Page 10 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

PROLÓGUS
ket az embereket. - Körülnézett. - Fel a fára! Gyorsan! Keress tüzet a távolban!
Will szótlanul elfordult. Semmi értelme sem volt vitatkozni. A szél vágtatott, átfújt rajta. Oda-
ment egy fához, egy lombsátoros szürke-zöld őrszemhez és elkezdett felmászni rá. A kezei nemso-
kára ragacsosak voltak a fa nedveitől és szinte elveszett a tüskék között. A félelem úgy ülte meg a
gyomrát, mint valami étel, amelyet nem képes megemészteni. Elsuttogott egy imát az erdők névte-
len isteneihez és előhúzta tőrét a tokjából. A fogai közé vette, hogy mindkét keze szabadon marad-
jon a mászáshoz. A hideg vas íze a szájában biztonságérzetet nyújtott.
Odalent az uracska váratlanul felkiáltott.
- Ki van ott? - hallotta Will a bizonytalan hangot. Abbahagyta a mászást, fülelt és meresztette a
szemét.
Az erdő válaszolt: a levelek zizegése, a patak jeges csobogása, egy hóbagoly távoli huhogása.
A Mások nem adtak hangot.
Will mozgást látott a szeme sarkából. Halovány formák siklottak a fák között. Elfordította a fe-
jét és egy fehér árnyat pillantott meg a sötétben. Aztán eltűnt. Az ágak lágyan lengedeztek a szél-
ben faujjaikkal karmolászva egymást. Will szája kinyílt, hogy figyelmeztesse társát, a szavak azon-
ban mintha a torkába fagytak volna. Lehet, hogy tévedett. Talán csak egy madár volt az, a hó tük-
röződése, a holdfény trükkje. Mit is látott valójában?
- Will, hol vagy? - kiáltott fel hozzá Ser Waymar. - Látsz valamit? - Lassan körbefordult, hirte-
len óvatossá válva, karddal a kezében. Ő is érezte őket, ahogyan Will. Semmit sem lehetett látni. -
Válaszolj! Miért van ilyen hideg?
Tényleg hideg volt. Will reszketve még jobban szorította a fatörzset. Az arca erősen hozzáta-
padt. Magán érezte az édes, ragacsos nedvet.
Egy árny vált ki az erdő sötétjéből és megállt Royce előtt. Magas volt, szikár, kemény, mint a
régi csont, húsa pedig sápadt, mint a tej. A páncélja mintha változtatta volna a színét, ahogy moz-
gott. Az egyik pillanatban még fehér volt, mint a frissen esett hó, a másikban pedig már fekete,
mint az árnyék, s mindenhol a fák mély szürkészöldje pettyezte. A mintázatok úgy cikáztak minden
egyes lépésnél, mint holdfény a vízen.
Will hallotta, ahogy hosszú, sípoló hang kíséretében Ser Waymar Royce tüdejéből minden leve-
gő kiszalad. - Ne merj közelebb jönni! - figyelmeztette az árnyat fiatalúr. A hangja elcsuklott, mint
egy kisfiúé. Hosszú fekete köpenyét hátravetette a vállán, hogy karjait szabaddá tegye a küzdelem-
re és kardját két marokra fogta. A szél elállt. Nagyon hideg volt.
A Más nesztelen léptekkel suhant előrébb. A kezében olyan kardot tartott, amilyenhez foghatót
Will még sohasem látott. Emberi fémet nem használtak annak a kardnak a kovácsai. Életre kelt raj-
ta a holdfény, áttetsző volt, olyan vékony kristályszilánknak látszott, hogy az éle felől nézve szinte
eltűnt. A fegyver halovány kéken derengett az élein játszó szellemfénnyel, és Will érezte, hogy
minden pengénél élesebb.
Ser Waymar bátran szembeszállt vele.
- Akkor táncoljunk! - kardját kihívóan a feje fölé emelte. Kezei remegtek a súlytól, vagy talán a
hidegtől. Mégis, ebben a pillanatban Will már nem egy fiúnak látta, hanem egy férfinak az Éjjeli
Őrségből.
A Más megtorpant. Will látta a szemeit. Kékek voltak, kékebbek és mélyebbek, mint bármilyen
emberi szem, olyan kék, hogy szinte égettek, akár a jég. A magasba emelt kardra meredtek és néz-
ték a fémen hidegen elömlő holdfényt. Egy szívdobbanásnyi ideig reménykedni kezdett.
Halkan váltak ki az árnyékokból. Az első ikertestvérei voltak. Hárman... négyen... öten... Lehet,
hogy Ser Waymar érezte a hideget, amit magukkal hoztak, de nem láthatta, nem hallhatta őket.
Willnek figyelmeztetnie kellett. Ez volt a kötelessége. És a halálos ítélete is, ha megteszi. Megre-
megett, még szorosabban lapult a fához és csendben maradt.
A sápadt penge süvítve szelte a levegőt.
Ser Waymar a saját acélját szegezte szembe vele. Amikor a pengék összecsaptak, nem hallat-
szott fém csilingelése fémen, csak egy magas, vékony hang az érzékelhetőség határán, mint egy
fájdalomtól vonyító állat hangja. Royce hárított egy második csapást, aztán egy harmadikat is, majd

13