Page 12 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

BRAN

A reggel tisztán és hidegen köszöntött be, ropogós nyersessége a nyár végének közeledtét jelez-
te. Hajnalhasadáskor indultak útnak, hogy megnézzék egy ember lefejezését. Húszan voltak és
Bran izgatottan lovagolt közöttük. Ez volt az első alkalom, hogy elég idősnek ítélték ahhoz, hogy
elkísérje apjaurát és fivéreit a király igazságtételének megtekintésére. A nyár a kilencedik, Bran
maga pedig a hetedik évében járt.
A férfit egy kis tömlöcben tartották a hegyen, megkötözve. Robb biztos volt benne, hogy a va-
dak közül való és kardját Mance Raydernek, a Falon Túli Királynak ajánlotta. Bran libabőrös lett,
ha erre gondolt. Eszébe jutottak a történetek, amiket Öreg Nan mesélt neki a kandalló mellett. A
vadak kegyetlen emberek, mondta, rabszolgatartók, gyilkosok és tolvajok. Óriásokkal és vámpí-
rokkal barátkoznak, leánygyermekeket rabolnak el az éj leple alatt, vért isznak fényes ivókürtökből.
Asszonyaik a Másokkal hálnak a Hosszú Éjszaka leple alatt és szörnyű, félig-ember utódokat hoz-
nak a világra.
A férfi azonban, aki karjánál és lábánál fogva a rácshoz bilincselve várta a király ítéletét, öreg
volt és vézna, s nem sokkal magasabb Robbnál. Mindkét fülét és egy ujját elveszítette a fagy miatt
és teljesen feketébe volt öltözve, mint az Éjjeli Őrség testvérei. Csak az ő bundája rongyos volt és
foltok éktelenítették.
Emberek és lovak lehelete keveredett össze és gőzölgött a hideg reggeli levegőben, ahogy Bran
apja levágatta a férfit a rácsról, és maga elé hozatta. Robb és Jon egyenesen és mozdulatlanul ültek
a nyeregben. Bran köztük ült a póniján és megpróbált többnek látszani hétévesnél, megpróbált úgy
tenni, mintha már többször végignézte volna ezt. Lágy szellő fújt át a tömlöc kapuján. Fejük felett
Deres Starkjainak lobogója csapkodott a levegőben: egy jeges mezőn rohanó szürke farkas.
Bran apja ünnepélyesen ült a nyeregben, hosszú barna haját borzolta a szél. Gondosan nyírt sza-
kállába már fehér szálak vegyültek, s ettől idősebbnek látszott harmincöt événél. Szürke szemei
zord pillantásokat vetettek a mai napon és egyáltalán nem annak a férfinak látszott, aki este a tűz
mellett fog üldögélni és halkan mesélget majd a hősök idejéről és az erdő gyermekeiről. Levetette
apa-arcát, gondolta Bran és Deres Lord Starkjáét öltötte fel helyette.
Kérdéseket tettek fel és feleletek hangzottak el ott a csípős reggeli hidegben, de Bran később
nem tudta pontosan felidézni, miről is volt szó. Apja végül parancsot adott és két őr a tér közepén
elhelyezett vasfa tuskóhoz vonszolta a rongyos embert. A fejét erővel lenyomták a kemény fekete
fára. Lord Eddard Stark leszállt a nyeregből, nevelt fia, Theon Greyjoy pedig előhozta a kardot. Ezt
a kardot Jégnek hívták. Olyan széles volt, mint egy férfi keze és még Robb magasságánál is hosz-
szabb. A penge valyriai acélból készült. Varázslattal kovácsolták és sötét volt, mint a füst. Semmi-
lyen penge éle nem volt fogható a valyriai acéléhoz.
Apja lehúzta a kesztyűjét és odaadta testőrkapitányának, Jory Casselnek. Mindkét kezével meg-
ragadta Jeget és így szólt:
- Robert, a Baratheon ház fia, aki első ezen a néven, az andalok, Rhoynar és az Elsők királya, a
Hét Királyság Ura és a Birodalom Védelmezője nevében, Eddard, a Stark ház fia, Deres ura és
Észak Kormányzója szava által ezennel halálra ítéllek! - magasan a feje fölé emelte a pallost.
Bran törvénytelen testvére, Havas Jon közelebb húzódott.
- Jól fogd a pónit! - suttogta. - És ne fordulj el! Apánk tudni fogja, ha elfordulsz.
Bran jól megfogta a pónit és nem fordult el.
Apja egyetlen biztos suhintással leválasztotta a fejet. Vér fröcskölt a hóra, vörösen mint a bor.
Az egyik ló felágaskodott és keményen meg kellett fogni, hogy visszatartsák a meneküléstől. Bran
képtelen volt levenni a szemét a vérről. A hó a tuskó körül mohón itta magába és a szeme előtt vö-
rösödött egyre mélyebbre.
A fej megpattant egy vastag gyökéren és elgurult. Greyjoy lába közelében állt meg. Theon a ti-
zenkilencedik évében járó ösztövér, sötét hajú ifjú volt, aki mindent szórakoztatónak talált. Felne-
vetett, csizmáját a fejre helyezte és belerúgott.

15