Page 19 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TRÓNOK HARCA
- Jon... - sóhajtott fel a férfi. - Ez biztos?
- A levél a király saját pecsétjével Robertnél van. Megőriztem neked. Azt mondták, Lord Arrynt
gyorsan ragadta el a halál. Még Pycelle mester is tehetetlen volt, de máktejet adott neki, így Jon
nem szenvedett sokáig a fájdalomtól.
- Ez némi vigasz, úgy hiszem - mondta a férfi. Catelyn látta a fájdalmat az arcán, de Ned még
így is először őrá gondolt. - A nővéred - kezdte. - És Jon fia. Mi hír felőlük?
- Az üzenet csak annyit mond, hogy jól vannak és visszatértek a Sasfészekbe - válaszolta
Catelyn. - Bárcsak inkább Zúgóba mentek volna! A Sasfészek magas és magányos, és mindig is in-
kább az ura otthona volt, mintsem a nővéremé. Lord Jon emléke fog kísérteni minden kőben. Isme-
rem a nővéremet. Szüksége van vigasztaló családra és barátokra maga körül.
- Nagybátyád a Völgyben vár, nemde? Úgy hallottam, Jon a Kapu Lovagjává nevezte ki.
Catelyn bólintott.
- Brynden minden tőle telhetőt megtesz érte és a fiúért. Ez némi vigaszt nyújt, de mégis...
- Menj el hozzá! - ajánlotta Ned. - Vidd a gyerekeket is! - Töltsétek meg a termeket hanggal, ki-
abálással és nevetéssel! A kisfiúnak szüksége van más gyerekek társaságára és Lysának sem szabad
egyedül maradnia a bánatban.
- Bár megtehetném! - folytatta Catelyn. - A levél más üzenetet is tartalmazott. A király Deresbe
jön, hogy találkozzék veled.
Beletelt egy kis időbe, mire Ned felfogta szavai jelentését, de amikor megértette, a sötétség el-
hagyta a szemét.
- Robert idejön? - amikor Catelyn bólintott, a férfi elmosolyodott.
A nő szerette volna, ha osztozni tud az örömében, de hallotta a pusmogást az udvarban. Egy el-
pusztult rémfarkas a hóban, törött aganccsal a nyakában. A rettegés összetekeredett kígyóként vá-
rakozott bensőjében, de erőt vett magán és rámosolygott erre a férfira, akit szeretett, és aki nem hitt
a baljós előjelekben.
- Tudtam, hogy ez megelégedéssel tölt majd el - mondta neki. - Értesítenünk kellene a fivéredet
a Falon.
- Hát persze, természetesen - értett egyet vele Ned. - Ben is itt akar majd lenni. Utasítom Luwin
mestert, hogy a legsebesebb röptű madarát küldje! - A férfi felállt és őt is felemelte ültéből. - A po-
kolba is, hány év telt el azóta? És csak ezt az üzenetet kapjuk? Hányan vannak a kíséretében, nem
áll az üzenetben?
- Úgy vélem, legkevesebb száz lovag a hozzájuk tartozó csatlósokkal, s még félannyi szabad lo-
vas. Cersei és a gyermekek is velük utaznak.
- Robert könnyű tempót diktál majd, tekintettel rájuk - mondta a férfi. - Ez jól is van így. Több
időnk marad a felkészülésre.
- A királyné fivérei is a társasággal tartanak - mondta a nő.
Ned elfintorodott ennek hallatán. Catelyn tudta, hogy csekély vonzalmat táplált a királyné csa-
ládja iránt. A Kaszter Hegy-beli Lannisterek későn érkeztek Robert segítségére, amikor a győzelem
már biztos volt s ő ezt sohasem bocsátotta meg nekik.
- Nos, ha Robert társaságáért a Lannisterek szennye az ár, ám legyen! Olybá tűnik, mintha
Robert a fél udvartartását magával hozná.
- Ahová a király megy, oda megy a királyság is - válaszolta Catelyn.
- Jó lesz látni a gyerekeket. Amikor utoljára találkoztam velük, a legifjabb még a Lannister asz-
szony csecsét szopta. Megvan már vagy... mennyi is? Legalább ötéves, nem?
- Tommen herceg hétesztendős - világosította fel az asszony. - Egyidős Brannel. Ned, kérlek,
fékezd a nyelved! Az a Lannister a királynénk, és azt mondják, a büszkesége minden eltelt évvel
növekszik.
Ned megszorította a kezét.
- Természetesen lesz lakoma zenészekkel. Robert vadászni is akar majd. Délre küldöm Joryt egy
díszőrséggel, hogy fogadja a csapatot a királyi úton és elkísérje őket idáig. Uramisten, hogy fogjuk
ellátni őket? Már úton is vannak, azt mondod? Az ördög vigye el azt az embert! Az ördög vigye el

22