Page 35 - SZERVUSZ 2021/2. szám

ÉLETMESÉK

2017-ben kezdett el minden rosszab- Ekkor már otthon is szükségem volt
bodni. Elindultam egyszer dolgozni, és oxigénre, de még mindig Budapesten éltem,
légszomjam lett útközben. Félúton vissza önállóan. Úgy éreztem, hogy az plusz erőt ad,
is fordultam, és bementem az ügyeletre, s hogy ki tudom szolgálni magam és önellátó
kiderült, 65-70 körüli volt az oxigénszintem, vagyok.
ezért be is vittek mentővel a kórházba. Ez volt Nyár környékén végül kénytelen voltam
az első oxigénhiányos élményem. Egy kúrával hazaköltözni a szüleimhez Kaposvárra. Az utol-
helyrebillent az egész, de akkor már szóba só hónap borzasztó volt. 34 kg-ra fogytam,
került a tüdőátültetés, amivel kapcsolatban éjszakánként 2 óránál többet nem tudtam
az egyetlen gondolatom az volt, hogy mi aludni, és hiába ettem, nem maradt bennem,
van, ha én ezt nem szeretném? Azt mondták, nem szívódott fel semmilyen étel, minden
hogy félreértettem, a tüdőtranszplantáció igyekezetemet eredménytelennek éreztem.
nem kérdés, hanem a megoldás. Az egyik ilyen napon teljesen kiborultam,
Ekkortól rendszeresebben vissza kellett mert aznap tök sokat ettem, de hiába. Minden
mennem kezelésre, emellett még sikerült megcsinálnom a szak- kijött belőlem, és a kilátástalannak tűnő kajaharc miatt elsírtam ma-
irányú képzést, és teljesítettem a gyakorlatokkal együtt az évet, gam a barátnőmnek, de ekkor már a sírás miatt voltam a legdühö-
de már sokat hiányoztam. Novembertől már másfél-kéthavonta sebb magamra. Erre Ő azt mondta, hogy a helyemben már hónapok
bekerültem egy-egy kéthetes kúrára. óta a sarokban zokogna, úgyhogy nem annyira látja problémásnak,
2018 januárjában a Korányi Kórházban a tüdőtranszplantációs hogy egyszer elszakadt a cérna.
várólistabizottság elé kerültem. Nagyon furcsa érzés volt, hogy Augusztus végén már rutinszerűen feküdtem be a Korányi-
ott voltak harmincan, mindenki rám figyelt, miközben én úgy ba egy kezelésre, ott ért a riasztás. Közvetlenül a riasztásom előtt
éreztem, hogy jól vagyok fizikailag, és mindent megtettem, hogy transzplantálták Grétát (egy fiatal sorstársat, akiről még lesz szó),
még csúsztatható legyen ez a döntés, és hogy minél hamarabb ezért úgy gondoltam, hogy most engem biztos nem fognak, hiszen
szabaduljak abból a helységből. Kérdezték, hogy miért vagyok tü- még csak most fejezték be az előző tüdőátültetést. Attól izgultam
relmetlen? Mondtam, hogy azért, mert alig várom, hogy mehessek a legjobban, hogy bár én úgy gondolom, hogy ebből ma nem lesz
vásárolni. tüdőátültetés, ha mégis, akkor is rengeteg időnk van, viszont a szü-
Végül abban maradtunk, hogy szoros követés mellett ugyan, leim nem feltétlenül ugyanígy gondolják. Vajon milyen állapotban
de még „szabadon engednek”, egyelőre várhatunk a transzplantá- nyomhatják a gázt az autóban Kaposvárról Budapest felé?
ciós várólistára helyezéssel. A Korányiból mentővel vittek át az Onkológiai Intézetbe 11 óra
Két hét múlva úgy kerültem be a Korányiba, hogy 195 volt a körül. Minden holmimat a Korányiban hagytam (hiszen még mindig
pulzusom, fekve. Megvizsgált a kardiológus, és ekkor azt mondták, úgy gondoltam, hogy még csak most lett vége az előző tüdőátülte-
hogy nem a tüdőm, hanem a szívem miatt szükséges sürgősen a tésnek, kizárt, hogy újat kezdjenek). A várakozási időt persze az inter-
transzplantáció, mert bár a tüdőm beteg, a betegség miatti állandó neten töltöttem, mindenkinek küldtem üzenetet, még mindig elég
terhelést a szívem nem bírja. nyugodt voltam. Mondtam a szüleimnek, hogy majd 7-kor lesz gáz,
Kivizsgálást követően 2018. május 4-én kerültem fel a amikor kiderül, hogy hogyan tovább. Ez így is lehetett volna, de nem
tüdőtranszplantációs várólistára. maradt időm arra, hogy megijedjek. Amikor betoltak a liftbe, láttam
Januártól márciusig nagyon hirtelen leromlottam. Márciusban a doktornőmet, és hallottam, hogy a múlt hétvégéjéről beszélget-
már tudtam, hogy ez tartósabb betegállomány lesz, erre a főnö- nek, ettől óriási megkönnyebbülést éreztem, hiszen ha Ő nem izgul,
kömet is felkészítettem, aki szerencsére nagyon pozitívan akkor nekem sincs mitől tartanom, a kisujjában van az egész. Ő is
állt hozzám és rendkívül megértő volt. Onnantól tudja, hogy nem lesz semmi baj.
kezdve úgy teltek a mindennapjaim, hogy vagy A műtőben mindenki nagyon kedves volt, úgy
otthon voltam, vagy a Korányiban. A hegyek üdvözöltek, mintha régóta ismernének, innen nincs is
megerősítenek abban,
hogy meg tudom több emlékem, mert nagyon gyorsan elaludtam. Ez
mászni őket egy csütörtökről péntekre virradó éjszaka volt. Vasárnap
ébresztettek. Kérdezték, hogy milyen nap van, mondtam,
hogy nyilván péntek.
Azt gondolom, hogy életem legmeghatározóbb hete volt,
nagyon sok negatív dolog történt velem, egyúttal nagyon sokat
tanultam magamról. Mivel 3 napig aludtam, a következő napokban
ez szinte egyáltalán nem ment. Természetesen próbáltak segíteni,
kaptam altatót, amitől az alvás továbbra sem sikerült, viszont nagyon
sokat hallucináltam. Ez számomra meghatározó, maradandó rossz
élmény maradt abban is, amit és ahogy láttam, és abban is, amikor
ezt utólag realizáltam. Az orvosaim igyekeztek megnyugtatni a tisz-
tább pillanataimban, elmondták, hogy ez az altatás hatása, és el fog
múlni. Utólag úgy gondolom, hogy rengeteget segített, hogy soha
nem kételkedtem az egészségügyi szakemberekben, és elhittem
mindent, amit mondtak, csak egy kérdésem maradt: mi van, ha ez
így marad? Ijesztő volt, félelmetes, és nem akartam azt a világot.
Ekkor is sikerült megnyugtatniuk. Élmondták, hogy valószínűleg meg
fog oldódni a pihenéstől, de ha mégsem, akkor is vannak terápiák,

SZERVUSZ MAGAZIN · 2021. SZEPTEMBER 35