Page 55 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TYRION

Valahol Deres hatalmas kőútvesztőjében egy farkas vonyított. A hang úgy függött a kastély fe-
lett, mint egy gyászlobogó.
Tyrion Lannister felnézett a könyvből, amit olvasott, és megborzongott, bár a könyvtár barátsá-
gos és meleg volt. Van valami a farkasüvöltésben, ami kiragadja az embert az őt körülvevő való-
ságból, és amitől hirtelen elméjének sötét erdejében találja magát, amint meztelenül rohan a falka
elöl.
Amikor a rémfarkas újra felüvöltött, Tyrion lecsapta a könyv nehéz bőrfedelét. A mű egy régóta
halott mester értekezése volt az évszakok váltakozásáról. Keze fejével eltakart egy ásítást. Olvasó-
lámpájának lángja már csak pislákolt, az olaj majdnem teljesen kifogyott belőle, hiszen a hajnal fé-
nye már beszűrődött a magas ablakokon. Egész éjjel olvasott, de ebben semmi különös nem volt.
Tyrion Lannister nem sokat törődött az alvással.
Lábai elgémberedtek és fájtak, ahogy lekászálódott a padról. Egy kicsit megmasszírozta őket,
hogy visszatérjen beléjük az élet és nehézkesen az asztalhoz sántikált, ahol a septon horkolt halkan,
fejét egy nyitott könyvön nyugtatva. Tyrion a címre pillantott. Aethelmure Nagymester élete: nem
is csoda.
- Chayle - szólalt meg lágyan. A fiatalember felkapta a fejét, zavartan pislogott, rendje kristály-
dísze pedig vadul himbálózott ezüstláncán.
- Megyek, megreggelizem. Tegyél róla, hogy a könyvek visszakerüljenek a polcra! Óvatosan
bánj a valyriai tekercsekkel, a pergamen nagyon száraz. Ayrmidon „Hadigépezetek" című műve
meglehetősen ritka, és a tiéd az egyetlen teljes példány, amit eddig láttam.
Chayle még mindig félálomban meredt rá. Tyrion türelmesen megismételte az instrukciókat,
majd vállon veregette a septont és otthagyta a feladataival.
Odakint Tyrion teleszívta a tüdejét a hideg hajnali levegővel és megkezdte körülményes le-
ereszkedését a könyvtártorony külső oldalán körbefutó meredek lépcsőkön. Lassan haladt, a lép-
csőfokok magasak és keskenyek, lábai pedig rövidek és görbék voltak. A felkelő nap még nem vi-
lágította meg Deres falait, de az emberek már kint voltak az alant elterülő udvaron. Sandor Clegane
reszelős hangja hatolt fel hozzá.
- A fiú régóta haldoklik. Örülnék, ha gyorsabban tenné.
Tyrion letekintett és megpillantotta a Vérebet, ahogy az ifjú Joffrey herceggel ácsorog, miköz-
ben fegyverhordók nyüzsögnek körülöttük.
- Legalább csendben hal meg - felelte a herceg. - A farkas viszont iszonyatos lármát csap. Alig
tudtam aludni az éjjel.
Clegane hosszú árnyékot vetett a keményre döngölt földre, ahogy a fegyvernöke a fejére húzta a
fekete sisakot.
- Elnémítom a dögöt, ha úgy kívánod - mondta a nyitott sisakrostélyon keresztül. Legénye kar-
dot nyomott a kezébe. A lovag a hideg reggeli levegőbe hasítva próbálgatta a fegyver súlyát. Mö-
götte az udvar fémnek csapódó fém csilingelésétől zengett.
A javaslat láthatóan tetszett a hercegnek.
- Küldj egy kutyát, hogy végezzen ezzel a döggel! - kiáltotta. - Derest úgy ellepik a farkasok,
hogy a Starkok aligha hiányolnának egyet közülük.
Tyrion leugrott az utolsó lépcsőfokról az udvarra.
- Engedelmeddel különvéleményemnek adnék hangot, unokaöcsém - mondta a hercegnek. - A
Starkok hatnál tovább is tudnak számolni. Nem úgy, mint néhány herceg, akiket megnevezhetnék.
Joffreyba legalább annyi jólneveltség szorult, hogy elpiruljon.
- Egy hang a semmiből - szólalt meg Sandor. Kikukucskált a sisak alól és jobbra-balra tekintge-
tett. - A levegő szellemei!
A herceg nevetett, mint mindig, amikor a testőre ezt a komédiát játszotta. Tyrion már hozzászo-
kott.

58