Page 469 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TRÓNOK HARCA
rom, hogy éld az életed, csókolj meg egy lányt, vegyél feleségül egy asszonyt és nemzz egy fiút.
Véget akarok vetni ennek az egésznek. Haza akarok menni, uraim, és meg akarom siratni a fér-
jemet!
A teremre síri csend borult, amikor Catelyn befejezte.
- Béke - sóhajtott a nagybátyja, Brynden. - A béke édes dolog, úrnőm... de milyen feltételek-
kel? Nem szabad ekét kovácsolnod a kardodból, ha holnap újra fegyverre lesz szükséged.
- Miért halt meg Torrhen és az én Eddardom, ha csak a csontjaikkal térek vissza Karholdba?
- kérdezte Rickard Karstark.
- Úgy van - fűzte hozzá Lord Bracken. - Gregor Clegane letarolta a földjeimet, lemészárolta
a parasztjaimat és füstölgő romhalmazzá változtatta Sziklasövényt. Most pedig hajtsak térdet
azok előtt, akik odaküldték? Mi értelme volt a harcnak, ha visszavonulunk és minden marad a
régiben?
Catelyn meglepetésére és elkeseredésére Lord Backwood is egyetértett.
- Ha pedig békét kötünk Joffrey királlyal, nem áruljuk-e el Renly királyt? Mi történik, ha a
szarvas győzedelmeskedik az oroszlán felett? Akkor mi hová kerülünk?
- Döntsetek bárhogy is, én sohasem ismerek el egy Lannistert királyomnak! - jelentette ki
Marq Piper.
- Én sem! - kiáltotta a kis Darry fiú. - Soha!
A kiáltozás újrakezdődött. Catelyn reményvesztetten leült. Pedig olyan közel járt, gondolta.
Majdnem meghallgatták, majdnem... de a pillanat elillant. Már nem lesz béke, nem marad esély
a javulásra, nem lesz biztonság. A fiára pillantott és figyelte, ahogy az urak vitáját hallgatja ösz-
szevont szemöldökkel, gondterhelten, mégis elkötelezve a háborúja mellett. Megígérte, hogy el-
veszi Walder Frey egyik lányát, az asszony azonban tisztán látta igazi menyasszonyát: a kard
volt az, amely ott hevert előtte az asztalon.
Catelyn a lányaira gondolt és eltöprengett, vajon viszontlátja-e őket valaha is, amikor a Hor-
dó talpra ugrott.
- Uraim! - ordította. A hangja visszapattant a gerendákról. - Íme az én üzenetem ennek a két
királynak! - köpött egyet. - Renly Baratheon semmit sem jelent nekem, ahogy Stannis sem. Mi-
ért uralkodjanak hát felettem meg az enyémek felett valami virágos székből Égikertben vagy
Dorne-ban? Mit tudnak ők a Falról, a farkaserdőről vagy az Elsők sírhalmairól? Még az isteneik
is hamisak! A Mások vigyék el a Lannistereket is, tele van velük a tököm! - Átnyúlt a válla fe-
lett és kivonta roppant kétkezes pallosát. - Miért ne uralkodjunk újra mi? A sárkányokkal háza-
sodtunk és a sárkányok mind halottak! - Robbra mutatott a pengével. - Ott ül az egyetlen király,
akinek hajlandó vagyok térdet hajtani, uraim - mennydörögte. - Észak Királya!
Azzal letérdelt és a fia lábai elé helyezte a kardját.
- Ilyen feltételekkel köthetünk békét - mondta Lord Karstark. - Megtarthatják a vörös kasté-
lyukat és a vasszéküket is - meglazította a kardját a hüvelyében. - Észak Királya! - kiáltotta és a
Hordó mellé térdelt.
Maege Mormont felállt.
- A Tél Királya! - harsogta és a kardok mellé fektette szegecses buzogányát. A folyó urai is
felálltak, Hollófa ura, Bracken és Mallister, olyan házak fejei, amelyeket sohasem irányítottak
Deresből, Catelyn mégis látta, ahogy felemelkednek, kivonják a kardjukat, térdet hajtanak és az
ősi szavakat kiáltják, amelyek több mint háromszáz éve nem hangzottak el a birodalomban,
mióta Aegon, a Sárkány eggyé kovácsolta a Hét Királyságot... most azonban újra felharsantak
és ott visszhangzottak apja csarnokának gerendái között:
- Észak Királya!
- Észak Királya!
- Észak Királya!

472