Page 472 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

FÜGGELÉK
öleljék. Érezte, ahogy a meleg átszivárog a combjai között lüktető fájdalmon. Megrázkódott, ami-
kor beléhatolt, a fájdalom és a merevség pedig egy csapásra oldódni kezdett. Lebegett.
Amikor tiszta lett, a szolgálóleányai kisegítették a vízből. Irri és Jhiqui szárazra legyezte,
Doreah pedig addig kefélte a haját, míg úgy nem érezte, bővizű ezüstfolyam hömpölyög alá a há-
tán. Fűszervirággal és fahéjjal illatosították a bőrét: egy csipetnyit mindkét csuklójára, a fülei mögé
és tejtől duzzadó mellei hegyére. Utoljára odalent érintette az illat. Irri ujja olyan könnyedén és hű-
vösen csusszant fel az ajkak között, mint egy szerető csókja.
Ezután Dany elküldte őket, hogy felkészíthesse Khal Drogót utolsó vágtájára az éj földje felé.
Megmosta a testét, megfésülte és beolajozta a haját, utoljára végigfuttatva rajta az ujjait. Érezte a
súlyát, eszébe jutott az első alkalom, amikor megérintette, az esküvőjüket követő vágta éjjelén. A
haját sohasem vágta le. Hány férfi halt meg vágatlan hajjal? Beletemette az arcát és magába szívta
az olaj sötét, átható illatát. Fű- és meleg földillata volt, füst-, férfimag-és lóillata. Drogo-illata. Bo-
csáss meg, életem napja, gondolta, Bocsáss meg mindazért, amit tettem és amit tennem kell! Megfi-
zettem az árát, csillagom, de túl drága volt, túl drága...
Dany befonta a haját, az ezüstgyűrűket a bajuszára húzta és egyenként felakasztotta a helyükre a
csengettyűit. Milyen sok csengettyű, arany, ezüst és bronz. Harangok, amelyek jöttét jelzik és ret-
tegést keltenek ellenségei szívében. Lószőr nadrágot és magas szárú csizmát húzott rá, a derekára
pedig arany- és ezüstmedálokkal díszített súlyos övet csatolt. Sebesült mellkasát régi, kifakult fes-
tett mellénye alá rejtette, amelyet Drogo a legjobban szeretett. Magának homokselyem nadrágot, a
lába szárán megköthető sarut és egy Drogóéhoz hasonló mellényt választott.
A nap már lemenőben volt, amikor visszahívta őket, hogy kivigyék a testet a máglyára. A
dothrakik csendben figyelték, ahogy Jhogo és Aggo előlépett a tetemmel a sátorból. Dany mögöt-
tük lépdelt. Lefektették a párnákra és selymekre, fejjel a messze északkeletre emelkedő Hegyek
Anyja felé.
- Olajat! - parancsolta a lány, ők pedig előhozták a kancsókat s a máglyára öntötték őket. A
selymeket, a gallyakat és a száraz fűcsomókat eláztatta az olaj, végül pedig kifolyt alul, a tuskók
között. A levegő megtelt a nehéz illattal.
- Hozzátok a tojásaimat! - utasította Dany a szolgálóleányokat. Valami a hangjában futásra
késztette őket.
Ser Jorah megfogta a karját.
- Királynőm, Drogónak nem lesz szüksége sárkánytojásokra az éji földeken. Jobb lenne eladni
őket Asshaiban. Ha egyet eladsz, hajót vehetünk, amely visszavisz bennünket a Szabad Városokba.
Ha eladod mind a hármat, életed végéig gazdag asszony leszel.
- Nem azért kaptam, hogy aztán eladjam őket - felelte Dany.
Felkapaszkodott a máglyára és maga helyezte el a tojásokat napja és csillaga körül. A feketét a
szíve mellé, a karja alá. A zöldet a feje mellé tette és rátekerte a varkocsát. A krémszínűt a lábai
közé. Amikor utoljára megcsókolta, Dany érezte az olaj édes ízét az ajkain.
Ahogy lefelé mászott, észrevette, hogy Mirri Maz Duur őt figyeli.
- Őrült vagy - mondta neki a papnő rekedten.
- Vajon messze áll-e az őrület a bölcsességtől? - kérdezte Dany. - Ser Jorah, fogd ezt a maegit és
kötözd a máglyához!
- A má... királynőm, ne, hallgass meg...
- Tedd, amit mondtam!
A férfi még mindig habozott. A lány haragra gerjedt.
- Engedelmességet fogadtál nekem, történjék bármi is. Rakharo, segíts neki!
A papnő nem kiabált, amikor Khal Drogo máglyájához vonszolták és a kincsek közé levert ka-
róhoz kötözték. Dany maga öntötte az olajat az asszony fejére.
- Köszönet, Mirri Maz Duur - mondta neki -, a leckékért, amiket tanítottál nekem.
- Nem fogod hallani a kiabálásomat - válaszolta Mirri, ahogy az olaj lefolyt a hajáról és átáztatta
a ruháját.
- Fogom - mondta neki Dany -, de nem a kiabálásod kell nekem, csak az életed. Emlékszem, mit

475