Page 18 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

CATELYN
- Egy kicsit - vallotta be a nő. - Még csak hároméves.
Ned összeráncolta a homlokát.
- Meg kell tanulnia szembenézni a félelmeivel. Nem lesz mindig hároméves és a tél is közeleg.
- Igen - bólintott Catelyn. Mint mindig, most is megborzongott a szavak hallatán. Stark szavak.
Minden nemesi háznak megvoltak a saját szavai. Családi jelmondatok, próbakövek, különféle fohá-
szok. Becsületről és dicsőségről szónokoltak, hűséget és igazságot ígértek, hitet és bátorságot fo-
gadtak. Mind ilyen volt, kivéve a Starkokét. „A tél közeleg" mondták a Stark szavak. A nő már
nem először tűnődött el rajta, milyen furcsa népek is ezek az északiak.
- Az ember jól halt meg, ezt a javára írom - mondta Ned. Egyik kezében egy olajos bőrdarabot
tartott. Miközben beszélt, könnyedén végigfuttatta az óriási kardon, és sötét fényűre tisztította a
fémet. - Örültem neki, Bran miatt. Büszke lettél volna rá.
- Mindig büszke vagyok rá - válaszolta Catelyn. Figyelte, ahogy a férfi a kardot simogatja. Látta
a hullámokat mélyen az acélban, ahol a kovácsok a fémet százszor is visszahajlították önmagára.
Catelyn nem szerette a kardokat, de nem tagadhatta, hogy Jégnek megvan a saját szépsége.
Valyriában készült, mielőtt a Végzet elérte a régi Birtokot, amikor a kovácsok a kalapács mellett
még varázslattal is megmunkálták a fémet. Négyszáz éves volt a Jég, de még mindig ugyanolyan
éles, mint a kovácsolás napján. A neve még régebbi volt, örökség a hősök korából, amikor a
Starkok Észak királyai voltak.
- Ő volt a negyedik ebben az évben - mondta Ned elkeseredetten. - Szegény ördög félig őrült
volt. Valami olyan mély rettegést plántált belé, hogy a szavaim nem hatoltak el hozzá -felsóhajtott.
- Ben azt írja, hogy az Éjjeli Őrség ereje már ezer ember alá csökkent. Ez nem csak a szökések mi-
att van. Az őrjáratok során is veszítenek embereket.
- A vadak? - kérdezte Catelyn.
- Ki más? - Ned felemelte Jeget és végignézett a hűvös acélon. - És a helyzet egyre rosszabb
lesz. Eljöhet még a nap, amikor nem lesz más választásom, mint felhúzni a lobogókat és északra
lovagolni, hogy egyszer és mindenkorra elbánjak ezzel a Falon Túli Királlyal.
- Falon Túli? - Catelyn a gondolatba is beleborzongott.
Ned látta a rettenetet az arcán.
- Mance Raydertől nincs miért félnünk.
- Sötétebb dolgok is vannak a Falon túl - a nő hátrapillantott a szívfára, a sápadt kéregre és a vö-
röslő szemekre, amelyek figyeltek, hallgatóztak és szőtték lassú gondolataik hosszú fonalát.
A férfi gyengéden elmosolyodott.
- Túl sokat hallgatod Öreg Nan meséit. A Mások éppen úgy halottak, mint az erdő gyermekei.
Már nyolcezer éve eltűntek. Luwin mester szerint soha nem is léteztek. Élő ember még soha nem
találkozott velük.
- Élő ember még soha nem találkozott rémfarkassal sem. Egészen ma reggelig - emlékeztette
Catelyn.
- Tudhatnám, hogy jobb nem vitába szállni egy Tullyval - felelte a férfi bánatos mosollyal.
Visszacsúsztatta Jeget a hüvelyébe. - Nem azért jöttél, hogy gyerekmeséket mondj nekem. Tudom,
mennyire nem kedveled ezt a helyet. Mi a baj, hölgyem?
Catelyn megfogta férje kezét.
- Szomorú híreket kaptam ma, uram. Nem akartalak zavarni, míg meg nem tisztálkodtál. - Nem
tudta hogyan enyhíteni a megrázkódtatást, így egyenesen megmondta neki. - Nagyon sajnálom,
kedvesem. Jon Arryn meghalt.
A férfi tekintete az övébe fúródott és Catelyn látta, mennyire lesújtja a hír. Tudta, hogy így lesz.
Nedet árva gyermekkorában a Sasfészekben nevelték és Lord Arryn, akinek nem adatott gyermek,
apja helyett apja lett neki, valamint gyámtestvérének, Robert Baratheonnak. Amikor II. Aerys
Targaryen király, az Őrült, a fejüket követelte, a Sasfészek ura inkább lázadásra emelte holdas-
sólymos lobogóját, mintsem feladja azokat, akiknek védelmét esküvel fogadta.
Egy napon pedig, tizenöt évvel ezelőtt ez a második apa fivérré is vált egyben, mert ő és Ned
együtt álltak a zúgói szentélyben, hogy nőül vegyenek két nővért, Lord Hoster Tully lányait.

21