Page 460 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

JON
- Segíts elrendezni a lovakat, Sam! - mondta az apró fiú. - Hosszú nap áll előttünk és kialvatlan-
ok vagyunk, hála Lord Jégcsapnak.
Hajnalhasadáskor Jon a konyhába ment, mint mindig. Háromujjú Hobb egy szót sem szólt neki,
amikor odaadta a Vén Medve reggelijét. Ma három barna főtt tojás volt pirított kenyérrel és sült
szalonnával, hozzá egy tál ráncos szilva. Jon visszavitte az ételt a Királyi Toronyba. Az ablak mel-
lett ülve találta Mormontot. Éppen írt valamit. A hollója fel-alá sétálgatott a vállán és motyogott:
- Kukorica! Kukorica! Kukorica!
A madár felrikoltott, amikor Jon belépett.
- Tedd a reggelimet az asztalra! - mondta felpillantva a Vén Medve. - Kérek egy kis sört is.
Jon kinyitott egy ablaktáblát, beemelte a söröskancsót a kinti párkányról és megtöltött egy sza-
rut. Hobb egy hideg citromot is adott neki a Falról. Jon összenyomta a markában. A gyümölcs leve
átcsorgott az ujjai között. Mormont minden nap ivott citromos sört és azt állította, ennek köszönhe-
ti, hogy még mindig megvannak a fogai.
- Nyílván szeretted az apádat - szólalt meg Mormont, amikor Jon odavitte neki a szarut. -A dol-
gok, amiket szeretünk, mindig elpusztítanak bennünket, kölyök. Emlékszel, mikor mondtam ezt?
- Emlékszem - válaszolta Jon mogorván. Nem akart az apja haláláról beszélni, még Mormonttal
sem.
- Soha ne felejtsd el! A kemény igazságokat kell szorosan megfogni. Hozd ide a tányéromat!
Megint szalonna van? Ám legyen. Fáradtnak látszol. Ennyire megviselt a sétalovaglás a holdfény-
ben?
Jon torka kiszáradt.
- Tudod, uram?
- Tudod! - visszhangozta a holló Mormont válláról. - Tudod!
A Vén Medve felhorkant.
- Gondolod, azért választottak meg az Éjjeli Őrség parancsnokának, mert ostoba vagyok, mint
egy fatuskó, Havas? Aemon mondta, hogy elmész. Én mondtam neki, hogy visszajössz. Ismerem
az embereimet... és a fiaimat is. A becsület indított el a királyi úton... és a becsület hozott vissza.
- A barátaim hoztak vissza - jegyezte meg Jon.
- Mondtam, hogy a te becsületed? - Mormont megvizsgálta a tányérját.
- Megölték az apámat. Azt vártad tőlem, uram, hogy ne tegyek semmit?
- Az igazat megvallva éppen azt vártuk tőled, amit tettél - Mormont megkóstolt egy szilvát és
kiköpte a magot. - Elrendeltem, hogy figyeljenek téged. Látták, amikor elmész. Ha a testvéreid nem
hoznak vissza, az úton fognak el és nem a barátaid. Hacsak a lovadnak nincsenek hollószárnyai.
Vannak neki?
- Nincsenek - Jon ostobán érezte magát.
- Kár, jó hasznát vennénk egy olyan lónak.
Jon kihúzta magát. Azt mondta magának, hogy jól fog meghalni, ennyit legalább megtehet.
- Tudom, mi a dezertálás büntetése, uram. Nem félek a haláltól.
- Halál! - kiáltotta a holló.
- Remélem az élettől sem - mondta Mormont, felvágta a szalonnát a tőrével és adott a madárnak
egy falatot. - Nem dezertáltál. Még. Itt állsz. Ha lefejeztetnénk minden fiút, aki éjszaka kilovagol
Vakondvárosba, csak szellemek őriznék a Falat. Lehet azonban, hogy úgy értetted, holnap vagy
egy hét múlva megint megszöksz. Erről van szó? Ebben reménykedsz, fiú?
Jon nem válaszolt.
- Sejtettem - Mormont megpucolt egy főtt tojást. - Az apád halott, kölyök. Azt hiszed, vissza tu-
dod hozni?
- Nem - felelte Jon komoran.
- Helyes - bólintott Mormont. - Láttuk visszatérni a halottakat, te meg én, és ezt egyáltalán nem
szeretném újra látni. - Két falással eltüntette a tojást és kipiszkált egy héjdarabot a fogai közül. - A
fivéred a csatatéren van észak minden erejével a háta mögött. Bármelyik zászlóvivője több kardnak
parancsol, mint amennyit az egész Éjjeli Őrségben találsz. Miért gondolod, hogy éppen a te segít-

463