Page 106 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

CATELYN
a királyi tanács tagjának. Varys semminek sem volt az ura a pókhálón kívül és senkinek sem paran-
csolt, csak a besúgóinak.
Az eunuch kitárta puha kezeit.
- Reményeim szerint ennél több dologban is, drága hölgyem. Igen nagyra becsülöm férjedet, az
új Segítőt, s tudom, hogy mindketten igen szeretjük Robert királyt.
- Igen - erőltette meg magát Catelyn. - Teljes bizonyossággal.
- Soha királyt még úgy nem szerettek, mint a mi Robertünket - szólt bele Kisujj. Alattomosan
elmosolyodott. - Legalábbis Lord Varys információi szerint.
- Drága hölgyem - szólalt meg Varys mélységes aggodalommal. - Élnek emberek a Szabad Vá-
rosokban, akik csodálatos gyógyító erő birtokában vannak. Egyetlen szavadba kerül, s én elküldök
valamelyikükért drága Braned érdekében.
- Amit meg lehet tenni Branért, azt Luwin mester megteszi - mondta neki Catelyn. Nem akart
Branről beszélni. Nem itt és nem ezekkel az emberekkel. Kisujjban csak kevéssé bízott, Varysben
pedig egyáltalán nem. Nem fogja hagyni, hogy lássák a bánatát. - Lord Baelishtől tudom, hogy ne-
ked jár köszönet, amiért itt lehetek.
Varys kuncogott, mint egy kislány.
- Óh, igen attól tartok, én vagyok a bűnös. Remélem, megbocsátasz nekem, kedves hölgyem! -
kényelmesen elhelyezkedett az egyik széken és összetette a kezeit. - Ha nem túl nagy kérés, meg-
mutatnád nekünk a tőrt?
Catelyn Stark döbbenten bámult az eunuchra. Nem hitt a fülének. Tényleg egy pók volt, gondol-
ta dühösen, bájoló vagy még rosszabb. Olyan dolgokról volt tudomása, amelyekről senki sem tud-
hatott, hacsak...
- Mit tettetek Ser Rodrikkal? - kérdezte mérgesen.
Kisujj zavarba jött.
- Kezdem úgy érezni magam, mint a lovag, aki a lándzsája nélkül érkezik a csatába. Miféle tőr-
ről beszélünk? Kicsoda Ser Rodrik?
- Ser Rodrik Cassel Deres fegyvermestere - tájékoztatta Varys. - Biztosíthatlak, Lady Stark, az
égvilágon semmi sem történt a jó lovaggal. Valóban megjelent itt kora délután. Ser Aron
Santagarral találkozott a fegyvertárban és egy bizonyos tőrről beszélgettek. Napnyugta táján el-
hagyták a kastélyt és együtt elmentek abba a rettenetes patkányfészekbe, ahol megszállsz. Még
mindig ott vannak, a közös helyiségben iszogatnak és várják, hogy visszatérj. Ser Rodrik nagyon
elkeseredett, hogy nem talált ott.
- Hogy tudhatod mindezt?
- Kismadarak csipogják - felelte mosolyogva Varys. - Tudok bizonyos dolgokról, drága höl-
gyem. Ebben áll a hivatalom - vállat vont. - Nálad van a tőr, ugye?
Catelyn előhúzta a fegyvert a köpenyéből és az asztalra dobta a férfi elé.
- Itt van. A kismadaraid talán megsúgják majd a tulajdonosa nevét.
Varys erőltetett gyengédséggel emelte fel és hüvelykujját végighúzta az élén. Vér serkent ki a
bőrén, a férfi felkiáltott és visszaejtette a tőrt az asztalra.
- Óvatosan - mondta neki Catelyn. - Éles.
- Semminek sincs olyan éle, mint a valyriai acélnak - szólalt meg Kisujj, miközben Varys a vér-
ző ujját szopogatta és feddően meredt Catelynre. Kisujj könnyedén a kezébe fogta a fegyvert és ki-
próbálta a fogását. Feldobta a levegőbe és elkapta a másik kezével. - Lenyűgöző ez az egyensúly.
Meg akarod találni a tulajdonost, ez hát a célja látogatásodnak? Ehhez nincs szükséged Ser Aronra,
hölgyem. Egyenesen hozzám kellett volna jönnöd.
- És ha így teszek - kérdezte az asszony -, akkor mit mondtál volna nekem?
- Elmondtam volna neked, hogy mindössze egyetlen egy ilyen kés van Királyvárban - hüvelyk-
és mutatóujja közé csippentette a pengét, visszahúzta a válla mögé és csuklójának gyakorlott moz-
dulatával áthajította a szobán. A tőr mélyen belevágódott a tölgyfa ajtóba és rezegve megállt. -
Mégpedig az enyém.
- A tiéd? - ennek nem volt semmi értelme. Petyr nem volt ott Deresben.

109