volt ne- másra, és nagyon-nagyon hiányzol és hiányozni is fogsz
künk kettőnknek egy mottónk. „A remény hal meg utoljá- mindig!!!
ra” mondást mi mindig kiegészítettük azzal, hogy „és mi
ketten”. Sajnos ezt te nem tudtad betartani hiszen az élet U.i.: Ja, a mai ebéd zöldborsófőzelék volt fasírttal.
megannyi betegséget és problémát görgetett eléd. És tel-
jesen megértem, hogy a sok szenvedés, amin te keresztül Diner Andrea

Az emberek, akik életünk szakaszaiban mellettünk vannak,
mind-mind adnak valamit az életünkhöz, amitől olyanokká vá-
lunk, amilyenek vagyunk. Miközben válogatok a 27 éves barát-
ságunk előtörő képei közül, Gyula kedves mosolya van a sze-
mem előtt, és a szokásos köszönése cseng a fülemben.
Nem tudom miért kellett itthagynia ezt a világot, de ahogy
az ismerős dalban is éneklik, csak a jók mennek el… Biztos más
feladatot kapott, és ahogy ismerem, azt is jól fogja csinálni.
Mindkettőnk életének nehéz szakaszában, a dialízisállo-
máson ismertük meg egymást. Mindig lehetett rá számítani.
A felejthetetlen közös utazások, kalandok, versenyeken elért
sikerek kovácsolták ilyen szorossá kapcsolatunkat!
Mióta ismét dialízisre került, sokszor beszéltük telefonon.
Bízott-bíztunk egy új lehetőségben. A régi csapat tagjaival
együtt terveztük, hogy közösen köszöntjük fel közelgő 70. szü-
letésnapján, és felelevenítjük a történeteinket. Sajnos ezt már
nélküle fogjuk megtenni.
Ilyenkor fáj igazán, hogy rohanunk az úton valami felé, és
Szép Gyula elmennek azok az emberek, akik valaha az életünk szerves ré-
1951 – 2021 szesei voltak. Soha nincs elég időnk az emberi kapcsolatokra,
és mire rájövünk, hogy mi a fontos, bizony már késő!
Szomorú és nehéz pillanat az, amikor az ember áll a te-
metőben és búcsút vesz olyan embertől – egy igaz baráttól Gyula! Te mindig része leszel az életemnek, és azoknak az
– akitől még nem kellett volna. Körülvesznek régi ismerősök, emberekének is, akik életük során megismertek és megszeret-
és rám törnek az emlékek, a múlt képei egymást lökdösve, tek! Köszönöm, hogy a Barátom voltál, hogy ismerhettelek, és
tolakodva jönnek elő. Ennyi idősen és ilyen események után köszönöm mindazt, amit tőled kaptam.
értettem meg, és érzem igazán, hogy minden halállal keve- Isten veled Gyula! Nyugodj békében!
sebb vagyok! Lőrincné Halász Klára

30 SZERVUSZ MAGAZIN · 2021.SZEPTEMBER