Page 102 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

CATELYN
kell érintenie, hogy megnyugtassa magát.
- Most el kell érnünk a király fegyvermesterét és reménykednünk kell, hogy megbízható.
- Ser Aron Santagar hiú, de becsületes ember - Ser Rodrik keze arcára tévedt, hogy szokása sze-
rint megsimítsa a szakállát, de újból rá kellett döbbennie, hogy ilyen dísszel már nem rendelkezik.
Zavarba jött. - Igen, ismerős lehet neki a penge... de úrnőm, amint partra léptünk, veszélyben va-
gyunk, és vannak olyanok az udvarban, akik felismerik az arcodat.
Catelyn szája összeszorult.
- Kisujj - mormolta.
Felsejlett előtte az arca: egy fiúé, bár már nem volt az. Az apja évekkel ezelőtt meghalt, s így
most ő volt Lord Baelish, ám ennek ellenére még mindig Kisujjnak hívták. A fivére, Edmure adta
neki ezt a nevet sok évvel ezelőtt, Zúgóban. A családja szerény birtokai az Ujjak legkisebb félszi-
getén terültek el, Petyr pedig maga is vékony és alacsony volt a korához képest.
Ser Rodrik megköszörülte a torkát.
- Lord Baelish egyszer... ah - gondolatai bizonytalanul elkalandoztak az udvarias kifejezést ke-
resve.
Catelyn már túl volt a finomkodáson.
- Az apám kísérője volt. Együtt nőttünk fel Zúgóban. A fivéremként szerettem, de az ő szeretete
irántam... több volt, mint testvéri. Amikor bejelentették, hogy Brandon Starkhoz adnak, Petyr pár-
bajra hívta a kezemért. Őrültség volt. Brandon húszéves volt, Petyr alig tizenöt. Könyörögnöm kel-
lett Brandonnak, hogy kímélje meg az életét. Elengedte egy sebhellyel. Azután az apám elküldte.
Azóta nem láttam. - Felemelte az arcát a szélbe, mintha a hideg vízpermet elmoshatná az emlékeit.
- Írt nekem Zúgóba, miután Brandont megölték, de a levelet olvasatlanul elégettem. Akkor már tud-
tam, hogy Ned feleségül vesz engem a bátyja helyében.
Ser Rodrik ujjai megint a nem létező pofaszakáll után matattak.
- Kisujj most a kistanácsban ül.
- Tudtam, hogy magas pozícióba fog jutni - mondta Catelyn. - Mindig okos volt, még kisfiúként
is, de egy dolog okosnak lenni, s más bölcsnek. Kíváncsi vagyok, mit tettek vele az évek.
Magasan a fejük felett az őrszem elkiáltotta magát. Moreo kapitány tolakodott a fedélzetre, pa-
rancsokat adott és a Vihartáncoson lázas mozgolódás támadt körülöttük, ahogy Királyvár feltűnt a
látóhatáron a három magas domb tetején.
Catelyn tudta, hogy háromszáz évvel ezelőtt azokat a magaslatokat erdő borította és csak kis-
számú halásznép éldegélt a Feketevizű Folyó északi partján, ott, ahol ez a mély, sebes vizű folyó a
tengerbe ömlik. Aztán Hódító Aegon kihajózott Sárkánykőről. Ez volt az a hely, ahol a serege part-
ra szállt, s itt, a legmagasabb domb tetején építette első, fából és földből összetákolt, hevenyészett
erősségét.
A város ma elfoglalta az egész partot. Ameddig csak az asszony szeme ellátott, házak, kertek,
magtárak, kőből épült raktárak, fából készült vendéglők és elárusítóhelyek, kocsmák, temetők és
bordélyok húzódtak, egymás hegyén-hátán. Még ebből a távolságból is jól lehetett hallani a halpiac
nyüzsgését. Az épületek között széles, fákkal szegélyezett utak húzódtak, mellettük kanyargós mel-
lékutak és olyan szűk sikátorok futottak szerteszét, hogy két ember csak oldalazva haladhatott el
egymás mellett. Visenya dombját Baelor Nagy Szentélye koronázta meg hét kristálytornyával. A
város másik végén, Rhaenys dombján meredeztek a Sárkányfészek megfeketedett falai a hatalmas,
omladozó kupolával. Bronz kapui immár egy évszázada zárva voltak. A Nővérek Utcája húzódott
közöttük nyílegyenesen. A távolban a város magas és erős falai emelkedtek.
Vagy száz kisebb-nagyobb rakpart helyezkedett el a vízparton, a kikötő pedig zsúfolásig megtelt
hajókkal. Mélytengeri halászhajók és gyors, belvízi csónakok jöttek és mentek, révészek eveztek
oda-vissza a Feketevizű Folyón át, kereskedőgályák rakodták ki Braavosból, Pentosból és Lysből
származó áruikat. Catelyn észrevette a királyné díszes lakóhajóját kikötve egy Ibben kikötőjéből
származó, nagy hasú bálnavadászhajó mellett. A hajótest feketéllett a kátránytól. Feljebb a folyón
tucatnyi kecses, aranyozott hadihajó pihent bevont vitorlákkal a dokkokban. A víz kegyetlen vas
döfőorrukat nyaldosta.

105