Page 111 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TRÓNOK HARCA
Jon komoran bámult a kályhából felszálló füstre, ám Noye vastag ujjai megragadták az arcát és
a férfi felé fordították.
- Nézz rám, ha hozzád beszélek, fiú!
Jon ránézett. A páncélmesternek akkora mellkasa volt, mint egy söröshordó, ennek megfelelő
volt a hasa is. Arca közepén lapos, széles orr díszelgett, és mintha állandóan ráfért volna egy alapos
borotválkozás. Fekete gyapjútunikájának bal ujját kardot mintázó ezüst tű tűzte a ruha váll-
részéhez.
- A szavak nem teszik az anyádat szajhává. Az volt, ami volt, bármit mondjon is Varangy, nem
változtat rajta semmit. Tudod, vannak emberek a Falon, akiknek tényleg szajha volt az anyjuk.
Az én anyám nem, gondolta Jon csökönyösen. Semmit sem tudott az anyjáról, Eddard Stark so-
hasem beszélt róla. Mégis álmodott róla időnként, olyan gyakran, hogy szinte maga előtt látta az
arcát. Álmaiban gyönyörű volt és nemesi származású, a szemei pedig kedvesen ragyogtak felé.
- Azt hiszed, nehéz a sorsod, mert egy nagyúr fattya vagy? - folytatta a páncélmester. - Az a kö-
lyök, Jeren, egy septon zabigyereke, Cotter Pike anyja pedig egy kocsmai lotyó volt. Most ő paran-
csol a Keleti Őrségnek a Tenger mellett.
- Nem érdekel - közölte Jon. - Nem érdekelnek ők, nem érdekelsz te, vagy Thorne vagy Benjen
Stark vagy bárki más. Gyűlölök itt. Túl... hideg.
- Igen. Hideg, kemény és aljas. Ez a Fal és ilyenek az emberek, akik lakják. Nem olyan, mint a
szoptatós dajkád meséiben. Nos, szard le a meséket és szard le a szoptatós dajkádat! Így van és
kész, te pedig egész életedben itt leszel, akárcsak mindenki más.
- Élet - ismételte keserűen Jon. A páncélmester könnyen beszélt az életről. Neki volt. Csak azu-
tán bújt feketébe, miután fél karját elvesztette Viharvég ostrománál. Azelőtt Stannis Baratheonnál,
a király fivérénél dolgozott, mint kovács. Bejárta a Hét Királyságot egyik végétől a másikig, lako-
mázott, asszonyokat kergetett és száz csatában harcolt. Azt mondják, Donal Noye készítette Robert
király harci pörölyét, azt, amely pontot tett Rhaegar Targaryen életére a Három Folyónál. Minden
olyan dolgot megtett, amit Jon sohasem fog, majd amikor már öreg lett, jóval harmincon túl, köny-
nyebben megsérült egy csatabárdtól. A seb úgy elfertőződött, hogy végül az egész karjának búcsút
mondhatott. Csak akkor, megnyomorodva jött Donal Noye a Falra, amikor az élete már jóformán
véget ért.
- Igen, élet - mondta Noye. - Hosszú vagy rövid élet, rajtad múlik, Havas. Ha így folytatod to-
vább, meglásd, valamelyik testvéred még elvágja a torkodat egy éjjel.
- Ők nem a testvéreim - csattant fel a fiú. - Gyűlölnek, mert jobb vagyok náluk.
- Nem. Azért gyűlölnek, mert úgy viselkedsz, mint aki jobb náluk. Rád néznek és egy kastély-
ban nevelkedett fattyút látnak, aki azt hiszi magáról, hogy úrifiú - a páncélmester közelebb hajolt. -
Nem vagy az. Jól jegyezd meg! Havas vagy, nem Stark. Fattyú vagy és erőszakos.
- Erőszakos? - Jon alig jutott szóhoz. A vád olyan igazságtalan volt, hogy elakadt tőle a lélegze-
te. - Ők támadtak rám. Négyen.
- Az a négy, akit megaláztál az udvaron. Az a négy, aki valószínűleg fél tőled. Néztem, ahogy
harcolsz. Veled nem gyakorlás a küzdelem. Ha jól megélesítenéd a kardod, mindannyiukból szele-
telt hús lenne. Te is tudod, én is tudom, ők is tudják. Semmi esélyt nem hagysz nekik. Szégyenbe
hozod őket. Büszke vagy erre?
Jon habozott. Tényleg büszkeséget érzett, amikor győzött. De hát miért ne érezne? De a pán-
célmester ettől is megfosztja, úgy hangzik, mintha valami rosszat cselekedne.
- Mind idősebb nálam - mondta védekezőn.
- Idősebb, nagyobb és erősebb. Ez igaz. Lefogadom, hogy a fegyvermestered Deresben megta-
nított rá, hogyan harcolj nálad nagyobb emberek ellen. Így van? Ki volt az, valami öreg lovag?
- Ser Rodrik Cassel - felelte Jon óvatosan. Itt valami csapda van. Érezte, ahogy lassan bezárul
körülötte.
Donal Noye megint előrehajolt, egyenesen Jon arcába.
- Na, gondolkodj el ezen, fiú! Ezek közül egyiknek sem volt soha fegyvermestere Ser Alliser
előtt. Az apjuk paraszt volt, kocsis, orvvadász, kovács, bányász vagy evezős egy kereskedőhajón.

114