Page 58 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.
P. 58

TYRION
            Tyrion megvonta a vállát.
            - Benjen Stark visszatér az Éjjeli Őrséghez a bátyja fattyával. Úgy gondoltam, velük tartok és
         megnézem magamnak ezt a Falat, amelyről már annyit hallottunk.
            Jaime elmosolyodott.
            - Remélem, nem akarod magadra húzni a feketét, édes öcsém.
            Tyrion nevetett.
            - Mi, hogy én és a cölibátus? A szajhák rimánkodnának Dorne-tól Kaszter hegyig. Nem, csak
         szeretnék felállni a Fal tetejére és lepisilni a világ széléről.
            Cersei hirtelen felállt.
            - A gyerekeknek nem kell hallgatniuk ezt a mocskot. Tommen, Myrcella, gyertek!
            Sebesen kivonult a reggelizőszobából. Kísérete és kicsinyei követték.
            Jaime Lannister elgondolkodva figyelte testvérét azokkal a hűvös, zöld szemekkel.
            - Stark sohasem lenne hajlandó elhagyni Derest, miközben a fia a halál mezsgyéjén lebeg.
            - Megteszi, ha Robert ezt parancsolja - mondta Tyrion. - Robert pedig ezt fogja parancsolni.
         Lord Eddard semmit sem tehet a fiúért.
            - Véget vethetne a gyötrelmeinek - felelte Jaime. - Én megtenném, ha az én fiam volna. Ez ke-
         gyelem lenne.
            - Nem javaslom, hogy ezt Lord Eddardnak is megemlítsd, kedves bátyám - jegyezte meg
         Tyrion. - Esetleg nem venné jó néven.
            - Még ha életben marad is a fiú, nyomorék lesz. Rosszabb, mint egy nyomorék. Egy torzó. In-
         kább a tiszta halál.
            Tyrion olyan vállrándítással válaszolt, ami kiemelte vállai ferdeségét.
            -  A torzók mellett szólva - kezdte -, hadd adjak hangot ellenvéleményemnek. A halál olyan
         szörnyen végleges, míg az élet tele van lehetőségekkel.
            Jaime elmosolyodott.
            - Megátalkodott kis ördögfióka vagy, nem gondolod?
            - Ó, igen - ismerte el Tyrion. - Remélem, a fiú felébred. Rettentően érdekelne, mi mondanivaló-
         ja van.
            Bátyja mosolya lehervadt, mintha savanyú tejet ivott volna.
            - Tyrion, édes öcsém! - mondta sötéten. - Vannak alkalmak, amikor okot adsz rá, hogy elgon-
         dolkodjam, kinek az oldalán is állsz valójában.
            Tyrion szája tele volt kenyérrel és hallal. Húzott egyet az erős fekete sörből, hogy leöblítse, és
         komiszul Jaime-re vigyorgott.
            - Na de Jaime, kedves bátyám! - mondta neki. - Megbántasz. Tudod, mennyire szeretem a csalá-
         domat!


























                                                                                               61
   53   54   55   56   57   58   59   60   61   62   63