Page 470 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

BAENERYS

A föld vörös volt, halott, és száraz, ahol nehéz jó fát találni. A gyűjtögetők göcsörtös nyárfa-
ágakkal, bíbor bokrok gallyaival és barna fűkötegekkel tértek vissza. Kiválasztották a két legegye-
nesebb fát, lecsapkodták róluk az ágakat és gallyakat, lehántották a kérgüket, kettéhasították őket és
négyszög alakban elrendezték a karókat a földön. A közepét megtöltötték szalmával, gazzal, fa-
hánccsal és száraz fűnyalábokkal. Rakharo kiválasztott egy csődört a megmaradt kis ménesből.
Nem volt ugyan Khal Drogo vöröséhez mérhető, de nem maradt sok lovuk. A négyszög közepében
Aggo adott neki egy fonnyadt almát, majd a szemei közé mért egyetlen, villámgyors csapással lete-
rítette.
A kezén-lábán összekötözött Mirri Maz Duur a porból figyelte őket, fekete szemeiben nyugta-
lanság.
- Nem elég megölni egy lovat - mondta Danynek. - A vér önmagában semmi. Nem ismered a
varázslat szavait, és nem is vagy elég bölcs hozzá, hogy megleld őket. Azt hiszed, a vérmágia éret-
len gyerekek játéka? Úgy mondod, hogy „maegi", mintha valami átok volna, pedig csak bölcset je-
lent. Gyerek vagy és gyerekesen tudatlan. Bármit is akarsz tenni, nem fog sikerülni. Szabadíts meg
a kötelékeimtől és segítek neked!
- Elegem van a maegi siránkozásából - mondta Dany Jhogónak. Az ifjú harcos odalépett hozzá
ostorral a kezében, és attól kezdve a papnő csendben maradt.
A ló teteme fölött a felvágott tuskókból, a kisebb fákból, a nagyobbak ágaiból és a legvastagabb
egyenes ágakból kupacot emeltek. Nyugat-keleti irányban fektették le a fákat, napkeletről napnyu-
gatra. A máglyára helyezték Khal Drogo értékeit: nagy sátrát, festett mellényeit, nyergeit és lószer-
számait, az ostort, amit apja adott neki, amikor férfivá érett, az arakhot, amivel Khal Ogót és a fiát
megölte, valamint egy hatalmas sárkánycsont íjat. Aggo azokat a fegyvereket is oda akarta tenni,
amelyeket Dany kapott a vérlovagoktól nászajándékba, de a lány nem engedte.
- Azok az enyémek - mondta neki - és meg akarom tartani őket. - A khal kincseire újabb réteg
gallyat terítettek, arra pedig száraz füvet szórtak.
Ser Jorah Mormont félrevonta. A nap lassan delelőjére hágott.
- Hercegnő... - kezdte.
- Miért szólítasz így? - csattant fel Dany. - A bátyám, Viserys a királyod volt, nem igaz?
- Az volt, úrnőm.
- Viserys halott. Én vagyok az örököse, a Targaryen ház utolsó vére. Minden, ami az övé volt,
most az enyém.
- Királynőm... - helyesbített Ser Jorah és fél térdre ereszkedett. - A kardom, ami az övé volt, a
tied, Daenerys. A szívem is, pedig azt a bátyád sohasem birtokolta. Én csak egy lovag vagyok, és
semmit sem ajánlhatok fel neked a száműzetésen kívül, de könyörgök, hallgass meg! Engedd el-
menni Khal Drogót! Nem leszel egyedül. Megígérem, senki sem fog Vaes Dothrakba vinni akara-
tod ellenére. Nem kell csatlakoznod a dosh khaleenhez. Gyere velem keletre! Yi Tibe, Qarthba, a
Jáde-tengerhez, Asshaiba az Árnyék mellett! Megnézünk minden csodát, amit eddig nem láttunk és
megkóstolunk minden bort, amit az istenek fel tudnak ajánlani nekünk! Kérlek, Khaleesi! Tudom,
mire készülsz. Ne tedd! Ne tedd!
- Meg kell tennem - felelte Dany. Kedvesen, bánatosan megérintette az arcát. - Nem értheted.
- Megértem, hogy szeretted őt - Ser Jorah hangja rekedt volt a keserűségtől. - Valaha én is sze-
rettem a feleségemet, mégsem haltam vele együtt. A királynőm vagy, tiéd a kardom, de ne várd tő-
lem, hogy csendben félreálljak, míg te felmászol Drogo halotti máglyájára! Nem fogom végignéz-
ni, ahogy elégsz!
- Hát ettől félsz? - Dany könnyű csókot lehelt a lovag széles homlokára. - Nem vagyok ennyire
gyermeteg, kedves ser.
- Nem akarsz hát meghalni vele együtt? Megesküszöl rá, királynőm?
- Megesküszöm - felelte Dany a Hét Királyság Közös Nyelvén, a Hét Királyságén, amely jog

473