Page 488 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

THEON

Pyke-nál nem volt biztonságos kikötni, Theon Greyjoy azonban a tengerről szerette volna meg-
nézni apja kastélyát, hogy úgy lássa, ahogyan utoljára, tíz évvel ezelőtt, amikor Robert Baratheon
harci gályája elvitte őt a szigetről, hogy Eddard Stark gyámsága alá helyezze. Azon a napon a kor-
lát mellett állt, az evezőcsapások és a felügyelő dobjának ütemét hallgatta, miközben Pyke egyre
kisebbnek és kisebbnek látszott a messzeségben, s végül eltűnt a zöld láthatár mögött. Most azt sze-
rette volna látni, hogy egyre nagyobbra nő, s a szeme előtt emelkedik ki a tengerből.
A Myraham, kívánságának megfelelően, csapkodó vitorlákkal átverekedte magát a földnyelv
mellett, mialatt a kapitány egyre a szelet, a legénységet és az előkelő ficsúrok ostobaságát átkozta.
Theon a fejébe húzta a köpönyeg csuklyáját a vízpermet ellen és várta otthona felbukkanását.
A partvonalat végig éles sziklák és haragos meredélyek szegélyezték. A kastély jól illeszkedett
ebbe a vonulatba, hiszen a tornyok, falak és hidak kövét ugyanebből a szürkésfekete sziklából fej-
tették, ugyanaz a sós víz mosta őket, ugyanaz a sötétzöld moha lepte be nagy foltokban és ugyan-
azoknak a tengeri madaraknak az ürüléke festette pettyesre. A földnyelv, amelyen a Greyjoyok fel-
építették az erődjüket, valaha kardként hatolt az óceán testébe, a hatalmas és kitartó hullámok
azonban addig verték éjjel és nappal, míg a föld sok ezer évvel ezelőtt megrepedt és széthasadt.
Nem maradt más utána, csak három sivár és terméketlen sziget és tucatnyi sziklatorony, amelyek
úgy meredtek elő a vízből, mint valami tengeri istenség templomának oszlopai. Körülöttük hara-
gos, tajtékzó hullámok csapkodtak.
Pyke ott állt a szigetek tetején komoran, sötéten és elutasítón. Jóformán részévé vált környeze-
tének. Külső falai lezárták a hegyfokot, s a roppant kőhíd hídfőjét védték, amely a sziklafokról a
legnagyobb szigetre ívelt át. Ezt a szigetet a Nagy Torony óriási tömege uralta. A falai még mindig
magukon viselték Robert Baratheon ostromának nyomait. Kicsivel kijjebb emelkedett a Konyhato-
rony és a Véres Torony, mindegyik a saját köves szigetecskéjén egy nagy, ívelt híd végén. A szik-
lákhoz tornyok és melléképületek tapadtak. Ezeket fedett kő felüljárók kötötték össze egymással,
ha a kőoszlopok közel voltak, és hosszú, ide-oda lengedező, fából és kötélből készült függőhidak,
ha nem. A Tengeri Torony a törött kard földnyelvének legkülső szigetén állt. Ez volt a vár legré-
gibb része. Magas, kerek építmény, a függőleges oldalú sziklaoszlopot, amely tartotta, már félig el-
emésztették a hullámok soha nem szűnő rohamai. A torony alsó részét kifehérítette sok-sok évszá-
zad sós vízpermetje, a felsőbb szintek pedig mohától zöldelltek, amely vastag takaróként kúszott
fel az oldalán, a torony csipkés koronája pedig fekete volt az éjszakai őrtüzek kormától.
A Tengeri Torony felett apja címerét viselő háromágú lobogó csapkodott a szélben. A Myraham
messzebb volt, semhogy Theon többet is kivehetett volna a zászló körvonalaiból, de jól tudta, mi
díszíteti a vásznat: a Geyjoy ház arany krakenje, amint tekergő karjait a fekete ég felé nyújtja. A
zászló vas tartórúdon lobogott, amely úgy remegett és hajlongott a heves széllökésektől, mint egy
talajtól elrugaszkodni igyekvő madár. A legjobb az volt az egészben, hogy nem volt ott felette a
Starkok rémfarkasa, hogy árnyékot vessen a Greyjoyok krakenjére.
Theonnak még sohasem volt része ilyen felemelő látványban. A kastély mögött az égbolton a
vékony, vágtató felhők mögött egy üstökös finom vörös csóvája látszott. A Mallisterek Zúgótól
egészen Tengerszemig a jelentéséről vitatkoztak. Ez az én üstökösöm, mondta magában Theon és
prémes kabátjába nyúlt, hogy megtapogassa a zsebébe dugott bőrzacskót. Robb Stark levél volt
benne. Ez a levél most egy koronát ért.
- Olyan a kastély, amilyennek emlékeztél rá, uram? - kérdezte a kapitány lánya és a karjához
dörgölőzött.
- Kisebbnek látszik - vallotta be Theon -, bár lehet, hogy csak a távolság miatt.
A Myraham kövér hasú, déli kereskedőbárka volt Óvárosból, bort, fűszert és magokat szállított,
hogy vasércre cserélje őket. A kapitánya is kövér hasú, déli kereskedő volt, vastag ajkai reszkettek
a kastély alatt tajtékzó sziklás tengerpart látványától és jó nagy távolságot tartott tőle, nagyobbat,
mint Theon szerette volna. Egy vas-szigeteki hosszúhajó kapitánya végighajózott volna a sziklák

501