Page 16 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

BRAN
Bran hevesen bólogatott. A farkaskölyök fészkelődni kezdett az ölében és meleg nyelvével
megnyalta az arcát.
- Idomítani is kell majd őket - folytatta apjuk. - Nektek. A kutyaidomárnak semmi köze sem lesz
ezekhez a szörnyetegekhez, azt garantálhatom. És az istenek irgalmazzanak nektek, ha elhanyagol-
játok, elvadítjátok vagy rosszra tanítjátok őket. Ezek nem kutyák, amelyek pitiznek egy jó falatért
és eloldalognak egy rúgástól. A rémfarkas olyan könnyedén tépi ki egy férfi karját a vállából, aho-
gyan egy kutya végez a patkánnyal. Biztosak vagytok benne, hogy akarjátok ezt?
- Igen, apám - mondta Bran.
- Igen - csatlakozott hozzá Robb.
- A kölykök amúgy is elpusztulhatnak, bármit tesztek is.
- Nem fognak elpusztulni - közölte Robb -, mert nem hagyjuk, hogy elpusztuljanak.
- Akkor hát tartsátok meg őket! Jory, Desmond, szedjétek össze a többi kölyköt. Ideje visszatér-
nünk Deresbe.
Bran csak akkor ízlelte meg a győzelem édes zamatát, amikor már mindannyian lóháton ültek és
visszafelé tartottak. Ekkor az ő farkaskölyke már a bőrruhák közé bújt, ahol meleg volt és bizton-
ságosan átvészelhette a hazáig tartó hosszú vágtát. Bran azon tűnődött, milyen nevet adjon neki.
A híd felénél jártak már, amikor Jon hirtelen megtorpant.
- Mi az, Jon? - kérdezte apjuk.
- Te nem hallod?
Bran hallotta a szél süvítését a fák között, a lovak patáinak dobogását a híd vasfa deszkáin és az
éhes kisfarkas nyüszítését, de Jon valami másra figyelt.
- Ott! - kiáltotta Jon. Megfordította a lovát és visszaügetett a hídon át. A többiek látták, amint
leugrik a nyeregből ott, ahol az elpusztult rémfarkas teteme hevert és letérdel. Egy perc múlva már
ismét feléjük lovagolt, széles mosollyal az arcán.
- Biztosan elkóborolt a többiektől - mondta.
- Vagy elzavarták - válaszolta az apja, ahogy a hatodik kölyköt nézte. Ennek a bundája fehér
volt ott, ahol a többié szürke. Szemei olyan vörösek voltak, mint a rongyos ember vére, aki aznap
reggel halt meg. Bran furcsának találta, hogy egyedül ennek a kölyöknek volt nyitva a szeme, míg
a többi még mind vak volt.
- Egy albínó - mondta Theon Greyjoy fanyar humorral. - Ez még a többinél is hamarabb fog el-
patkolni.
Havas Jon fagyos pillantást vetett apja kísérőjére.
- Nem hiszem, Greyjoy - szólalt meg. - Ő az enyém.

19