Page 178 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

SANSA
Aznapi utolsó csatáját az ifjabb Royce-szal vívta. Ser Robar ősi vésetei kevés védelmet nyújtot-
tak, ahogy Ser Loras kettészakította a pajzsát és rettenetes robaj kíséretében a porba taszította.
Robar ott hevert nyögdécselve, miközben a győztes megtette szokásos körét. Végül hordágyat ho-
zattak és a sátrába cipelték a mozdulatlan, megszédült lovagot. Sansa mindebből semmit sem látott.
Az ő szemei csak Ser Lorast követték. Amikor a fehér ló megállt előtte, azt hitte, a szíve kiugrik a
helyéről.
A többi kisasszonynak fehér rózsát adott, amit azonban neki szedett le, vörös volt.
- Kedves hölgy - szólalt meg -, a győzelem fele annyira sem gyönyörű, mint te vagy!
Sansa szégyenlősen elvette a virágot. Szóhoz sem jutott a fiú lovagiasságától. A harcos haja
barna fürtök kusza tömege volt, szeme folyékony arany. Belélegezte a rózsa édes illatát és még so-
káig szorongatta, miután Ser Loras távozott.
Amikor végül felpillantott, egy férfi állt előtte és őt bámulta. Alacsony termetű volt, hegyes
szakállt viselt, hajában pedig ezüst sáv húzódott. Majdnem annyi idős volt, mint az apja.
- Te biztosan az egyik lánya vagy - szólalt meg. A szája mosolygott, szürkészöld szemei azon-
ban nem. - Úgy nézel ki, mint egy Tully.
- Sansa Stark vagyok - mondta a lány nyugtalanul. A férfi súlyos, prémes gallérú köpönyeget
viselt, amelyet ezüst poszáta fogott össze és egy nagyúr könnyed modorával viselkedett, de Sansa
nem ismerte. - Még nem volt részem a megtiszteltetésben, uram.
Septa Mordane gyorsan a segítségére sietett.
- Drága gyermekem, ő Lord Petyr Baelish, a királyi tanács tagja.
- Az édesanyád egykor az én szépséges királynőm volt - mondta a férfi csendesen. Lehelete
mentaillatot árasztott. - Az ő haját örökölted - az ujjai végigsimították az arcát, és megérintett egy
aranybarna fürtöt. Hirtelen elfordult és otthagyta őket.
Ekkorra már magasan járt a hold és a tömeg is fáradt volt, így a király bejelentette, hogy az
utolsó három összecsapásra másnap reggel kerül sor, a kézitusa előtt. Ahogy a köznép megindult
hazafelé és az emberek a nap mérkőzéseiről és a holnapi viadalokról beszélgettek, az udvar a fo-
lyópartra költözött, hogy nekilássanak a lakomának. Hat hatalmas bölény sült már órák óta, lassan
forogva a fanyársakon, miközben a konyhalegények vajjal és növényekkel kenegették őket, míg a
hús fel nem hasadozott és széjjel nem vált. A pavilonok előtt padokat és asztalokat állítottak fel,
amelyeken nagy halmokban állt az édesfű, az eper és a frissen sütött kenyér.
Sansa és Septa Mordane előkelő helyet kaptak, közvetlenül balra az emelvény mellett, ahol ma-
ga a király foglalt helyet a királynéval. Amikor Joffrey herceg a jobbjára telepedett, Sansa érezte,
hogy a torka összeszorul. A szörnyű eset óta egy szót sem szólt hozzá, ő pedig nem merte megszó-
lítani. Eleinte azt hitte, gyűlöli azért, amit Ladyvel tettek, de miután kisírta a szemeit, Sansa meg-
győzte magát róla, hogy az valójában nem Joffrey bűne volt. A királyné tette, őt kellett gyűlölni. Őt
és Aryát. Ha nincs Arya, semmi rossz nem történt volna.
Ma este képtelen volt gyűlölni Joffreyt. Túl szép volt ahhoz, hogy gyűlölje. Mélykék felsőruhát
viselt, amelyet két sor arany oroszlánfej díszített, a homlokát pedig vékony, arannyal és zafírral ki-
rakott korona ékesítette. A haja éppolyan fényes volt, mint maga a fém. Sansa remegni kezdett,
amikor rápillantott, rettegve attól, hogy a fiú nem vesz tudomást róla vagy, ami még rosszabb,
megint ellenségesen fordul felé és sírva üldözi el az asztaltól.
Joffrey azonban ehelyett mosolygott és kezet csókolt neki. Olyan jóképű és udvarias volt, mint
bármely herceg a dalokban és így szólt hozzá:
- Ser Lorasnak éles szeme van a szépséghez, drága hölgyem.
- Túl kedves volt - tiltakozott a lány. Megpróbált szerény és nyugodt maradni, a szíve azonban
dalolt a boldogságtól. - Ser Loras igazi lovag. Mit gondolsz, uram, győzni fog holnap?
- Nem - felelte Joffrey. - A kutyám elbánik vele, vagy talán a nagybátyám, Jaime. Néhány év
múlva pedig, amikor már elég idős leszek a nevezéshez, elbánok mindegyikükkel! - felemelte a ke-
zét, odaintett egy szolgát egy kancsó jeges nyárborral és öntött egy pohárral a lánynak. Sansa nyug-
talanul Septa Mordane-re pillantott, mire Joffrey odahajolt és megtöltötte a septa kupáját is, aki erre
meghajolt, udvariasan megköszönte neki és nem szólt egy szót sem.

181