Page 167 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TRÓNOK HARCA
régi pengéket és borotvákat áruló őszes vaskereskedők mellett haladtak el. Minél magasabbra jutot-
tak a dombon, annál nagyobbak lettek a házak. A férfi, akit kerestek, a domb legtetején lakott, egy
hatalmas gerendaházban, amelynek felső szintje magasan a keskeny utca fölé emelkedett. A dupla-
szárnyú ajtók ében- és varsafába vésett vadászjelenetet ábrázoltak. A bejárat mellett két kőlovag
állt őrt, díszes, fényesített vörös páncélba öltöztetetve, amely griffé és egyszarvúvá változtatta őket.
Ned leszállt a lováról és benyomakodott az épületbe.
A fiatal, karcsú szolgálólány gyorsan nyugtázta Ned jelvényét és címert ruhája felső részén, s a
mester már jött is. Hajlongott és csupa mosoly volt az arca.
- Bort a Király Segítőjének! - szólt a lánynak, s egy díványra mutatva hellyel kínálta Nedet. -
Tobho Mott a nevem, uram, kérlek, helyezd magad kényelembe!
Fekete bársonykabátot viselt, amelynek ujjait ezüstcérnával hímzett kalapácsok díszítették. A
nyakában súlyos ezüstlánc függött egy galambtojásnyi zafírral.
- Ha új fegyvereket szeretnél a Segítő tornája alkalmából, a legjobb helyre jöttél - Ned nem vet-
te a fáradságot, hogy kijavítsa. - Az én munkám drága, s ezért nem is mentegetőzöm, uram - mond-
ta, miközben megtöltött két egyforma ezüstserleget. - A Hét Királyságban sehol másutt nem találsz
az én szakértelmemhez foghatót, ezt megígérhetem. Ha akarod, keresd fel Királyvár minden ko-
vácsműhelyét és győződj meg róla a saját szemeddel! Bármelyik falusi kovács ki tud kalapálni egy
páncélinget, az én munkám azonban művészet.
Ned belekortyolt a borba és hagyta, hadd folytassa. A Viráglovag is idehozta minden páncélját,
dicsekedett Tobho, s más magas rangú uraságok is, akik aztán ismerik a finom acélt, sőt még Lord
Renly is, a király fivére! Talán a Segítő látta is Lord Renly új páncélját, a zöld mellvértet az arany
agancsokkal? A város egyetlen más páncélkészítője sem képes előállítani olyan mély zöld színt. Ő
ismeri a titkot, hogyan lehet színt adni magának az acélnak, a festék és a lakk az iparossegédek
mankója. Vagy netán a Segítő egy új kardot szeretne? Tobho még fiatal fiúként megtanulta a
qohori műhelyekben, hogyan kell megmunkálni a valyriai acélt. Csak az készíthet régi fegyverek-
ből újat, aki ismeri a varázsigéket.
- A rémfarkas a Stark-ház címerállata, nemde? Olyan valósághű rémfarkas-sisakot tudnék készí-
teni neked, hogy a gyerekek az utcán elszaladnak, ha meglátnak! - fogadkozott.
Ned elmosolyodott.
- Készítettél egy sólymos sisakot Lord Arrynnak?
Tobho Mott egy hosszú pillanatra elhallgatott és félretolta a borát.
- A Segítő valóban felkeresett Lord Stannissel, a király fivérével. Őszintén bánom, de nem tün-
tettek ki a megbízásukkal.
Ned nyugodtan nézte a férfit. Nem szólt egy szót sem, csak várt. Az évek során rájött, hogy a
csend néha célravezetőbb, mint a kérdések. Ezúttal is így volt.
- A fiút akarták látni - mondta a kovácsmester. - Így hát hátrakísértem őket a műhelybe.
- A fiút - ismételte meg Ned. Fogalma sem volt róla, ki lehet a fiú. - Én is szeretném látni a fiút.
Tobho Mott hűvös, óvatos pillantást vetett rá.
- Ahogy óhajtod, uram - felelte. Hangjában nyoma sem volt a korábbi nyájasságnak. Kivezette
Nedet egy hátsó ajtón és keresztülmentek egy szűk kis udvaron, hátra a barlangszerű kőpajtába,
ahol a munka folyt. Amikor a páncélmester kinyitotta az ajtót, és a forró levegő kicsapott, Nednek
olyan érzése támadt, mintha egy sárkány szájába lépne be. Odabent minden sarokban egy kohó iz-
zott, a levegő pedig súlyos volt a füsttől és kéntől. Mesterlegények pillantottak fel kalapácsok és ül-
lők mögül épp csak annyi időre, hogy letöröljék az izzadságot a homlokukról, mögöttük pedig csu-
pasz mellkasú inasok kezelték a fújtatókat.
A mester odaintett egy magas fiút. A legény körülbelül egyidős lehetett Robbal, karjain és mell-
kasán feszültek az izmok.
- Ez itt Lord Stark, a király új Segítője - mondta neki Mott. A fiú komor, kék szemeit Nedre
szegezte és ujjaival hátrasimította izzadságtól nedves haját, amely sűrű volt, kócos, gondozatlan és
fekete, mint a tinta. Állát serkenő szakáll árnyékolta.
- Ez itt Gendry. Korához képest erős és keményen dolgozik. Mutasd meg a Segítőnek a sisakot,

170