Page 468 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

CATELYN
göttünk áll majd! Hat, ha az Arrynok is megmozdulnak! Hatan Kaszter Hegy ellen! Uraim, egy
éven belül karóra tűzhetjük a fejüket mind: a királynéét, a kölyök királyét, Lord Tywinét, az
Ördögfiókáét, a Királyölőét, Ser Kevanét, mindegyikükét! Ha egyesülünk Renly királlyal, ezt
nyerhetjük. Mije van Lord Stannisnek ezzel szemben, ami miatt félre kellene mindezt dobnunk?
- Joga - vetette oda konokul Robb. Catelyn úgy érezte, hogy amikor kimondta, kísértetiesen
hasonlított az apjára.
- Tehát úgy érted, hogy Stannis mellé kellene állunk?
- Nem tudom - mondta Robb. - Imádkoztam, hogy megismerjem a helyes utat, de az istenek
nem válaszoltak. A Lannisterek megölték az apámat, mint árulót és mindannyian tudjuk, hogy
ez a vád hazugság, de ha Joffrey a törvényes király, mi pedig ellene harcolunk, akkor valóban
árulók leszünk.
- Nemes atyám is óvatosságra intene - szólalt meg az öreg Ser Stevron a Freyek jellegzetes
menyétszerű vigyorával. - Vájunk ki, hadd játssza ez a két király a hatalmasok játszmáját! Ha
véget ér a küzdelem, térdet hajthatunk a győztesnek vagy szembeszegülhetünk vele, ahogy jó-
nak látjuk. Ha Renly is fegyverkezik, Lord Tywin valószínűleg örömmel fogadna egy fegyver-
szünetet... és a fia visszatérését. Nemes uraim, engedjétek, hogy felkeressem őt Harrenhalban és
megegyezzek a megfelelő feltételekben és a jó váltságdíjban...
Felháborodott hangzavar fojtotta belé a szót.
- Gyáva! - mennydörögte a Hordó.
- Ha fegyverszünetért könyörgünk, gyengének fognak hinni bennünket! - jelentette ki Lady
Mormont.
- A fenébe a váltságdíjakkal, nem szabad kiengednünk a kezünkből a Királyölőt! - kiabálta
Rickard Karstark.
- Miért nem kötünk békét? - kérdezte Catelyn.
A lordok mind feléje fordultak, de az asszony csak Robb tekintetét érezte, egyedül az övét.
- Úrnőm, meggyilkolták nemes atyámat, a te férjedet - mondta a fiú komoran. Kivonta a
kardját és maga elé fektette az asztalra. Az acélpenge megcsillant a durva fafelületen. - A
Lannisterekkel szemben csak ilyen békét ismerek.
A Hordó zajos egyetértésének adott hangot, mások is csatlakoztak hozzá, kiáltoztak, kivon-
ták a kardjukat és az asztalt csapkodták az öklükkel. Catelyn megvárta, míg lecsendesednek.
- Uraim - szólalt meg akkor -, Lord Eddard a hűbéruratok volt, én azonban osztoztam vele az
ágyán és gyermekeket szültem neki. Azt hiszitek, kevésbé szerettem ő, mint ti? - A hangja
majdnem megbicsaklott a bánattól, Catelyn azonban mélyet lélegzett és erőt vett magán. -Robb,
ha az a kard vissza tudná hozni őt, nem engedném, hogy visszadugd a hüvelyébe, míg Ned újra
itt nem áll mellettem... de elment és száz Suttogó Erdő sem változtathat ezen. Ned elment,
ahogy Szarvaserdő ura, Daryn, Lord Karstark vitéz fiai és rajtuk kívül még nagyon sok jó em-
ber, és egyikük sem fog többé visszatérni hozzánk. Még mindig újabb halottakat akarunk?
- Te asszony vagy, úrnőm - dörmögte mély hangján a Hordó. - Az asszonyok nem értik eze-
ket a dolgokat.
- Te a szelíd nemhez tartozol - tette hozzá Lord Karstark is. A bánat rajzolta vonalak még
frissek voltak az arcán. - Egy férfinak bosszú kell.
- Csak add a kezembe Cersei Lannistert, Lord Karstark és meglátod, milyen szelíd tud lenni
egy asszony! - vágott vissza Catelyn. - Lehet, hogy nem értek a taktikához meg a stratégiához...
de tudom, mi a hiábavalóság. Háborúba vonultunk, amikor a Lannisterek seregei fosztogatni
kezdték a folyó menti földeket, Ned pedig börtönben volt az árulás hamis vádjával. Azért har-
coltunk, hogy megvédjük magunkat, és az uram visszanyerje a szabadságát.
- Nos, az egyik célt megvalósítottuk, a másik pedig immár örökre elérhetetlen marad a szá-
munkra. Életem utolsó napjáig gyászolni fogom Nedet, de az élőkre is gondolnom kell. Vissza
akarom kapni a lányaimat, és a királyné még mindig fogva tartja őket. Ha oda kell adnom a
négy Lannisterünket a két Starkukért, azt jó üzletnek nevezem és megköszönöm az isteneknek.
Azt akarom, hogy biztonságban legyél, Robb és biztonságban uralkodj apád székéből. Azt aka-

471