Page 14 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

BRAN
Ekkor tűnt fel Jon az előttük lévő dombtetőn, vadul integetve és kiabálva feléjük.
- Apa, Bran, gyertek gyorsan! Nézzétek, mit talált Robb! - majd újra eltűnt.
Jory lovagolt melléjük.
- Baj van, uram?
- Kétségtelenül - válaszolta a lord. - Jöjj, hadd lássuk, ezúttal miféle rosszaságot ástak elő a fia-
im! - Lovát ügetésre sarkallta. Jory, Bran és a többiek követték őket.
Robbot a folyóparton találták, északra a hídtól. Jon még mindig lova nyergében ült mellette. A
késő nyári hóesés igen sűrű volt ebben a holdciklusban. Robb térdig állt a fehérségben, csuklyáját
hátratolta, így a napfény megcsillant a haján. Valamit tartott a kezében, miközben izgatott hangon
suttogott a másik fiúval.
A lovasok óvatosan közeledtek a part melletti csapásokon, szilárd pontokat keresve a hótól be-
takart, egyenetlen talajon. Elsőként Jory Cassel és Theon Greyjoy érték el a fiúkat. Greyjoy neve-
tett és viccelődött lovaglás közben. Most Bran hallotta, hogy a lélegzete is elakad.
- Az istenekre! - kiáltotta és igyekezett féken tartani lovát, miközben a kardja után kapott.
Jory kardja már a kezében villant.
- Robb, gyere el onnét! - szólt rá. Lova felágaskodott alatta.
A fiú elvigyorodott és felpillantott a kezében tartott csomagból.
- Nem bánt - mondta. - Halott, Jory.
Bran addigra már égett a kíváncsiságtól. Gyorsabb vágtára ösztökélte volna a pónit, apja utasítá-
sára azonban leszálltak a nyeregből a híd mellett és gyalog indultak el. Bran leugrott és előresza-
ladt.
Addigra Jon, Jory és Theon Greyjoy is leszálltak a lóról.
- Mi a kénköves pokol ez? - kérdezte Greyjoy.
- Egy farkas - válaszolta neki Robb.
- Egy szörnyszülött! - mondta Greyjoy. - Nézd mekkora!
Bran szíve vadul kalapált a mellkasában, ahogy bátyja mellé gázolt egy derékig érő csapáson.
Nagy, sötét alak hevert félig eltemetve a véres hóban, halotti pózba merevedve. Bozontos, szür-
ke bundájában jég képződött és az enyészet enyhe szaga lengte körül, mint egy nőt a parfümje.
Bran üres, féregjárta szemgödröket és sárga fogakkal teli széles pofát látott. Amitől azonban el-
akadt a lélegzete, a lény mérete volt. Nagyobb volt a pónijánál, kétszer akkora, mint a legnagyobb
véreb apja óljaiban.
- Ez nem szörnyszülött - szólalt meg Jon nyugodtan. - Ez egy rémfarkas. Nagyobbra nőnek,
mint a másik fajta.
- Kétszáz éve nem láttak rémfarkast a Faltól délre - mondta Theon Greyjoy.
- Én most látok egyet - válaszolta Jon.
Bran elszakította a tekintetét a szörnyetegtől. Ekkor vette észre a csomagot Robb karjaiban. Fel-
kiáltott meglepetésében és közelebb húzódott. A kölyök apró, szürkésfekete bundagombóc volt.
Még a szemei sem nyíltak ki. Orrával vakon döfködte Robb mellét, ahogy a fiú dédelgette. Tejet
keresett a bőrök között és vékony hangon, kétségbeesetten nyöszörgött. Bran habozva kinyújtotta a
kezét.
- Rajta - biztatta Robb -, megérintheted!
Bran gyorsan, idegesen megsimogatta a kölyköt, majd elfordult, amint Jon megszólalt.
- Tessék - féltestvére egy második kölyköt nyomott a kezébe. - Öt van belőlük - Bran leült a hó-
ban és az arcához emelte a farkaskölyköt. A bundája meleg és puha volt.
- Szabadon kószáló rémfarkasok a királyságban, ennyi év után - morogta Hullen, a lovászmes-
ter. - Nem tetszik ez nekem.
- Ez jel - jegyezte meg Jory.
Bran apja összeráncolta a homlokát.
- Ez csak egy döglött állat, Jory - mondta neki, de látszott rajta, hogy gondban van. A hó meg-
csikordult a csizmatalpa alatt, ahogy megkerülte a tetemet. - Tudjuk, mi végzett vele?
- Van valami a torkában - válaszolta Robb büszkén, hogy már azelőtt rájött a megoldásra, mie-

17