Page 21 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

DAENERYS

A fivére elébe tartotta a köntöst, hogy megvizsgálhassa.
- Ez gyönyörű. Érintsd meg! Rajta! Simítsd csak végig a szövetet!
Dany megérintette. A ruha olyan lágy volt, hogy szinte átfolyt az ujjai között, mint a víz. Nem
emlékezett rá, hogy bármikor is ilyen puha dolgot viselt volna. Megijesztette. Elhúzta a kezét.
- Ez tényleg az enyém?
- Ajándék Illyrio tanácsostól - felelte mosolyogva Viserys. A fivére jókedvében volt ma. - A
szín kiemeli a szemed ibolyakékjét. És aranyat is kapsz, meg mindenféle ékszereket. Illyrio meg-
ígérte. Ma este úgy kell kinézned, mint egy hercegnő!
Egy hercegnő, gondolta Dany. Elfelejtette, milyen is volt az. Talán soha nem is tudta igazán.
- Miért ad nekünk ennyi mindent? - kérdezte. - Mit akar tőlünk? - Már közel fél éve a tanácsos
házában éltek, az ételét ették, a szolgái kényeztették őket. Dany tizenhárom éves volt, elég érett ah-
hoz, hogy tudja, Pentos szabad városában ritkán kap az ember ilyesféle ajándékokat megfelelő el-
lenszolgáltatás nélkül.
- Illyrio nem bolond - mondta Viserys. Magas, ösztövér fiatalember volt. Kezei idegesek, sápadt
orgonaszín szeme pedig lázasan csillogott. - A tanácsos tudja, hogy nem feledkezem meg a baráta-
imról, amikor majd elfoglalom a trónomat.
Dany nem válaszolt. Illyrio tanácsos fűszerekkel, drágakövekkel, sárkánycsonttal és egyéb, ke-
vésbé ínyencségnek számító dolgokkal kereskedett. Azt mondják, a Kilenc Szabad Város-szerte
vannak barátai, sőt, még azon is túl, Vaes Dothrakban és a Jáde-tenger melletti mesés földeken. Azt
is mondták róla, hogy még sohasem volt olyan barátja, akit könnyű szívvel el ne adott volna a meg-
felelő árért cserébe. Dany odafigyelt a beszélgetésekre az utcán és hallott ezekről a dolgokról, de
jobbnak látta nem megkérdőjelezni testvére véleményét, amikor az álmai szálait szövögette. A fiú
haragja - ha egyszer felébredt - rettenetes volt. Viserys úgy emlegette: „felébreszteni a sárkányt".
A bátyja az ajtó mellé akasztotta a köntöst.
- Illyrio elküldi a szolgákat, hogy megfürösszenek. Gondosan mosd le magadról az istállók bű-
zét! Khal Drogónak ezer lova van, de ma este másféle vágtára vágyik - kritikusan végigmérte a
lányt. - Még mindig görnyedt vagy. Húzd ki magad! - Kezeivel hátrafeszítette a lány vállait. - Hadd
lássák, hogy már asszonyi formád van! - Ujjai könnyedén végigsiklottak a lány bimbózó mellein és
rátapadtak az egyik mellbimbójára. - Nem hagyhatsz cserben ma este. Ha mégis megteszed, keser-
vesen megbánod. Nem akarod felébreszteni a sárkányt, ugye? - ujjaival beledöfött. A szúrás ke-
gyetlenül fájt a durva szövésű tunikán keresztül. - Ugye nem? - ismételte.
- Nem - válaszolta Dany alázatosan.
A fivére elmosolyodott.
- Jól van - megérintette a haját, majdhogynem szeretettel. - Amikor majd megírják uralkodásom
történetét, drága húgom, azt fogják mondani, hogy ma este kezdődött.
Miután távozott, Dany az ablakhoz ment és vágyakozva tekintett végig az öböl vizén. Pentos
szögletes téglatornyai fekete körvonalakként rajzolódtak ki a lenyugvó nap fényében. A lány hal-
lotta a vörös papok énekét, amint meggyújtják éjjeli tüzeiket és a birtok falain túl játszadozó ron-
gyos gyerekek kiabálását. Egy pillanatig azt kívánta, bárcsak odakint lehetne velük mezítláb és
rongyokba öltözve, elakadó lélegzettel, múlt, jövő és a Khal Drogo házában elköltött lakoma nél-
kül.
Valahol, túl a lenyugvó napon és a keskeny tengeren volt egy föld, zöld hegyekkel, virágos me-
zőkkel és nagy, sebes folyókkal, ahol sötét kőből épült tornyok emelkedtek fenséges szürkéskék
hegyek közt, és páncélos lovagok vágtattak csatába uraik lobogói alatt. Dothrak népe Rhaesh
Andalhinak, az Andalok földjének nevezte azt az országot. A Szabad Városokban Westerosként és
a Napnyugat Királyságaiként beszéltek róla. Bátyjának egyszerűbb elnevezése volt rá: a mi föl-
dünknek hívta. E szavak olyanok voltak számára, mint az imádság. Ha eleget mondogatja őket, az
istenek biztosan meghallják.

24