Page 495 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TRÓNOK HARCA
Theon egy fedett kő felüljárón tért vissza a Nagy Toronyba. Lépteinek visszhangja összekeve-
redett a tenger szűnni nem akaró morajlásával. Még három hídon kellett átkelnie, hogy eljusson a
Tengeri Torony görbe kőpilléréhez. Mindhárom híd keskenyebb, mint az őt megelőző. A legutolsó
csak kötél volt és fa, úgy himbálózott a sós szélben, mintha élne. Theon szíve félúton már a torká-
ban dobogott. A hullámok magas vízoszlopot dobtak a magasba mélyen alatta, valahányszor neki-
csapódtak a sziklának. Kisfiúként úgy szokott átrohanni ezen a hídon, még az éjszaka sötétjében is.
A kisfiúk azt hiszik, semmi bajuk nem törtéhet, suttogta neki a kétség. A felnőtt férfiak jobban tud-
ják ennél.
Az ajtó keskeny volt, vaspántokkal megerősített szürke fából készült és Theon belülről zárva ta-
lálta. Öklével hangosan megdöngette és szitkozódott, amikor egy szálka kiszakította kesztyűje fi-
nom selymét. Az ajtó nedves volt és penészes, a vaspántokat rozsda rágta.
Az ajtót nemsokára belülről kinyitotta egy fekete vaspáncélba és sisakba öltözött őr.
- Te vagy a fiú?
- Kotródj az utamból, vagy a saját károdon tanulod meg, ki vagyok!
A férfi félreállt. Theon felkaptatott a kanyargós lépcsőn a toronyszobába. Egy tűzhely mellett
találta az apját, arcától a lábujja hegyéig dohos fókabőr fedte. A kövön csattanó csizmatalp hangjá-
ra a Vas-szigetek Ura felemelte a tekintetét, hogy szemügyre vegye utolsó élő fiát. Kisebb volt,
mint ahogy Theon emlékezett rá. És nagyon sovány.
Balon Greyjoy mindig vékony ember volt, most mégis úgy tűnt, mintha az istenek bedobták
volna egy katlanba, hogy leégessenek róla minden felesleges húst, és végül nem maradt belőle más,
csak csont és haj. Csontsovány és csontkemény ember vált belőle, arcát mintha márványból farag-
ták volna ki. Szeme is a márvány hidegét sugározta, hajának színét az évek és a sós levegő koptat-
ták szürkére, a téli tenger fehér tajtékkal pettyezett szürkéjére. Az őszes hajzuhatag kibontva szinte
a derekát verdeste.
- Kilenc év, ugye? - szólalt meg végre Lord Balon.
- Tíz - válaszolt Theon, miközben lehúzta szakadt kesztyűjét.
- A kisfiú, akit elragadtak otthonából - jegyezte meg az apja. - Ki vagy most?
- Férfi - válaszolt Theon. - A te véred és a te örökösöd.
- Meglátjuk - morogta a lord.
- Meg fogod - ígérte Theon.
- Tíz év, mondod. Tíz hosszú év a Starknál. És most az ő követeként érkezel.
- Nem az ő követe vagyok. Lord Eddard halott, a királyné lefejeztette.
- Mindkettő meghalt - mondta az idősebb Greyjoy -, Stark és Robert, aki lerombolta a falaimat.
Valamikor ujjongtam volna, ha látom őket a sírba szállni, és most ez megadatott. - Elfintorodott. -
Ettől még a hideg és a nedvesség ugyanazzal a sajgó fájdalommal tölti el a tagjaimat, mi hasznom
van hát a halálukból?
- Van belőle hasznod - Theon közelebb lépett. - Levelet hoztam, amiben...
Az apja, ferde pillantást vetve a köpenyére, közbevágott: - Ned Stark adta rád ezt a ruhát? Az ő
kegyéből öltöztél bársonyba és selyembe, az ő édes kislánya lett belőled?
Theon érezte, hogy a vér az arcába szalad.
- Senkinek nem vagyok a lánya. Ha nem tetszik a ruhám, majd átcserélem.
- Átcseréled - ismételte meg nyersen a lord. Theon ledobta szőrme köpenyét és szorosan apja elé
állt. Az öregember alacsonyabb volt, mint amire emlékezett. - A csecsebecse a nyakadban, arannyal
vagy vassal fizettél érte?
Theon zavarában megérintette arany-nyakláncát. Annyira régen volt, teljesen elfelejtette. A Ré-
gi Úton csak az asszonyok viseltek pénzen vett ékszereket. A harcos csak vett magára ékszert, ha
azt az általa elpusztított ellenség teteméről vette el. Ha vassal fizetett érte.
- Pirulsz, mint egy szűz lány, Theon. Kérdeztem valamit. Vassal vagy arannyal vásároltál?
- Arannyal - ismerte el Theon.
Apja az ékszer alá csúsztatta az ujjait, és olyan erős rántással tépte le, hogy úgy tűnt, Theon fe-
jét fogja leszakítani, nem a láncot.

508