Page 101 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

CATELYN

- Egy órán belül elérjük Királyvárat.
Catelyn visszafordult a korláttól és mosolyt erőltetett az arcára.
- Az evezőseid nagyon jól dolgoztak, kapitány. Mindegyikük egy-egy ezüst szarvast kap majd
hálám jeléül.
Moreo Tumitis kapitány kisebb meghajlással tisztelte meg az asszonyt.
- Túl nagylelkű vagy, Lady Stark. A megtiszteltetésen kívül, hogy egy ilyen nagy úrnőt vihet-
tek, nincs szükségük más jutalomra.
- De azért, gondolom, elfogadják majd az ezüstöt.
Moreo elmosolyodott.
- Ahogy kívánod - folyékonyan beszélte a Közös Nyelvet, csak elvétve lehetett felfedezni egy
kevés tyroshi akcentust. Már harminc éve hajózott a keskeny tengeren - mesélte az asszonynak -
evezősként, szállásmesterként, majd végül saját kereskedőgályái kapitányaként. A kétárbocos, hat-
vanevezős Vihartáncos a negyedik, s egyben leggyorsabb hajója volt.
Mindenképpen ez volt a legalkalmasabb rendelkezésre álló hajó a Fehér Öbölben, amikor
Catelyn és Ser Rodrik Cassel kimerítő vágta után megérkeztek. A tyroshiak hírhedtek voltak kap-
zsiságukról, s Ser Rodrik amellett kardoskodott, hogy béreljenek inkább egy halászbárkát valahol a
Három Nővér szigetcsoporton, de Catelyn ragaszkodott a gályához. Jól is tette. A szél az út legna-
gyobb részén szembefújt velük, s a gálya evezői nélkül valószínűleg még mindig az Ujjak környé-
kén küszködtek volna, így pedig Királyvár, útjuk célja felé suhantak.
Olyan közel van, gondolta az asszony. Az ujjai még mindig fájdalmasan lüktettek a vászonkötés
alatt, ott, ahol a tőr megsebezte. Az asszony úgy érezte, ez a fájdalom a korbácsa azért, nehogy
megfeledkezhessen küldetéséről. Bal keze két ujját nem tudta behajlítani, s a többi sem lesz már
olyan ügyes, mint azelőtt. Ez azonban még mindig elég alacsony ár volt Bran életéért.
Ser Rodrik ebben a pillanatban jelent meg a fedélzeten.
- Kedves barátom! - szólította meg Moreo zöld villás szakállán át. A tyroshiak kedvelték az
élénk színeket, még az arcszőrzet tekintetében is. - Örülök, hogy jobb állapotban látlak.
- Igen - bólintott Ser Rodrik. - Már majdnem két napja nem akarok meghalni - meghajolt
Catelyn felé. - Úrnőm.
Tényleg jobban festett. Egy árnyalatnyival talán soványabb lett, mióta kifutottak a Fehér Öböl-
ből, de majdnem régi önmaga volt ismét. A Bite erős szelei és a keskeny tenger viszontagságai kel-
lemetlenül érintették és majdnem átesett a korláton, amikor a vihar váratlanul rájuk támadt Sár-
kánykő mellett, de valahogy mégis megkapaszkodott egy kötélben, míg Moreo három embere meg
nem mentette, majd biztonságba nem helyezték a fedélközben.
- A kapitány éppen arról tájékoztatott, hogy hamarosan utunk végére érünk - mondta neki az
asszony.
Ser Rodrik arcán savanyú mosoly jelent meg.
- Máris? - furcsán nézett ki hatalmas fehér oldalszakálla nélkül. Valahogy kisebbnek, kevésbé
harciasnak és legalább tíz évvel idősebbnek hatott így, mégis ajánlatosnak látszott még a Bite-on
alávetnie magát az egyik hajós borotvájának, miután a szakáll már harmadszorra piszkolódott be
reménytelenül, mivel Ser Rodrik a korlát felett a kavargó szélbe öklendezett.
- Magatokra hagylak benneteket, hogy megtárgyalhassátok az ügyeiteket - mondta Moreo kapi-
tány. Meghajolt és távozott.
A gálya úgy suhant a vízen, mint egy szitakötő. Az evezők tökéletes ütemben emelkedtek és
süllyedtek. Ser Rodrik a korlátba kapaszkodott és végignézett az elhaladó partvonalon.
- Nem voltam éppen a legderekabb védelmező...
Catelyn megérintette a karját.
- Itt vagyunk, Ser Rodrik, teljes biztonságban. Ez az egyetlen dolog, ami igazán számít. -Merev
ujjai a köpeny alatt kutattak. A tőr még mindig az oldalán volt. Felfigyelt rá, hogy időnként meg

104