Page 490 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

THEON
A gondolat nem töltötte el nagy örömmel. Az apja háborúja már régen véget ért és elveszett. Ez
Theon órája volt, az ő terve, az ő dicsősége és idővel az ő koronája. Ha azonban a hosszúhajók itt
gyülekeznek...
Ha jobban belegondolt, lehet, hogy puszta elővigyázatosságról van szó. Védekező manőver, ha
netán a háború átcsap a tengeren. Az öreg emberek természetüknél fogva óvatosak. Az apja már
öreg ember, ahogy a nagybátyja, Victarion, a Vasflotta parancsnoka, is az. Euron nagybátyja, meg
kell hagyni, más lapra tartozott, a Csend azonban úgy tűnt, nincs a kikötőben. Ez nagyon jól van
így, mondta magában Theon. Annál gyorsabban tudok lecsapni.
Miközben a Myraham a szárazföld felé vette útját, Theon idegesen járkált fel-alá a fedélzeten és
a partot fürkészte. Nem számított rá, hogy maga Lord Balon várja majd a kikötőben, de azért re-
mélte, hogy az apja küld valakit a fogadására. Az öreg Savanyú Sylast, az intézőt, Lord Botleyt
vagy esetleg Hasadtajkú Degmart. Tudtak az érkezéséről. Robb üzent nekik, mielőtt Theon elhagy-
ta volna Zúgót, amikor pedig nem várták őket hosszúhajók Tengerszemnél, Jason Mallister a saját
madarait is elküldte Pyke-ba, hátha Robbé elveszett.
Mégsem látott ismerős arcokat a mólókon, vagy lovas díszkíséretet, hogy Lordsportból Pyke-ba
vigye, csak a mindennapi teendőik után járó egyszerű embereket. Rakodómunkások boroshordókat
görgettek le a tyroshi kereskedőhajóról, a halászok kiáltozva hirdették a napi fogást, a gyermekek
szaladgáltak és játszottak. Egy pap a Vízbefúlt Isten színes köntösében két lovat vezetett a kavicsos
parton, felette pedig elhanyagolt külsejű nőszemély hajolt ki a fogadó egyik ablakán és odakiáltott
valamit egy csapat elhaladó ibbeni tengerésznek.
Lordsporti kereskedők egy csoportja gyűlt össze, hogy fogadják a hajót. Miközben a Myraham
kikötött, kérdéseket kiáltoztak feléjük.
- Óvárosból jöttünk! - kiáltott vissza feleletképpen a kapitány. - Almát, narancsot, arbori boro-
kat és nyár-szigeteki madártollat hoztunk. Van borsom, cserzett bőröm, egy köteg myri csipkém,
tükreim a hölgyeknek, egy pár óvárosi hárfa, olyan édes hangjuk van, hogy olyat még nem hallotta-
tok! - a palló nyikorogva és hangos csattanással leereszkedett. - És visszahoztam nektek az örökö-
sötöket.
A lordsportiak üres tehénszemekkel bámultak Theonra, s ő rádöbbent, hogy nem tudják, kicso-
da. Ez feldühítette. Egy aranysárkányt nyomott a kapitány markába.
- Az embereid hozzák a holmimat! - választ sem várva végigment a pallón. - Fogadós! -
vakkantotta. - Adj egy lovat!
- Ahogy óhajtod, uram - válaszolt a férfi. Még csak meg sem hajolt. Theon már el is felejtette,
milyen kemények tudnak lenni a vasemberek. - Talán van egy, ami esetleg megfelel. Hová mennél,
uram?
- Pyke-ba - vetette oda Theon kurtán. Ez a barom még mindig nem ismeri fel. A jobbik zekéjét
kellett volna felvennie, a hímzett krakennel a mellén, akkor nem hagyott volna kétséget a kiléte fe-
lől.
- Ha sötétedés előtt el akarsz jutni Pyke-ba, rövidesen indulnod kell - mondta a fogadós. -A le-
gényem veled megy és megmutatja az utat.
- Nincs szükség a legényedre - szólalt meg egy mély hang -, sem pedig a lovadra. Én majd elkí-
sérem az unokaöcsémet az apja házába.
Az a pap volt, akit a tengerparton látott, amint a lovakat vezeti. A közeledtére az emberek térdet
hajtottak, és Theon hallotta, ahogy a fogadós azt mormolja: „Nedves Haj".
A pap magas és vékony volt, tüzes fekete szemekkel és karvalyorral. Zöld, szürke és kék mintás
köntös volt rajta, a Vízbefúlt Isten kavargó színei. A hóna alatt vizestömlő lógott bőrszíjra erősítve,
derékig érő, fekete hajába és nyíratlan szakállába pedig szárított tengeri növényeket font.
Theon összeráncolta a homlokát, ahogy felsejlett előtte a halvány emlék. Lord Balon kisszámú
és rövid levelei egyikében említést tett legifjabb fivéréről, aki hajótörést szenvedett egy viharban és
a szent élet felé fordult, amikor a tenger biztonságban partra sodorta.
- Aeron nagybácsi? - kérdezte bizonytalanul.
- Theon öcsém - felelte a pap. - Nemes atyád küldött, hogy elvigyelek hozzá. Gyere!

503