Page 53 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TRÓNOK HARCA
Lyannáért?
Bran hirtelen nagyon megrémült. Semmit sem akart jobban, mint visszamenni arra, amerről jött,
hogy megtalálja a fivéreit. De hát mit mondana nekik? Közelebb kell jutnia, ébredt rá. Látnia kell,
kik beszélgetnek.
A férfi felsóhajtott.
- Kevesebbet kellene aggódnod a jövő miatt és többet foglalkoznod a kezed ügyében lévő élve-
zetekkel.
- Elég! - kiáltotta a nő. Bran bőr csattanását hallotta bőrön, majd a férfi nevetését.
A fiú felhúzta magát, átmászott a vízköpőn és kikúszott a tetőre. Ez volt a könnyebb megoldás.
Átóvakodott a tetőn a következő vízköpőhöz, közvetlenül a szoba ablaka fölé, amelyben beszélget-
tek.
- Ez a beszélgetés kezd igen fárasztóvá válni, húgocskám - mondta a férfi. - Gyere ide és maradj
csendben!
Bran meglovagolta a vízköpőt, összeszorította a lábait és fejjel lefelé lefordult a szoborról. A lá-
bainál fogva függött és lassan kinyújtotta a nyakát lefelé, hogy belásson az ablakon. A világ fur-
csán nézett ki így fejjel lefelé. Egy udvar úszott el szédelegve alatta, kövein még mindig ott csillo-
gott az olvadt hó.
Bran benézett az ablakon.
A szobában egy férfi és egy nő birkózott egymással. Mindketten meztelenek voltak. A fiú nem
tudta megállapítani, kik azok. A férfi háttal állt neki és testével eltakarta a nőt, akit nekipréselt a
falnak.
Lágy, nedves hangokat hallott. Bran rájött, hogy csókolóznak. Tágra nyílt szemmel, rémülten és
lélegzetvisszafojtva bámulta őket. A férfi egyik keze a nő lábai közt volt és bizonyára bántotta ott,
mert amaz mély torokhangon nyögdécselt.
- Hagyd abba! - nyöszörögte. - Hagyd abba, hagyd abba! Ó, kérlek... - a hangja azonban halk
volt és gyenge és nem tolta el magától a férfit. Helyette a hajába temette a kezeit a férfi zilált,
aranyszőke hajába és arcát a melleihez húzta.
Bran meglátta az arcát. A szemei csukva voltak, a szája nyitva, és nyögdécselt. Aranyhaja ide-
oda himbálózott, miközben előre-hátra mozgatta a fejét, de a fiú még így is felismerte benne a ki-
rálynét.
Biztosan zajt csapott. A nő szeme váratlanul kinyílt és egyenesen őrá meredt. Felsikoltott.
Minden olyan hirtelen történt. A nő vadul ellökte magától a férfit, kiabált és kimutatott az abla-
kon. Bran megpróbálta felhúzni magát, meghajlított testtel nyúlt a vízköpő felé. Túlságosan kapko-
dott. Ujjai hiába kerestek fogódzót a sima kövön, pánikba esett, lábai lecsúsztak és hírtelen érezte,
hogy zuhan. Egy pillanatra szédülés fogta el, és a gyomra megugrott, ahogy az ablak elsuhant előt-
te. Egyik kezével a perem felé kapott, az kicsúszott a kezéből, majd elkapta a másikkal. Keményen
az épület falának csapódott. Az ütközés az összes levegőt kipréselte a tüdejéből. Bran ott himbáló-
zott egy kézzel kapaszkodva, és levegő után kapkodott.
Arcok jelentek meg felette az ablakban.
A királyné. Most Bran felismerte a férfit is mellette. Annyira egyformák voltak, mint két tükör-
kép.
- Látott bennünket - mondta a nő élesen.
- Való igaz - közölte a férfi.
Bran ujjai csúszni kezdtek. Másik kezével is elkapta a peremet. Körmei megpróbáltak belemé-
lyedni a szilárd kőbe. A férfi lenyúlt felé.
- Fogd meg a kezem! - mondta. - Mielőtt lezuhansz.
Bran megragadta a karját és teljes erejével belekapaszkodott. A férfi fellendítette a peremre.
- Mit keresel itt? - mordult rá az asszony.
A férfi nem figyelt rá. Nagyon erős volt. Felállította Brant az ablakpárkányra.
- Hány éves vagy, fiú?
- Hét - felelte Bran remegve a megkönnyebbüléstől. Ujjai mély barázdákat szántottak a férfi al-

56