Page 168 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

EDDARD
amit készítettél, fiam!
A fiú majdnem szégyenlősen vezette őket a munkapadjához és felemelt egy bikafejet formázó
acélsisakot, amelyet két hatalmas, hajlított szarv díszített.
Ned megforgatta a sisakot a kezében. Nyers acél volt, csiszolatlan, de nagy szakértelemről ta-
núskodott.
- Remek munka. Örülnék, ha megengednéd, hogy megvásároljam.
A fiú kikapta a kezéből.
- Nem eladó!
Tobho Mott halálra rémült.
- Fiam, ez itt a Király Segítője! Ha őméltósága akarja ezt a sisakot, ajándékozd neki. Megtisztel-
tetés, ha kéri tőled!
- Magamnak csináltam - közölte a fiú dacosan.
- Bocsánatodat kérem, uram - mondta a gazda gyorsan Nednek. - A fiú nyers, mint a frissen ön-
tött acél és a frissen öntött acélhoz hasonlóan hasznára válik egy kis verés. Ez a sisak elsőrangú
mesterlegénymunka. Nézd el neki a faragatlanságát, s ígérem, olyan sisakot készítek neked, amely-
hez foghatót még nem láttál!
- Semmi olyat nem tett, amit meg kellene bocsátanom. Gendry, amikor Lord Arryn eljött hoz-
zád, miről beszéltetek?
- Csak kérdéseket tett fel, uram.
- Miféle kérdéseket?
A fiú vállat vont.
- Hogy vagyok, jól bánnak-e velem, szeretem-e a munkámat és dolgokat az anyámról. Ki volt,
meg hogy nézett ki. Ilyesmit.
- Mit mondtál neki? - kérdezte Ned.
A fiú kirázott a homlokából egy újonnan odahullott fekete hajtincset.
- Meghalt, amikor kicsi voltam. Sárga haja volt és néha énekelt nekem, emlékszem. Egy kocs-
mában dolgozott.
- Lord Stannis is tett fel kérdéseket?
- A kopasz? Nem, ő nem. Ő egy szót sem szólt, csak bámult rám, mintha valami erőszakoskodó
volnék, aki elkapta a lányát.
- Vigyázz a mocskos szádra! - szólt rá a mester. - A király Segítője előtt állsz. - A fiú lesütötte a
szemét. - Okos fiú, csak nagyon makacs. Az a sisak... a többiek bikafejnek hívják, s ő felvette a
kesztyűt.
Ned megérintette a fiú fejét és végigsimított a sűrű fekete hajon.
- Nézz rám, Gendry!
Az inas felemelte az arcát. Ned szemügyre vette az álla formáját, a szemeit, amelyek olyanok
voltak, akár a kék jég. Igen, gondolta, már értem.
- Menj vissza a munkádhoz, fiam! Sajnálom, hogy megzavartalak - visszatért a házba a mester-
rel. - Ki fizette ki a fiú taníttatását? - kérdezte könnyedén.
Mott idegesnek látszott.
- Láttad a fiút. Nagyon erős. Azok a kezek! Azok a kezek a kalapácshoz termettek. Olyan ígére-
tes volt, hogy fizetség nélkül felvettem.
- Az igazat akarom hallani - sürgette Ned. - Az utcák tele vannak erős fiúkkal. Azon a napon,
amikor te ingyen felveszel egy fiút, leomlik a Fal. Ki fizetett érte?
- Egy úr - felelte a mester vonakodva. - Nem mondta meg a nevét és nem viselt címert a mellén.
Aranyban fizetett, a szokásos díj kétszeresét és azt mondta, hogy egyszer a fiúért fizet, egyszer pe-
dig a hallgatásomért.
- Hogy nézett ki?
- Erős testalkatú volt, kerek vállakkal, de nem volt olyan magas, mint te. Emlékszem, hogy bar-
na szakálla volt, egy kevés vöröses árnyalattal. Díszes köpönyeget viselt, erre határozottan emlék-
szem, súlyos bíbor bársony ezüstfonalakkal, de a csuklya eltakarta az arcát és egyszer sem láttam

171