Page 177 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TRÓNOK HARCA
fel, valahányszor két lovag összecsapott. A lándzsák szilánkokra repültek szét, a köznép pedig ked-
venceit bíztatta. Jeyne eltakarta a szemét, mint valami rémült kislány, ha valaki leesett a lóról, de
Sansát keményebb fából faragták. Egy előkelő hölgy tudja, hogyan kell viselkedni egy lovagi tor-
nán. Még Septa Mordane is észrevette a lélekjelenlétét és elismerően bólintott.
A Királygyilkos pompásan küzdött. Olyan könnyedén lökte ki a nyeregből Ser Andar Royce-ot
és a Határvidéki Lord Bryce Caront, mintha csak sétalovagláson lenne, majd kemény menetet ví-
vott az ősz hajú Barristan Selmyvel, aki az első két csörtében nálánál harminc-negyven évvel fiata-
labb embereket győzött le.
Sandor Clegane és roppant fivére, Ser Gregor, a Hegy is megállíthatatlannak látszottak. Elsöprő
erővel gázolták le egyik ellenfelüket a másik után. A nap legszörnyűbb pillanata az volt, amikor
Ser Gregor második küzdelme során lándzsája olyan erővel szaladt fel ellenfele, egy a Völgyből
érkezett ifjú lovag nyakvédője alá, hogy átdöfte a torkát és azonnal végzett vele. A fiatalember tíz
lábnyira sem volt Sansától, amikor leesett a lóról. Ser Gregor lándzsájának hegye beletört a nyaká-
ba, s a vére lassú lüktetéssel folyt el. Minden kilövellés gyengébb volt az előzőnél. Páncélja új volt
és fényes, kitárt karján fényes lángnyelv húzódott végig, ahogy az acél visszaverte a napfényt. Az-
tán a nap elbújt egy felhő mögé, s a tűzcsík eltűnt. A köpenye kék volt, mint az ég egy tiszta nyári
napon és félholdak szegélyezték, ám ahogy a vére átitatta, az anyag elsötétült és a holdak egyen-
ként vörössé váltak.
Jeyne Poole olyan hisztérikusan zokogott, hogy Septa Mordane kénytelen volt félrevinni, hogy
visszanyerje a lélekjelenlétét, Sansa azonban csak ült ölbe tett kézzel és különös elragadtatással
nézte a jelenetet. Még sohasem látott embert meghalni. Tudta, hogy neki is sírnia kellene, de a
könnyek csak nem akartak jönni. Lehet, hogy minden könnyét elhasználta már Ladyért és Branért.
Ha Jory vagy Ser Rodrik vagy Apa lenne az, másképp volna, nyugtatta meg magát. A kékpalástos
fiatal lovag semmit sem jelentett neki, csak egy idegen volt Arryn Völgyéből, akinek a nevét azon-
nal elfelejtette, miután meghallotta. És most a világ is el fogja felejteni a nevét, döbbent rá, és nem
fognak dalokat énekelni róla. Ez szomorú volt.
Miután elvitték a holttestet, egy fiú odaszaladt a küzdőtérre és földet lapátolt oda, ahol a lovag
elesett, hogy elfedje a vért. Ezután a küzdelmek folytatódtak.
Ser Balon Swann is veszített Gregorral szemben, Lord Renlyt pedig a Véreb ütötte ki. Renlyt
akkora találat érte, hogy lábbal az ég felé szinte lerepült a lováról. Hangos reccsenés hallatszott,
amikor a feje a földhöz csapódott, s a tömeg felhördült, de csak a sisakján lévő arany agancs volt
az. Az egyik eltört, ahogy ráesett. Amikor Lord Renly feltápászkodott, a nézők vad örömujjongás-
ban törtek ki, mert Robert király jó kiállású öccse nagy kedvencük volt. Elegáns meghajlással adta
át a törött díszt legyőzőjének. A Véreb felhorkant és az agancsdarabot a közönség közé hajította,
akik tülekedni kezdtek a kis darab aranyért, míg Lord Renly oda nem ment és helyre nem állította a
rendet. Addigra Septa Mordane is visszatért, egyedül. Jeyne rosszul érezte magát, magyarázta, ezért
visszakísérte a kastélyba. Sansa már majdnem meg is feledkezett Jeyne-ről.
Egy jelentéktelen lovag később azzal hozta szégyenbe magát, hogy megölte Beric Dondarrion
lovát, ezért kizárták a versenyből. Lord Beric egy másik lóra tetette át a nyergét, ám Myri Thoros
rögtön le is ütötte róla. Ser Aron Santagar és Lothor Brune háromszor rohant egymásnak eredmény
nélkül. Ser Aron később alul maradt Lord Jon Mallisterrel szemben, Brune-t pedig Yohn Royce ki-
sebbik fia, Robar győzte le.
Végül négyen maradtak: a Véreb, iszonyatos méretű bátyja, Gregor, Jaime Lannister, a Király-
gyilkos és Ser Loras Tyrell, az ifjú, akit Viráglovagként emlegettek.
Ser Loras Mace Tyrell, Égikert urának és Dél Kormányzójának legifjabb fia volt. Tizenhat éves
korával ő volt a legfiatalabb a versenyzők közt is, mégis kiütötte a nyeregből a Királyi Testőrség
három lovagját rögtön az első három menetben. Sansa még sohasem látott senkit, aki ennyire gyö-
nyörű lett volna. Páncélját bonyolult díszítések borították és ezernyi különféle virág színeiben
pompázott. Hófehér lovát vörös és fehér rózsákkal borított takaró védte. Ser Loras minden győzel-
me után levette a sisakját, lassan körbelovagolt a kerítés mentén, végül pedig leszedett egy szál fe-
hér rózsát a takaróról és odadobta valamelyik csinos lánynak a tömegben.

180