Page 461 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TRÓNOK HARCA
ségedre van szükségük? Talán olyan hatalmas harcos volnál, vagy talán egy grumkint rejtegetsz a
zsebedben, aki megbűvöli a kardodat?
Jon nem tudott mit válaszolni. A holló az egyik tojásba csípett és áttörte a héját. Bedugta a cső-
rét a lyukon és kivett néhány darab fehérjét meg sárgáját.
A Vén Medve felsóhajtott.
- Nem csak rád van hatással ez a háború. Tetszik vagy nem, a nővérem a bátyád seregében masí-
rozik a lányaival együtt, férfipáncélba öltözve. Maege egy vén snark, makacs, lobbanékony és ön-
fejű. Az igazat megvallva alig bírom ki annak a megveszekedett nőszemélynek a közelében, de ez
nem jelenti azt, hogy az iránta érzett szeretetem kisebb, mint amit te érzel a mostohahúgaid iránt. -
Mormont rosszalló pillantással megfogta az utolsó tojást és a markában összeroppantotta a héját. -
Bár lehet, hogy mégis. Így vagy úgy, nagyon bánatos lennék, ha megölnék, mégsem látsz engem
elrohanni. Kimondtam a szavakat, ahogyan te is. Az én helyem itt van... és hol van a tiéd, fiú?
Nekem nincs helyem, akarta mondani Jon, fattyú vagyok, nincsenek jogaim, nincsen nevem,
nincsen anyám és most már apám sincsen. A szavak azonban nem akartak előjönni.
- Nem tudom.
- Én igen - mondta Mormont parancsnok. - A hideg szelek feltámadtak, Havas. A Falon túl egy-
re hosszabbak az árnyékok. Cotter Pyke hatalmas jávorszarvascsordákról ír, amelyek délnek és ke-
letnek tartanak, a tenger felé. A mamutokkal együtt. Azt mondja, az egyik embere hatalmas, torz
lábnyomokra bukkant alig három mérföldre a Keleti Örségtől. Az Árnyéktorony felderítői egész
elnéptelenedett falvakat találtak, Ser Denys pedig azt írja, hogy éjszakánként tüzeket látnak a he-
gyek között, hatalmas máglyákat, amelyek alkonyattól egészen pirkadatig égnek. Félkarú Quorin
foglyul ejtett egy embert a Torokban és az esküdözött, hogy Mance Rayder minden emberét egy
titkos erődbe gyűjti, amit talált. Hogy miért, azt csak az istenek tudják. Azt hiszed, Benjen nagybá-
tyád volt az egyetlen felderítő, akit az idén elveszítettünk?
- Ben Jen! - károgta a holló és a fejét billegette. A csőréből tojásdarabkák potyogtak. Ben Jen!
Benjen!
- Nem. - mondta Jon. Mások is voltak. Túl sokan.
- Azt hiszed, a bátyád háborúja fontosabb a miénknél? - morogta a vénember.
Jon az ajkába harapott. A holló megsuhogtatta felé a szárnyát.
- Háború! Háború! Háború! Háború! - rikácsolta.
- Nem az - folytatta Mormont. - Az istenek segítsenek rajtunk, fiú, nem vagy te sem vak, sem
ostoba! Amikor halottak portyáznak éjszakánként, azt hiszed, számít, ki ül a Vastrónon?
- Nem - Jon ebből a szempontból még nem gondolkodott el a dolgon.
- Nemes atyád küldött hozzánk, Jon. Hogy miért, ki tudná megmondani?
- Miért? Miért? Miért? - kiabált a holló.
- Én csak azt tudom, hogy a Starkok ereiben az Elsők vére folyik. Az Elsők építették a Falat, s
azt mondják, ők emlékeznek olyan dolgokra, amiket már mindenki más elfelejtett. A szörnyeteged
meg... elvezetett bennünket az élőhalottakhoz, és figyelmeztetett téged a halott emberre a lépcsőn.
Ser Jaremy nyilván véletlennek nevezné, Ser Jaremy azonban halott, én pedig nem. - Lord Mor-
mont egy szalonnadarabot tűzött a tőre hegyére. - Azt hiszem, neked itt kell lenned. Azt akarom,
hogy te meg az a farkas velünk jöjjetek, amikor kimegyünk a Falon túlra.
Jon hátán izgatott borzongás futott végig a szavak hallatán.
- A Falon túlra?
- Hallottál. Meg akarom találni Ben Starkot, élve vagy halva - rágott és nyelt egyet. - Nem fo-
gok itt ülni jámboran a hóra meg a jeges szelekre várva. Tudnunk kell, mi folyik ott. Az Éjjeli Őr-
ség ezúttal teljes erejével kilovagol a Falon Túli Király, a Mások és mindenki ellen, ami odakint
vár. Magam fogom vezetni őket. - Jonra szegezte a tőrét. - A hagyományok alapján a parancsnok
intézője a fegyverhordozója is egyben... de nem szeretnék minden reggel azzal a gondolattal ébred-
ni, hogy vajon elfutottál-e. Választ várok tehát tőled, Lord Jégcsap, mégpedig azonnal. Az Éjjeli
Őrség testvére vagy-e... vagy csak egy fattyú kölyök, aki háborúsdit akar játszani?
Havas Jon kihúzta magát és mély levegőt vett. Bocsássatok meg nekem, Apa, Robb, Arya,

464