Page 15 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TRÓNOK HARCA
lőtt apja egyáltalán kérdezte volna. - Ott, éppen a pofája alatt.
Apja letérdelt és a kezével tapogatózni kezdett az állat feje alatt. Rántott egyet valamin és fel-
emelte, hogy mindenki láthassa. Lábnyi hosszú véres, törött ágú agancsot tartott a kezében.
Hirtelen csend ereszkedett a társaságra. A férfiak nyugtalanul nézték az agancsot. Egyikük sem
mert megszólalni. Még Bran is érzékelte a félelmüket, bár nem tudta mire vélni.
Apja félredobta az agancsdarabot és a hóban törölte a kezét.
- Meglep, hogy elég ereje volt még, hogy fialjon - szólalt meg. Hangja megtörte a varázst.
- Talán nem volt neki - mondta Jory. - Hallottam történeteket... Lehet, hogy az anyaállat már
nem élt, amikor a kölykök jöttek.
- Halott anyától születtek - jegyezte meg valaki. - Rossz előjel.
- Nem baj - válaszolta Hullen. - Rövidesen ők is halottak lesznek.
Bran ijedten kiáltott fel.
- Minél előbb, annál jobb! - helyeselt Theon Greyjoy. Előhúzta a kardját. - Add ide a szörnyet,
Bran!
A kis lény fészkelődni kezdett az ölében, mintha hallotta és megértette volna.
- Nem! - kiáltotta Bran elszántan. - Ő az enyém!
- Tedd el a kardod, Greyjoy! - utasította Robb. Egy pillanatig épp olyan tekintélyt parancsoló
volt, mint az apjuk, a lord, akivé egy nap ő is válik majd. - Megtartjuk ezeket a kölyköket.
- Ezt nem teheted, fiú - szólt rá Harwin, Hullen fia.
- Könyörületből kellene megölni őket - jelentette ki Hullen.
Bran apjára tekintett segítségért, de az válasz helyett csak rosszallóan összeráncolta a homlokát.
- Hullen igazat szól, fiam. Jobb a gyors halál, mint a hideg és az éhség kegyetlen végzete.
- Nem! - Bran érezte, hogy könnyek szöknek a szemébe és elfordította a fejét. Nem akarta elsír-
ni magát apja előtt.
Robb makacsul tiltakozott.
- Ser Rodrik vörös szukája a múlt héten megint kölykezett - mondta. - Kicsi az alom, csak két
kölyök maradt életben. Elég teje lesz.
- Széttépi őket, ha szopni próbálnak.
- Lord Stark - szólalt meg Jon. Furcsán hangzott, hogy apját ilyen hivatalosan szólítja meg. Bran
kétségbeesett reménykedéssel tekintett rá. - Öt kölyök van - mondta apjának. - Három hím, két nős-
tény.
- Mire célzol ezzel, Jon?
- Neked öt törvényes gyermeked van - válaszolta Jon. - Három fiad és két lányod. A rémfarkas
házad címere. Elrendeltetett, hogy gyermekeid megkapják ezeket a kölyköket, uram!
Bran látta, hogy apja arckifejezése megváltozik és látta, amint a többi férfi egymásra pillant.
Abban a pillanatban teljes szívével szerette Jont. Bran hétéves fejjel is megértette, mit tett a bátyja.
A számok csak azért jöttek ki jól, mert Jon kihagyta saját magát. Beleszámolta a lányokat, bele-
számolta még Rickont, a csecsemőt is, de kihagyta a fattyút, aki a Havas vezetéknevet viselte, a
nevet, amelyet a szokás előirt mindazok számára itt fent északon, akik szerencsétlenségükre saját
név nélkül jöttek a világra.
Apjuk is megértette.
- Magadnak nem akarsz kölyköt, Jon? - kérdezte lágyan.
- A rémfarkas a Stark ház lobogóját ékíti - válaszolta Jon. - Én nem vagyok Stark, apám.
A lord elgondolkodva szemlélte Jont. A beállt csendet Robb törte meg.
- Magam fogom felnevelni, apám - ígérte. - Meleg tejjel itatok át egy törölközőt és azzal fogom
szoptatni.
- Én is! - visszhangozta Bran.
Apjuk hosszan és figyelmesen méregette fiait.
- Könnyű mondani, de nehezebb megtenni. Márpedig nem engedem, hogy ezzel raboljátok a
szolgálók idejét. Ha akarjátok ezeket a kölyköket, valóban nektek kell etetnetek őket. Megértetté-
tek?

18