Page 493 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TRÓNOK HARCA
csemők voltak. Csak Robb és törvénytelen féltestvére, Havas Jon volt elég idős ahhoz, hogy fi-
gyelmet fordítson rájuk. A fattyú mogorva kölyök volt, hamar megbántódott, irigyelte Theon elő-
kelő származását és Robb iránta érzett tiszteletét. Robb-bal kapcsolatban Theon tényleg érzett va-
lami kötődésfélét, mint egy fiatalabb testvér iránt... de jobb lesz, ha erről nem tesz említést. Úgy
látszik, Pyke-ban még mindig a régi háborúkat vívják. Ezen igazán nem kellene meglepődnie. A
Vas-szigetek a múltban éltek, a jelen túl kemény és keserű volt, hogysem el tudták volna viselni.
Ezenkívül az apja és a nagybátyjai öregek voltak és a vén lordok már csak ilyenek. A poros ellenté-
tek a sírig elkísérték őket, semmit sem felejtettek és még kevesebbet bocsátottak meg.
Az ösvény, amin lovagoltak egyre feljebb és feljebb kanyargott a kietlen és sziklás hegyek közé.
Nemsokára elveszítették a szemük elől a tengert, bár a só illata még mindig ott lebegett a nyirkos
levegőben. Egyenletes, cammogó ütemben haladtak, maguk mögött hagyták egy pásztor kunyhóját
és elvonultak egy elhagyott bánya előtt. Ez az új, szentéletü Aeron Greyjoy nem volt valami beszé-
des. Komor csendben ügettek. Theon végül nem bírta tovább.
- Most Robb Stark Deres Ura - szólalt meg.
Aeron csak ügetett tovább.
- Az egyik farkas olyan, mint a másik.
- Robb megtagadta az engedelmességet a Vastrónnak és Észak Királyává koronázta magát. Há-
ború van.
- A mester hollói ugyanúgy átrepülnek a só, mint a sziklák felett. Ez a hír régi és kihűlt.
- Ez új idők kezdetét jelzi, nagybácsi - ígérte Theon.
- Minden reggellel új nap köszönt be, pontosan olyan, mint az előző.
- Zúgóban mást mondanának neked - folytatta a fiú. - Azt hallottam, hogy a vörös üstökös egy
új kor jele. Az istenek hírnökének tartják.
- Valóban jel - bólintott a pap -, de a mi istenünktől, nem az övéktől. Égő billog, amilyet a né-
pünk régóta visel. A láng az, amit a Vízbefúlt Isten a tengerről hozott és emelkedő hullámokat jó-
sol. Elérkezett az idő, hogy felhúzzuk a vitorlákat és kihajózzunk a világba tűzzel és karddal, aho-
gyan ő tette.
Theon elmosolyodott.
- Teljesen egyet értek.
- Az ember úgy ért egyet az istenekkel, mint az esőcsepp a viharral.
Ez az esőcsepp egy napon király lesz, vénember. Theonnak meglehetősen elege volt a nagybáty-
ja mélabújából. Megsarkantyúzta a lovát és mosolyogva előreügetett.
A nap már alacsonyan járt, amikor elérték Pyke falait, egy sötét kőfélholdat, amely sziklától
szikláig húzódott, közepén a kapuházzal, oldalt pedig a három szögletes toronnyal. Még mindig
látszottak a Robert Baratheon kőhajítóiból kirepült lövedékek nyomai. Halványabb szürke kőből
emeltek új déli tornyot a régi romjain, s ezt még nem hódította meg a moha. Itt tört be Robert, ke-
resztülgázolva a romokon és halottakon, harci pörölyével a kezében és Ned Starkkal az oldalán.
Theon a Tengeri Torony biztonságából figyelte és álmaiban néha még mindig látta a repülő fáklyá-
kat és hallotta a leomló torony tompa moraját.
A kapuk nyitva álltak előtte, a rozsdás csapórácsot felhúzták. A fal tetején álló őrök úgy néztek
a hazatérő Theon Greyjoyra, mint egy idegenre.
Az elülső falon túl félszáz ölnyi szántóföld terült el éles kontrasztban az éggel és a tengerrel. Itt
álltak az istállók, a kutyaketrecek és néhány más melléképület. Az ólakban birkák és disznók szo-
rongtak, a kastély kutyái pedig szabadon rohangáltak. Délre a sziklaormok következtek és a Nagy
Toronyba vezető széles kőhíd. Theon hallotta a hullámverést, ahogy leugrott a nyeregből. Egy lo-
vász jött, hogy elvigye a lovat. Két sovány gyermek és néhány szolga üres szemekkel bámultak rá,
semerre sem látta azonban az apját vagy bárki mást, akire gyerekkorából emlékezett volna. Rideg
és keserű hazatérés, gondolta.
A pap nem szállt le a lóról.
- Nem maradsz éjszakára és nem osztod meg velünk a vacsoránkat, nagybácsi?
- Azt mondták, hozzalak ide. Idehoztalak. Most visszatérek istenünk dolgaihoz. - Aeron

506