Page 116 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

EDDARD

Eddard Stark bánatosan, fáradtan, éhesen és ingerülten lovagolt be a Vörös Torony hatalmas
bronzkapuin. Még mindig a nyeregben ült és hosszú, forró fürdőről, sült csirkéről és puha, tollas
ágyról álmodozott, amikor a király intézője közölte vele, hogy Pycelle nagymester sürgősen össze-
hívta a kistanácsot. A Segítő megtisztelő jelenlétére is szükség van, amint ez megfelel neki.
- Holnap fog megfelelni - mordult fel Ned és leszállt a lóról.
Az intéző nagyon mélyen meghajolt.
- Közlöm a tanácstagokkal, hogy sajnálod, uram.
- Nem, a fenébe is! - mondta Ned. Nem volna szerencsés, ha megsértené a tanácsot, mielőtt egy-
általán hozzákezdene új hivatala gyakorlásához. - Felkeresem őket. Kérlek, adj néhány percet, hogy
valami megfelelőbb öltözetet vehessek!
- Igen, uram - felelte az intéző. - Lord Arryn egykori szobáit bocsátottuk rendelkezésedre a Se-
gítő Tornyában, ha megfelel. Odavitetem a holmidat.
- Köszönet érte.
Ned letépte a kezéről a lovaglókesztyűket és az övébe dugta őket. Udvartartásának többi része
most haladt át mögötte a kapun. Ned megpillantotta Vayon Poole-t, saját intézőjét és odakiáltott
neki:
- Úgy tűnik, a tanácsnak sürgős szüksége van rám! Győződj meg róla, hogy a lányaim megtalál-
ták-e a hálótermeiket és mondd meg Jorynak, hogy tartsa ott őket! Arya nem mehet felfedezőútra -
Poole meghajolt. Ned visszafordult a királyi intézőhöz. - A szekereim még mindig valahol a város-
ban vánszorognak. Megfelelő ruhára van szükségem.
- A legnagyobb örömmel - felelte az intéző.
Ned tehát holtfáradtan és kölcsönkért ruhában vonult be a tanácsterembe, ahol a kistanács négy
tagja őt várta.
A helyiség igen gazdagon volt berendezve. Gyékény helyett Myrből származó szőnyegek borí-
tották a padlót, az egyik sarokban pedig vagy száz élénk színű mesebeli szörnyeteg ugrándozott
egy Nyár Szigeteki faragott védőfalon. A falakon norvosi, qohori és lysi kárpitok függtek, az ajtót
pedig két valyriai szfinx fogta közre. Csiszolt gránitszemük izzott a fekete márványarcban.
A tanácsos, akit Ned a legkevésbé szeretett, Varys, azonnal megszólította, mihelyt belépett.
- Lord Stark, mélységes bánattal értesültem a királyi úton téged ért kellemetlenségekről. Mind-
annyian felkerestük a szentélyt, hogy gyertyát gyújtsunk Joffrey hercegért. Imádkozom, hogy mie-
lőbb felépüljön. - Kezei púdernyomokat hagytak Ned ruhaujján és kellemetlen, édeskés illatot
árasztott, mint a temetői virágok.
- Az isteneid meghallgattak - felelte Ned hűvös udvariassággal. - A herceg napról napra erősebb
- kibontakozott az eunuch szorításából és keresztülment a szobán Lord Renlyhez, aki a védőfal
mellett állva halkan egy alacsony emberrel beszélgetett, aki nem lehetett más, csak Kisujj. Renly
nyolcéves fiúcska volt, amikor Robert elnyerte a trónt, de azóta éppen olyanná cseperedett, mint a
bátyja, s ez nyugtalanította Nedet. Amikor csak találkozott vele, az volt a benyomása, hogy az évek
elillantak és Robert áll előtte a Három Folyónál aratott friss győzelem után.
- Látom, biztonságban megérkeztél, Lord Stark - szólalt meg Renly.
- Ahogy te is - válaszolt Ned. - Bocsáss meg, de néha megszólalásig hasonlítasz Robertre.
- Szegényes másolat - jegyezte meg Renly egy vállrándítás kíséretében.
- Ám sokkal jobban öltözött - vetette közbe Kisujj. - Lord Renly többet költ ruhákra, mint az
udvar hölgyeinek fele.
Ez pontosan így volt. Lord Renly sötétzöld bársonyruhában volt, zekéjére tucatnyi aranyszar-
vast hímeztek. Smaragd kapoccsal összetűzött, aranyszövetből készült palástot vetett hanyagul
egyik vállára.
- Vannak ennél nagyobb bűnök is - mondta nevetve Renly. - Például, ahogyan te öltözöl.
Kisujj nem vett tudomást a csúfolódásról. Nedet méregette, s közben úgy mosolygott, hogy az

119