Page 105 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TRÓNOK HARCA
a pillantás élénk emlékeket ébresztett Catelynben. Rossz kölyök volt, de a csínyei után mindig
bűnbánó arcot vágott. Istenadta tehetsége volt hozzá. Az évek során nem sokat változott. Petyr kis-
termetű fiú volt, s kistermetű férfi vált belőle, egy-két hüvelykkel alacsonyabb volt még az asz-
szonynál is, karcsú és gyors, vonásai ugyanolyan élesek, zöld szemei ugyanolyan vidámak, mint
ahogy Catelyn emlékezetében élt. Most apró, hegyes kecskeszakállat viselt. Hajába ezüstös szálak
vegyültek, bár még harminc évét is szégyellte. Jól illettek a köpenyét díszítő ezüst poszátához. Már
gyermekként is imádta az ezüstöt.
- Honnét tudtad, hogy a városban vagyok? - kérdezte az asszony.
- Lord Varys mindenről tud - válaszolta Petyr ravaszkás mosollyal. - Rövidesen csatlakozik
hozzánk, de előbb szerettem volna négyszemközt találkozni veled. Nagyon régen volt, Cat. Hány
év is telt el azóta?
Catelyn nem vett tudomást a bizalmaskodásról. Fontosabb kérdések is voltak most.
- Tehát a Király Pókja talált rám?
Kisujj arca megrándult.
- Jobb, ha nem hívod így. Nagyon érzékeny. Gondolom, ez abból fakad, hogy herélt. Semmi
sem történik ebben a városban Varys tudta nélkül. Gyakran már azelőtt tud róla, hogy megtörténne.
Mindenfelé vannak besúgói. Kismadarai, ahogy hívja őket. Az egyik kismadara hallott a látogatá-
sodról. Szerencsére Varys nekem szólt először.
- Miért neked?
Megvonta a vállát.
- Miért ne nekem szólt volna? Pénzmester vagyok, a király saját tanácsadója. Selmy és Lord
Renly északra lovagoltak, hogy fogadják Robertet, Lord Stannis pedig Sárkánykőre ment. Csak
Pycelle mester és én maradtunk. A választás oka nyilvánvaló. Varys tudja, hogy mindig a nővéred,
Lysa barátja voltam.
- És arról tud Varys, hogy...
- Lord Varys mindenről tud... kivéve azt, hogy miért vagy itt - felhúzta a szemöldökét. -Miért
vagy itt?
- Egy feleség vágyódhat a férje után, ha pedig egy anya a lányai közelében szeretne lenni, ki
mondhat nemet neki?
Kisujj nevetett.
- Óh, nagyon jó, hölgyem, de kérlek, ne várd tőlem, hogy ezt el is higgyem! Túl jól ismerlek.
Hogy is hangzottak azok a Tully jelszavak?
Az asszony torka kiszáradt.
- Család, Kötelesség, Becsület - ismételte mereven. Tényleg túl jól ismerte.
- Család, Kötelesség, Becsület - visszhangozta a férfi. - Ezek mindegyike megkövetelte volna
tőled, hogy Deresben maradj, ahol a Segítőnk hagyott téged. Nem, hölgyem, valami történt. Ez a
hirtelen utazás bizonyos fokú sürgősségről árulkodik. Könyörgöm, engedd, hogy segítsek! Régi jó
barátoknak sohasem kellene habozniuk, hogy egymásra bízzák magukat. - Halk kopogtatás hallat-
szott az ajtón. - Lépj be! - szólt ki hangosan Kisujj.
A kövérkés férfit, aki belépett az ajtón, parfüm- és púderillat lengte körül és kopasz volt, mint
egy tojás. Aranyfonalból szőtt mellényt, alatta laza, bíborszín selyem köntöst, lábain pedig lágy,
hegyes bársonypapucsot viselt.
- Lady Stark - mondta, mindkét tenyerébe vonva az asszony kezét -, nagy öröm annyi év után
viszontlátni téged! - A tenyere puha és nyirkos volt, lehelete pedig orgonaillatot árasztott. - Óh,
szegény kezeid! Megégetted magad, drága hölgyem? Az ujjaid olyan törékenyek... a mi jó Pycelle
mesterünk csodálatos kenőcsöt készít, elküldjék egy üvegért?
Catelyn kihúzta az ujjait a férfi kezéből.
- Köszönöm, uram, de az én Luwin mesterem már ellátta a sérülésemet.
Varys meghajtotta a fejét.
- Mélységes bánattal hallottam a fiadról. És ilyen fiatalon! Az istenek kegyetlenek.
- Ebben egyetértünk, Lord Varys - felelte az asszony. A cím csak udvariasságból járt neki, mint

108