Page 174 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

CATELYN
Catelyn ült.
Egy kopott kék köpönyeget viselő szabadlovas feltápászkodott.
- A szobám a rendelkezésedre ál, uram.
- Egy okos ember! - mosolygott Lannister és az érme pörögve repült át a szobán. A szabadlovas
elkapta a levegőben. - És ráadásul ügyes is - a törpe visszafordult Masha Heddle-hez. -Remélem,
tudsz nekünk ételt adni?
- Amit csak akarsz, uram, bármit - ígérte a fogadós. És fulladj meg tőle, gondolta Catelyn, és
Brant látta maga előtt, amint a saját vérében fuldokol.
Lannister végignézett a legközelebbi asztalokon.
- Az embereimnek jó lesz, amit a többi vendégnek is felszolgálsz. Dupla adagot kérünk, hosszú
és kemény vágta áll mögöttünk. Én roston sült szárnyast eszek, csirkét, kacsát, galambot, teljesen
mindegy. És küldess fel egy kancsóval a legjobb borodból! Yoren, vacsorázol velem?
- Igen, uram -felelte a fekete testvér.
A törpe még csak oda sem pillantott a szoba másik végébe és Catelyn igen hálás volt a köztük
sorakozó zsúfolt padokért, amikor Marillion hirtelen talpra ugrott.
- Lannister uram! - kiáltotta. - Igen megtisztelnél, ha megengednéd, hogy szórakoztassalak, míg
eszel! Hadd daloljam el neked atyád nagy győzelmét Királyvárnál!
- Azt hiszem, annál jobban semmi sem ronthatná el a vacsorámat - jegyezte meg a törpe szára-
zon. Felemás szemei röviden elidőztek a dalnokon, majd arrébb vándoroltak... és megakadtak
Catelynen. Egy pillanatig csodálkozva nézte. Az asszony elfordította az arcát, de már túl későn. A
törpe elmosolyodott. - Lady Stark, micsoda váratlan öröm! - mondta. - Sajnáltam, hogy Deresben
nélkülöznöm kellett a társaságodat.
Marillion az asszonyra bámult és zavarodottsága bosszúságba csapott át, miközben az lassan
felemelkedett. Hallotta, ahogy Ser Rodrik káromkodik. Ha a férfi ott maradt volna a Falnál...
- Lady... Stark? - dadogta Masha Heddle.
- Amikor utoljára megszálltam itt, még Catelyn Tully voltam - mondta a fogadósnak. Hallotta az
izgatott mormogást körülötte és érezte, hogy mindenki őt figyeli. Catelyn körülpillantott a helyi-
ségben, végignézett a lovagok és zsoldosok arcán, és mély lélegzetet vett, hogy lecsillapítsa vadul
kalapáló szívét. Meri vállalni a kockázatot? Nem volt ideje átgondolni. Csak a pillanat volt és már
hallotta is saját hangját.
- Te, ott a sarokban! - szólított meg egy idősebb férfit, akit eddig nem vett észre. - Nem
Harrenhal fekete denevérét látom kabátodra hímezve, ser?
A férfi felállt.
- De igen, úrnőm!
- És lady Whent igaz és hűséges barátja apámnak, Lord Hoster Tullynak, Zúgó urának?
- Az, úrnőm - felelte a férfi határozottan.
Ser Rodrik halkan felállt és meglazította a kardját a hüvelyében. A törpe csak kifejezéstelen arc-
cal pislogott rájuk. Felemás szemeiben nyugtalanság látszott.
- A vörös lovat mindig örömmel fogadták Zúgóban - mondta a tűz mellett ülő hármasnak. -
Apám legrégibb és leghűségesebb zászlóvivői között tartja számon Jonos Brackent.
A három fegyveres bizonytalanul összenézett.
- Urunkat megtiszteli a bizalma - szólalt meg egyikük habozva.
- Irigylem apádat, amiért ilyen sok jó barátja van - jegyezte meg gúnyosan Lannister -, de nem
igazán értem, mi a célod ezzel, Lady Stark.
Az asszony nem törődött vele és a kék és szürke ruhát viselő társasághoz fordult. Ők képvisel-
ték a legnagyobb erőt: több mint húszan voltak.
- A ti címereteket is ismerem: Frey kettős tornya. Hogy van jó uratok, lovagok?
A kapitányuk felállt.
- Lord Walder jól van, úrnőm. Kilencvenedik névnapján új feleséget kíván maga mellé venni és
megkérte nemes atyádat, hogy jelenlétével tisztelje meg az esküvőjét.
Tyrion Lannister kuncogott. Catelyn tudta, hogy megfogta.

177