Page 63 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

DAENERYS

Daenerys Targaryen rettegéssel és barbár pompával ment hozzá Khal Drogóhoz egy Pentos fala-
in kívül elterülő mezőn, mert a dothrakiak hite szerint egy férfi életében minden fontos dolognak a
szabad ég alatt kell megtörténnie.
Drogo odarendelte a khalasarját, hogy vegyenek részt a szertartáson, s ők eljöttek: negyvenezer
dothraki harcos és megszámlálhatatlanul sok asszony, gyerek és rabszolga. A város falain kívül tá-
boroztak le hatalmas csordáikkal, fűből szőttek palotákat, mindent megettek, ami az útjukba került
és Pentos jóravaló népe napról napra egyre nyugtalanabb lett.
- A tanács megduplázta a város őrségét - közölte velük Illyrio egy nagy tál mézes kacsa és erős
narancssárga bors mellett egyik éjjel Drogo szállásán. A khal csatlakozott a khalasarhoz, birtokát
pedig Daenerys és bátyja rendelkezésére bocsátotta az esküvő napjáig.
- Jobb lenne minél előbb megházasítani Daenerys hercegnőt, mielőtt Pentos vagyonának felét
zsoldosok és orgyilkosok kótyavetyélik el! - tréfálkozott Ser Jorah Mormont. A száműzött lovag
aznap éjjel ajánlotta fel kardját a fivérének, amikor Danyt eladták Khal Drogónak. Viserys öröm-
mel elfogadta. Mormont azóta is állandó társuk volt.
Illyrio tanácsos könnyedén felnevetett villás szakálla mögött, de Viserys még csak el sem moso-
lyodott.
- Holnap az övé lehet, ha akarja - mondta a fivére. Danyre pillantott, ő pedig lesütötte a szemét.
- Persze csak akkor, ha megfizeti az árát.
Illyrio lustán intett a kezével. Kövér ujjain gyűrűk csillogtak.
- Már mondtam neked, mindent elrendeztem. Bízz bennem! A khal koronát ígért neked, s meg is
fogod kapni.
- Igen, de mikor?
- Amikor a khal úgy dönt - felelte Illyrio. - Először elveszi a lányt, majd miután övé lett, át kell
vonulnia a síkságon és be kell mutatnia őt a dosh khaleennek Vaes Dothrakban. Talán azután. Ha
az előjelek megfelelnek a háborúhoz.
Viserysben forrongott a nyugtalanság.
- Szarok a dothrakiak előjeleire. A Bitorló apám trónján ül. Meddig kell várnom?
Illyrio megvonta a vállát.
- Életed legnagyobb részében vártál, nagy király. Mit számít még néhány hónap, még néhány
év?
Ser Jorah, aki keleten egészen Vaes Dothrakig eljutott, helyeslően bólintott.
- Azt tanácsolom, felség, légy türelmes! A dothrakiak hűek maradnak az adott szavukhoz, de
mindent a maga idejében tesznek. Egy alacsonyabb rangú ember kérhet szívességet a khaltól, de
semmi szín alatt nem követelheti rajta.
Viserys felhorkant.
- Vigyázz a nyelvedre, Mormont, mert kivágatom! Én nem vagyok alacsonyabb rangú ember,
én a Hét Királyság törvényes uralkodója vagyok. A sárkány nem kér.
Ser Jorah tisztelettudóan lesütötte a szemét. Illyrio rejtelmesen mosolygott és leszakította a ka-
csa egyik szárnyát. Méz és zsír folyt az ujjaira és csepegett a szakállára, ahogy beleharapott a lágy
húsba. Nincsenek már sárkányok, gondolta Dany, miközben a bátyját figyelte, bár ezt nem merte
volna hangosan kimondani.
Akkor éjjel mégis egy sárkányról álmodott. Viserys ütötte, bántotta őt. Meztelen volt és esetlen-
nek érezte magát a félelemtől. Megpróbált elfutni előle, de a teste merev volt és suta. A fiú megint
megütötte. Megbotlott és elesett.
- Felébresztetted a sárkányt! - kiabálta, miközben újra és újra belerúgott. - Felébresztetted a sár-
kányt, felébresztetted a sárkányt! - combjai ragacsosak voltak a vértől. Behunyta a szemét és nyö-
szörgött. Mintegy feleletként rettenetes hang hasított a levegőbe, mintha valami szétrepedne, majd
óriási tűz ropogása hallatszott. Amikor újra odanézett, Viserys eltűnt, hatalmas lángoszlopok emel-

66