Page 458 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

JON
az éjszaka közepén...
Hallgatta, az egyre erősödő lódobogást, ahogy a lovasok fürgén ügettek a királyi úton. A han-
gokból ítélve legalább öten vagy hatan lehettek. A hangjuk elhallatszott a rejtekhelyéig.
- ...biztos, hogy erre jött?
- Nem lehetünk biztosak.
- Akár kelet felé is lovagolhatott. Vagy letért az útról, hogy átvágjon az erdőn. Én azt tenném.
- A sötétben? Hülye. Ha nem esnél le a lóról és nem törnéd ki a nyakad, eltévednél és a Falon
bukkannál fel újra, amikor felkel a nap.
- Nem igaz - Grenn hangja sértődött volt. - Mindig dél felé lovagolnék, a csillagok alapján meg-
találnám az irányt.
- Mi van, ha felhős az ég? - kérdezte Pyp.
- Akkor nem mennék.
Újabb hang kapcsolódott be a beszélgetésbe.
- Tudjátok, én hol lennék a helyében? Vakondvárosban kutatnék elásott kincsek után - Varangy
éles kacaja belehasított az éjszakába. Jon kancája felhorkant.
- Fogjátok be mindannyian! - szólalt meg Halder. - Azt hiszem, hallottam valamit.
- Hol? Én nem hallottam semmit.
A lovak megtorpantak.
- Te még a saját fingásodat sem hallod meg.
- Dehogynem - bizonygatta Grenn.
- Csend!
Mindenki csendben maradt és hallgatózni kezdett. Jon visszafojtotta a lélegzetét. Sam, villant át
az agyán. Nem a Vén Medvéhez ment, de le sem feküdt: felébresztette a többi fiút. A fene essen be-
léjük! Ha hajnalban nincsenek az ágyukban, őket is dezertőrnek fogják nyilvánítani. Mégis mit csi-
nálnak itt?
A fojtott csend egyre tovább és tovább feszült. Onnét, ahol guggolt, Jon látta a lovaik lábát az
ágak között. Végül Pyp szólalt meg.
- Mit hallottál?
- Nem tudom - ismerte be Halder. - Valami hangot. Azt hittem, talán egy ló, de...
- Nincs itt semmi.
A szeme sarkából Jon sápadt árnyat vett észre, ahogy átsuhan a fák között. A levelek megzör-
rentek és Szellem ugrott ki az árnyékból, olyan hirtelen, hogy Jon kancája hátrahőkölt és felnyerí-
tett.
- Ott! - kiáltotta Halder.
- Én is hallottam!
- Áruló - sziszegte Jon a farkasnak, miközben nyeregbe ugrott. Megfordította a kancát, hogy el-
illanjon a fák között, de alig tett meg néhány lépést, már rajta voltak.
- Jon! - kiáltott utána Pyp.
- Állj meg! - mondta Grenn. - Nem rázhatsz le mindannyiunkat.
Jon szembefordult velük és kivonta a kardját.
- Vissza! Nem akarlak bántani benneteket, de ha kell, megteszem!
- Egyedül hét ellen? - Halder jelt adott. A fiúk szétrebbentek és bekerítették.
- Mit akartok tőlem? - kérdezte Jon.
- Vissza akarunk vinni oda, ahová tartozol - válaszolta Pyp.
- A fivéremhez tartozom.
- Már mi vagyunk a fivéreid - mondta Grenn.
- Nagyon jól tudod, hogy levágják a fejedet, ha elfognak - Varangy idegesen felvihogott. -Ez
akkora baromság, mintha a Bivaly csinálta volna.
- Én nem tennék ilyet - csattant fel Grenn. - Én nem vagyok esküszegő. Kimondtam a szavakat
és komolyan is gondoltam őket.
- Ahogy én is - szólalt meg Jon. - Hát nem értitek? Meggyilkolták az apámat! Háború van, a bá-

461