Page 494 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

THEON
Greyjoy megfordította a lovát és lassan kiügetett a csapórács sáros rúdjai alatt.
Hajlott hátú, formátlan szürke ruhát viselő vénasszony közeledett felé óvatosan.
- Uram - szólalt meg -, azért küldtek, hogy üdvözöljelek és a szállásodra vezesselek.
- Kinek a parancsára?
- Nemes atyádéra, uram.
Theon lehúzta a kesztyűjét.
- Tehát mégiscsak tudjátok, ki vagyok. Miért nincs itt az apám, hogy üdvözöljön?
- A Tengeri Toronyban vár rád, uram. Ha kipihented az út fáradalmait.
Én még Ned Starkot tartottam hidegnek.
- Ki vagy te?
- Helya a nevem. Én intézem a kastély ügyeit nemes atyád helyett.
- Sylas volt az intéző. Savanyúnak nevezték. - Theon még most is fel tudta idézni az öregember
borszagú leheletét.
- Öt éve halott, uram.
- És Qalen mester? Ő hol van?
- A tengerben alussza álmát. Most Wendamyrhoz tartoznak a hollók, de ő délre ment valamilyen
ügyben.
Mintha idegen volnék itt, gondolta Theon. Semmi sem változott, mégis megváltozott minden.
- Vezess a szállásomra, asszony! - parancsolta.
Az öregasszony mereven meghajolt és átvezette az udvaron a hídhoz. Az legalább olyan volt,
amilyennek emlékezett rá: az ősi kövek síkosak voltak a vízpermettői, moha borította őket, a tenger
úgy háborgott a lábuk alatt, mint valami hatalmas, megvadult szörnyeteg, a sós szél pedig beleka-
paszkodott a ruhájukba.
Amikor a visszatéréséről ábrándozott, mindig úgy képzelte el, hogy a Tengeri Toronyban lévő
barátságos kis hálószobába tér vissza, ahol gyermekként aludt. A vénasszony azonban ehelyett a
Véres Toronyba vezette. A termek nagyobbak és jobban berendezettek voltak, habár éppen olyan
hidegek és nyirkosak. Theon néhány hűvös szobát kapott. A mennyezetük olyan magas volt, hogy
a félhomályba veszett. Talán jobban örült volna nekik, ha nem tudja, hogy ezek azok a termek,
amelyekről a Véres Torony a nevét kapta. Ezer évvel ezelőtt a Folyó Királyának fiait itt mészárol-
ták le. Apró darabokra vagdalták őket az ágyukban, hogy ezeket a darabokat aztán elküldhessék az
apjuknak a szárazföldre.
Theon azonban Greyjoy volt és Greyjoyokat nem gyilkoltak Pyke-ban, leszámítva azokat az
igen ritka alkalmakat, amikor az egyik fivér végzett a másikkal, az ő fivérei pedig szerencsére ha-
lottak voltak. Nem a sok-sok évvel ezelőtti gyilkosságok emléke miatt nézett körül viszolygással. A
falikárpitok penésztől zöldelltek, az ágy dohos volt és süppedt, a szőnyegek pedig ridegek. Évek
telhettek el azóta, hogy ezt a termet utoljára kinyitották. A nedvesség csontig hatolt.
- Kérek egy tál forró vizet és gyújts tüzet ebben a kandallóban! - mondta a vénasszonynak. -
Gyújtass tüzet a többi szobában is, hogy elűzze a hideg egy részét! És az istenek szerelmére, azon-
nal cseréltesd ki valakivel ezeket a szőnyegeket!
- Igen, uram. Ahogy parancsolod. - Azzal távozott.
Egy kis idő múlva behozták a forró vizet, amit kért. Csak langyos volt, nemsokára pedig kihűlt,
ráadásul tengervizet kapott, de arra megfelelt, hogy lemossa a hosszú út porát a kezéről, az arcáról
és a hajából. Miközben a szolgák ide-oda szaladgáltak, hogy tüzeket gyújtsanak, Theon levette
megviselt ruháját és felöltözött az apjával való találkozáshoz. Hajlékony, fekete bőrcsizmákat vá-
lasztott, ezüstszürke báránygyapjú nadrágot, fekete bársonyzekét mellén a Greyjoyok hímzett arany
krakenjével. A nyakára vékony aranyláncot csatolt, a derekára pedig fehérített bőrszíjat. Az egyik
oldalára tőrt, a másikra pedig kardot akasztott fekete-arany csíkos hüvelyekben. Előhúzta a tört és a
hüvelykujjával megvizsgálta az élét. Elővett egy fenőkövet az övén lógó bőrzacskóból és néhány-
szor végighúzta rajta. Büszke volt rá, hogy a fegyvereit mindig élesen tartotta.
- Mire visszatérek, meleg szoba és tiszta szőnyegek várjanak! - figyelmeztette a szolgákat. Fel-
húzott egy pár fekete kesztyűt. A selymet aranycérnával varrt finom mintázatok díszítették.

507