Page 57 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TRÓNOK HARCA
mükhöz. Szőke fürtjeik divatos rendezetlenségben hullottak alá, csuklójukon, ujjaikon és nyakukon
pedig arany ékszerek csillogtak.
Tyrion eltűnődött, vajon milyen is lenne egy ikertestvér, és arra a következtetésre jutott, hogy
inkább nem kíváncsi rá. Már az is elég rossz volt, hogy mindennap viszont kellett látnia önmagát a
tükörben. Még egy példány belőle, túlságosan rémisztő elgondolás volt ahhoz, hogy elmélkedjen
rajta.
Tommen herceg szólalt meg.
- Vannak híreid Branről, nagybácsi?
- Meglátogattam a betegszobát tegnap éjjel - közölte Tyrion. - Semmi változás. A mester szerint
ez némi reményre ad okot.
- Nem szeretném, hogy Brandon meghaljon - mondta Tommen félénken. Kedves fiú volt. Nem
hasonlított a bátyjára, de hát Jaime-t és Tyriont sem ugyanabból a fából faragták.
- Lord Eddardnak is volt egy Brandon nevű bátyja - merengett Jaime. - Az egyik túsz, akit
Targaryen meggyilkolt. Úgy látszik, ez egy szerencsétlen név.
- Ó, nem annyira szerencsétlen - jegyezte meg Tyrion. A szolgáló megjelent a tányérjával. Leté-
pett egy darabot a fekete kenyérből.
Cersei gyanakodva méregette.
- Mit értesz ez alatt?
Tyrion ferde mosolyt küldött felé.
- Ó, csak annyit, hogy Tommen kívánsága esetleg teljesülhet. A mester szerint a fiú életben ma-
radhat - kortyolt egyet a söréből.
Myrcella boldogan felsóhajtott, Tommen pedig nyugtalanul elmosolyodott, de Tyrion nem a
gyerekeket figyelte. A pillantás, amit Jaime és Cersei váltottak, nem tartott tovább egy másodperc
tört részénél, de az ő figyelmét nem kerülte el. Nővére ezután az asztalra szegezte a tekintetét.
- Ez nem kegyelem. Ezek az északi istenek kegyetlenek, hogy ilyen fájdalmak között hagyják a
gyermekeket.
- Mit mondott a mester? - kérdezte Jaime.
A szalonna ropogott, amikor beleharapott. Tyrion egy darabig elgondolkodva rágcsálta, majd
így szólt:
- Úgy gondolja, ha a fiú meg akarna halni, már megtette volna. Már négy nap telt el, és semmi
változás.
- Bran jobban lesz, nagybácsi? - kérdezte a kis Myrcella. Mindent örökölt anyja szépségéből, de
semmit a természetéből.
- Eltört a gerince, kicsim - mondta neki Tyrion. - A zuhanástól összetörtek a lábai is. Mézzel és
vízzel tartják életben, máskülönben éhen halna. Talán, ha felébred, képes lesz rendes ételt is enni,
de soha többé nem fog járni.
- Ha felébred - ismételte Cersei. - Ez valószínű?
- Egyedül az istenek tudják - válaszolta Tyrion. - A mester csak reménykedik. - Még egy falat
kenyeret vett a szájába. - Meg mernék esküdni, hogy a farkasa tartja életben a fiút. Az az állat éjjel-
nappal ott van az ablaka alatt és vonyít. Mindahányszor elzavarják, visszatér. A mester azt mondja,
egyszer becsukták az ablakot, hogy kizárják a zajt és Bran gyengülni látszott. Amikor újra kinyitot-
ták, a szíve erősebben kezdett verni.
A királyné megborzongott.
- Van valami természetellenes azokban az állatokban - mondta. - Veszélyesek. Nem engedem,
hogy egy is velünk jöjjön délre.
Jaime közbeszólt.
- Nehéz lesz megakadályoznod, húgocskám. Mindenhová követik azokat a lányokat.
Tyrion hozzálátott a halhoz.
- Tehát hamarosan indultok?
- Távolról sem elég hamar - jegyezte meg Cersei, majd összeráncolta a szemöldökét. - Indu-
lunk? - ismételte meg. - És te? Az istenekre, csak nem azt akarod mondani, hogy itt maradsz?

60