Page 113 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TRÓNOK HARCA
nem hasonlító szemeivel. - Te nagyon szeretnéd tudni, mi van a másik oldalon, ugye?
- Semmi különös - vetette oda Jon. Szeretett volna Benjen Starkkal felderítő utakra lovagolni
mélyen a kísértetjárta erdő titokzatos szívébe, harcolni akart Mance Ryder vademberei ellen, meg
akarta védelmezni a királyságot a Másokkal szemben, de jobbnak látta, ha nem beszél arról, mit
szeretne. - A felderítők azt mondják, csak erdők, hegyek és befagyott tavak, meg rengeteg hó és
jég.
- És gumkinok meg snarkok - jegyezte meg Tyrion. - Ne feledkezzünk meg róluk, Lord Jégcsap,
különben mi értelme ennek a nagy valaminek itt?
- Ne nevezz Lord Jégcsapnak!
A törpe felhúzta a szemöldökét.
- Jobban szeretnéd, ha Ördögfiókának hívnának? Ha meglátják, hogy a szavaik megsebeznek,
sohasem leszel képes megszabadulni a gúnyolódástól. Ha nevet akarnak adni neked, fogadd el, tedd
a sajátoddá! Akkor többé nem tudnak majd bántani vele. - Intett a botjával. -Gyere, sétálj velem!
Valami vacak pörköltet szolgálnak fel az étkezdében és nekem jól esne a meleg étel.
Jon is éhes volt, így csatlakozott Lannisterhez és lelassította a lépteit, hogy a törpe esetlen, to-
tyogó járásával bírja a tempót. A szél feltámadt, hallották a vén faépületek nyikorgását körös-körül,
s a távolban egy elfelejtett ablaktábla csapódását, újra meg újra. Egyszer csak nagy adag hó csú-
szott le az egyik tetőről és tompa puffanással zuhant a földre mellettük.
- Nem látom a farkasodat - jegyezte meg Lannister séta közben.
- A régi istállóban szoktam megkötni, miközben gyakorlatozunk. A lovakat most mind a keleti
istállóban tartják, úgyhogy senki sem zavarja. Az idő többi részében velem van. Az én hálófülkém
Hardin Tornyában van.
- Az az a sérült oromzatú, ugye? Zúzott kő van az udvarán és olyan ferdén áll, mint nemes ural-
kodónk, Robert király egy átvedelt éjszaka után. Azt hittem, azok az épületek elhagyottak.
Jon vállat vont.
- Senkit sem érdekel, hol alszunk. A legtöbb régi torony üres, úgyhogy azt a cellát választjuk,
amelyiket akarjuk.
A Fekete Vár valaha ötezer harcosnak adott otthont lovastul, szolgástul és fegyverestül. A mos-
tani létszám ennek egytizede volt csak, s az erőd egyes részeit nem sok választotta el az összedőlés-
től.
Tyrion Lannister nevetése gőzölgött a hideg levegőben.
- Szólni fogok apádnak, hogy tartóztasson le néhány kőművest, mielőtt a tornyod leomlik!
Jon érezte a gúnyt a hangjában, de az igazságot nem lehetett letagadni. Az Őrség tizenkilenc ha-
talmas erődöt épített a Fal mentén, de ezekből csak három volt még mindig használatban: Keleti
Őrség a szürke, szélfútta parton, az Árnyéktorony a hegyek alatt, ahol a Fal véget ér és közöttük, a
királyi út végén a Fekete Vár. A többi erődöt már régen elhagyták. Ezek magányos, kísértetjárta he-
lyek voltak, ahol hideg szél fütyült a sötét ablaknyílásokon át és a holtak lelkei népesítették be a
mellvédeket.
- Jobb így, hogy magam vagyok - morogta Jon konokul. - A többiek félnek Szellemtől.
- Bölcs fiúk - mondta Lannister. Témát váltott. - Azt beszélik, hogy a nagybátyád túl régóta van
távol.
Jonnak eszébe jutott a kívánsága, ami dühében fogalmazódott meg benne: a hóban heverő, ha-
lott Benjen Stark látomása. Gyorsan elfordult. A törpe valahogy megérzett bizonyos dolgokat, s a
fiú nem akarta, hogy meglássa a bűntudatot a szemében.
- Azt mondta, a névnapomra visszaér - ismerte be. A névnapja elérkezett, majd észrevétlenül el
is múlt már két hete. - Ser Waymar Royce-ot keresik. Az apja Lord Arryn zászlóvivője volt. Benjen
bácsi azt mondta, lehet, hogy egészen az Árnyéktoronyig elmennek. Ahhoz fel kell mászni a he-
gyek közé.
- Úgy hallottam, nem kevés felderítő tűnt el az utóbbi időben - jegyezte meg Lannister, miköz-
ben felfelé kaptattak a közös helyiségbe vezető lépcsőkön. Vigyorgott és kinyitotta az ajtót. - Talán
a grumkinok különösen éhesek az idén.

116