Page 489 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TRÓNOK HARCA
mentén, áthaladt volna a kapuház és a Nagy Torony közötti szakadékot átívelő magas híd alatt, en-
nek a vaskos óvárosinak azonban sem a tudása, sem a legénysége, sem pedig a bátorsága nem volt
meg hozzá. Így biztonságos távolban hajóztak tőle és Theon kénytelen volt beérni azzal, hogy
messziről csodálja Pyke-ot. A Myrahamnek így is komoly erőfeszítésébe került, hogy távol marad-
jon azoktól a szikláktól.
- Biztosan nagyon szeles arrafelé - jegyezte meg a kapitány lánya.
Theon nevetett.
- Szeles, hideg és nyirkos. Az igazat megvallva nyomorúságos, kemény egy hely... de az apám
egyszer azt mondta, hogy a kemény helyek kemény embereket nevelnek a kemény emberek pedig
uralják a világot.
A kapitány arca olyan zöld volt, mint maga a tenger, amikor odalépett hozzá és meghajolt.
- Elindulhatunk a kikötő felé, uram?
- El - felelte Theon halvány mosollyal az ajkán. Az arany ígérete szégyentelen talpnyalóvá vál-
toztatta az óvárosi hajóst. Az út teljesen másképp alakult volna, ha Tengerszemnél a szigetek egyik
hosszúhajója vár rájuk, ahogyan remélte. A vaskapitányok büszke és konok emberek, nem ijednek
meg a saját árnyékuktól. A szigetek túl kicsik az ijedséghez, egy hosszúhajó pedig még kisebb. Ha
valóban minden kapitány király a saját fedélzetén, ahogy gyakran mondják, nem csoda, hogy a szi-
geteket tízezer király földjeként emlegették. Ha pedig az ember azt látja, ahogy a királyai kiszarnak
a korláton és elzöldülnek egy viharban, nehéz térdet hajtani előttük és istenségként kezelni őket. „A
Vízbefúlt Isten embereket teremt", mondta egyszer a vén Vöröskezű Urron király, sok ezer évvel
ezelőtt, „de az emberek teremtik a koronát."
A Myraham megkerült egy fákkal benőtt földnyelvet. A fenyvesekkel borított hegyfokok alatt
tucatnyi halászbárka éppen bevonta a hálóját. A nagy kereskedőhajó irányt változtatott és jó mesz-
szire elkerülte őket. Theon a hajóorrba ment, hogy jobban lásson. Először a kastélyt pillantotta
meg, a Botleyk, egy apjára felesküdött kisebb család erődítményét. Amikor kisfiú volt, ez az erőd
gerendákból és vesszőfonatokból állt, Robert Baratheon azonban földig rombolta. Lord Sawane
kőből építette újjá, mert most alacsony, szögletes torony emelkedett a hegytetőn. A szögletes sarok-
tornyokon halványzöld zászlók lobogtak, a Botleyk ezüstös halrajjal díszített lobogói.
A haljárta kis erődítmény kétes értékű védelme alatt terült el Lordsport hajóktól nyüzsgő kikötő-
je. Amikor utoljára látta Lordsportot, csak füstölgő romhalmaz volt, a kiégett gályák fekete vázai
úgy hevertek a sziklás parton, mint megannyi tengeri szörny csontváza, a házakból pedig csak félig
leomlott falak és hideg hamu maradt. A köznép új viskókat épített a régi kövekből, és friss gyeptég-
lákat vágott a tetőknek. A rakparton új, a réginél kétszerte nagyobb fogadó nőtt ki a földből. Alsó
szintje kőből, a fölső kettő gerendából épült. A mögötte álló szentélyt azonban nem építették újjá,
csak a hétoldalú alap jelezte, hol állt. Úgy tűnt, Robert Baratheon haragja elvette a vasemberek
kedvét az új istenektől.
Theont azonban jobban érdekelték a hajók, mint az istenek. A megszámlálhatatlan halászbárka
árbocai között felfedezett egy tyroshi kereskedőgályát, amit éppen kirakodtak egy szurkos testű,
vánszorgó ibbeni bárka mellett. Nagyszámú, legalább ötven-hatvan hosszúhajó himbálózott a ten-
geren az északi kavicsos partra vontatva. Milyen sok, gondolta nyugtalanul. Theon nem emlékezett
rá, hogy valaha is látott volna ennyi hosszúhajót Lordsportban, leszámítva apja balsikerű felkelésé-
nek éjszakáját. A vitorlák egy részén más szigetek jelvényei díszelegtek: Wynch véres holdja,
Testvérvár fekete csíkos harci kürtje, Harlaw ezüst kaszája. Tekintete Euron nagybátyja Csend ne-
vű hajója után kutatott. A karcsú és ijesztő vörös hajónak ugyan nem lelte nyomát, apja Nagy
Krakenje azonban ott volt, az apróbb vízi járművek fölé tornyosult, az elején meredező szürke, vas
döfőorr azt a szörnyet mintázta, amelyről a nevét kapta.
Vajon várja-e Lord Balon és összehívta-e a Greyjoyok lobogóit, amikor megkapta Robb üzene-
tét Zúgóból? A keze megint a kabátjába tévedt, a bőrerszényre. Robb Starkon kívül senki sem tu-
dott erről a levélről. Csak egy bolond bízza a titkait egy madárra és ők nem voltak bolondok.
Ugyanakkor Lord Balon sem volt az. Könnyen lehet, hogy kitalálta, miért tér haza hirtelen rég nem
látott fia és ennek megfelelően cselekedett.

502