Page 171 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TRÓNOK HARCA
- Nem ismert fel téged - szólalt meg kicsit később Ser Rodrik csodálkozva.
- Csak két sáros, elázott és kimerült vándort látott az út mentén. Fel sem merülhetett benne,
hogy egyikük ura és parancsolója lánya volt. Azt hiszem, biztonságban leszünk a fogadóban, Ser
Rodrik.
Már majdnem besötétedett, mire odaértek a Három Folyó hatalmas összefolyásától északra lévő
keresztúthoz. Masha Heddle kövérebb és őszesebb volt annál, mint amire Catelyn emlékezett és
még mindig a savanyúlevelet rágta, ám csak röviden pillantott rájuk és halvány nyoma sem volt kí-
sérteties vörös mosolyának.
- Két szobám van a lépcső tetején, semmi több - közölte, s közben egy pillanatra sem hagyta ab-
ba a rágcsálást. - A harangtorony alatt vannak, úgyhogy nem fogtok lekésni az étkezésekről, de né-
hányan azt mondják, túl zajos. Nem tehetek róla. Tele vagyunk, vagyis majdnem, de az ugyanaz.
Vagy azok a szobák, vagy az út.
A szobákat választották. Alacsony, poros padlásszobák voltak egy szűk és nyikorgó lépcsőfeljá-
ró tetején.
- Hagyjátok itt a csizmáitokat! - mondta nekik Masha, miután eltette a pénzt. - A legény majd
kitakarítja őket. Nem tűröm, hogy felcipeljétek a sarat a lépcsőmön. Figyeljetek a harangra. Akik
későn jönnek enni, éhen maradnak. - Semmi mosoly, semmi mézes sütemény.
A vacsorára hívó harang hangja fülsiketítő volt. Catelyn száraz ruhát vett fel. Az ablak mellett
ült és az üvegtáblán lecsorgó esőcseppeket bámulta. Az üveg homályos volt és buborékokkal teli,
odakint pedig nedves köd szitált. Az asszony éppen csak ki tudta venni a sáros kereszteződést, ahol
a két széles út találkozott.
A keresztút elgondolkodtatta. Ha itt nyugatnak fordulnának, hamar Zúgóba érhetnének. Ha
szüksége volt rá, apja jó tanácsaira mindig számíthatott, s most nagyon szeretett volna beszélni ve-
le, szerette volna figyelmeztetni a közelgő viharra. Ha Deresnek háborúra kell készülődnie, Zúgó-
nak, amely sokkal közelebb van Királyvárhoz, még inkább, főleg, hogy nyugaton ott tornyosul
Kaszter hegy hatalma, mint egy baljós árny. Ha az apja erősebb volna, megkockáztatná, de Hoster
Tully már két éve betegen feküdt, s az asszony nem kívánta még jobban megterhelni.
Az északi út vadabb és sokkal veszélyesebb volt. Arrafelé sziklás dombokon és sűrű erdőkön
keresztül vezetett az út a Holdhegységbe, magas hágókon át és mély szakadékok felett kellett el-
vergődni Arryn Völgyébe és a köves Ujjakig azon túl. A Völgy fölött ott állt a Sasfészek, magasan
és bevehetetlenül, ég felé törő tornyaival. Ott van a nővére... és talán néhány válasz is Ned kérdése-
ire. Biztos volt benne, hogy Lysa többet tud, mint amennyit le mert írni a levelében. Lehet, hogy
birtokában van a bizonyíték, amire Nednek szüksége lenne, hogy megtörje a Lannisterek erejét, ha
pedig háborúra kerül sor, nem nélkülözhetik a keleti urak segítségét, akik szolgálattal tartoznak ne-
kik.
A hegyi út azonban nagyon veszélyes volt. A hágók környékén árnyékmacskák ólálkodtak, gya-
kori volt a sziklaomlás, a hegyi klánok pedig törvényen kívüli rablók voltak, akik néha leereszked-
tek a magaslatok közül, raboltak és gyilkoltak, majd felszívódtak, mint az olvadó hó, ahányszor
csak a lovagok a keresésükre indultak a Völgyből. Még Jon Arryn is erős kísérettel kelt át a hegye-
ken, pedig ő is volt legalább olyan hatalmas úr, mint bárki, akit a Sasfészek addig ismert. Catelyn
egyetlen kísérője csak egy idősödő lovag, aki mindössze a hűség páncélját viselte.
Nem, gondolta, Zúgó és a Sasfészek ráér. Az ő útja északra, Deresbe vezet, ahol a fiai és a köte-
lessége várja. Amint biztonságban átjutottak a Nyakon, felfedheti kilétét Ned valamelyik zászlóvi-
vője előtt, és lovas hírvivőket küldhet előre a paranccsal, hogy állítsanak őrséget a királyi úton.
Az eső elhomályosította a keresztúton túl elterülő mezőket, de Catelyn emlékezetében éppen
elég tisztán éltek azok a földek. A piactér ott volt rögtön az úton túl, a falu pedig egy mérfölddel
beljebb. Félszáz fehér házikó vesz körül egy apró, hétoldalú kőszentélyt. Mostanra biztosan meg-
nőtt a számuk, hiszen a nyár hosszú és békés volt. Innét északra a királyi út a Három Folyó Zöld
Ága mentén folytatódott, termékeny völgyeken, zöldellő dombvidékeken és virágzó városokon át,
zömök erődök és a folyó menti uraságok kastélyai mellett.
Catelyn jól ismerte mindegyiküket: a hollófaiakat és a Brackeneket, az örök ellenségeket, akik

174