Page 492 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

THEON
Istenek, de komor egy fickó lett, gondolta Theon.
- Nővéremet és nagyságos anyámat is Pyke-ban találom?
- Nem. Anyád Harlawban él a saját nővérével. A köhögése nagyon kínozza, és ott nem annyira
kemény az élet. A nővéred elhajózott a Fekete Széllel Nagy Wykbe nemes atyád üzeneteivel. Biz-
tos lehetsz benne, hogy hamarosan visszatér.
Theon felvilágosítás nélkül is tudta, hogy a Fekete Szél Asha hosszúhajója. Tíz éve nem látta a
nővérét, de ennyit tudott róla. Furcsa, hogy így hívja, miután Robb Starknak volt egy Szürke Szél
nevű farkasa.
- Stark szürke, Greyjoy pedig fekete - mormolta mosolyogva -, de úgy látszik, mindketten szele-
sek vagyunk.
A papnak ehhez nem volt hozzáfűznivalója.
- Veled mi újság, nagybácsi? - kérdezte Theon. - Amikor elvittek Pyke-ról, még nem voltál pap.
Emlékszem, hogy harsogtad a régi kalóznótákat az asztalon állva, kezedben egy sörös szaruval.
- Fiatal voltam és hiú - felelte Aeron Greyjoy. - A tenger azonban lemosta rólam az ostobaságot
és a hiúságot. A régi nagybátyád megfulladt, öcsém. A tüdeje megtelt tengervízzel, a halak pedig
leették a hályogot a szeméről. Amikor magamhoz tértem, tisztán láttam.
Őrült és megkeseredett, gondolta Theon szomorúan. Szerette a régi Aeron Greyjoyt.
- Nagybácsi, miért hívta össze az apám a hajóit és a kardjait?
- Minden bizonnyal elmondja majd neked Pyke-ban.
- Most szeretném tudni a terveit - mondta Theon.
- Tőlem nem fogod megtudni őket. Megparancsolta, hogy senki emberfiának ne beszéljünk ró-
luk.
- Még nekem sem? - Theon haragra lobbant. Embereket vezetett a csatába, a királlyal vadászott,
dicsőséget szerzett több lovagi torna kézitusájában, Fekete Hal Brynden és Hordó Umber oldalán
lovagolt, harcolt a Suttogó Erdőben, több leánnyal hált, mint amennyire emlékezni bírt volna, és a
nagybátyja még mindig úgy viselkedik vele, mintha tízéves kisfiú volna. - Ha az apám háborúra
készül, tudnom kell róla. Én nem vagyok „senki emberfia". Én Pyke és a Vas-szigetek örököse va-
gyok.
- Ami ezt illeti - jegyezte meg a nagybátyja -, majd meglátjuk.
A szavak pofonként csattantak.
- Mit jelent az, hogy majd meglátjuk? - kérdezte megvetően. - A fivéreim mindketten halottak.
Én vagyok apám egyetlen élő fia.
- A nővéred is él - Aeron még csak feléje sem fordult.
Asha, gondolta a fiú zavartan. Három évvel idősebb volt Theonnál, mégis...
- Egy asszony csak akkor örökölhet, ha nincsen egyenes ági férfiörökös - szögezte le hangosan.
- Figyelmeztetlek, nem hagyom, hogy kiforgassatok a jogaimból!
- A Vízbefúlt Isten szolgáját mered figyelmeztetni, kölyök? - mordult fel a nagybátyja. -Többet
felejtettél, mint gondolod. És tényleg nagy bolond vagy, ha azt hiszed, hogy nemes atyád átengedi
ezeket a szigeteket egy Starknak. Most pedig fogd be a szád! Az út elég hosszú a fecsegésed nélkül
is.
Theon fékezte a nyelvét, bár ez nem kis erőfeszítésébe került. Tehát így állunk, gondolta. Kedve
lett volna nevetni. Mintha a tíz Deresben töltött év Starkot nevelt volna belőle. Lehet, hogy Lord
Eddard a saját gyermekeivel együtt nevelte, de Theon sohasem érezte igazán közéjük valónak ma-
gát. Magától Ned Starktól kezdve a legutolsó konyhalegényig mindenki tudta, hogy túszként tartják
fogva apja jó magaviselete érdekében és ennek megfelelően is bántak vele. Még a fattyú Havas Jon
iránt is több tiszteletet tanúsítottak, mint iránta.
Lord Eddard időről-időre megpróbálta az apa szerepét játszani előtte, de Theon számára mindig
csak az az ember maradt, aki lángba és vérbe borította Pyke-ot és elszakította őt az otthonától. Kis-
fiúként állandó rettegésben élt Stark szigorú arcától és hatalmas, sötét kardjától. A felesége pedig
még távolságtartóbb és gyanakvóbb volt iránta.
Ami a gyerekeket illeti, a kisebbek deresi tartózkodásának legnagyobb része alatt nyafogó cse-

505